Fenntarthatóság

  • környezetvédelem , műanyag , hulladékmentesség , csomagolásmentes bolt

  • 2019-12-27

Hiába káros, nehéz nélküle élni – műanyag az élelmiszeriparban

Miért használjuk még mindig széles körben a műanyagot? Vajon tud-e valóban műanyagmentesen működni egy hulladékmentes bolt? Nemes Rékával, a budapesti Ne pazarolj Zero Waste Shop & Café egyik megálmodójával beszélgettünk.

A műanyagok tömeggyártása a 30-as, 40-es években indult meg, majd ahogy felhasználási területei szaporodtak, évről évre egyre nagyobb mennyiségben állították elő. Termelése jelenleg világszinten 300 millió tonnára rúg évente. Az elektronikai eszközök egyik fő alkotóelemeként szinte nélkülözhetetlen anyag napjainkban, de az „okoseszközökön” túl jelen van az építőiparban, főként szigetelőanyagként vagy csővezeték-rendszerekben, de a gyógyszeriparban és az élelmiszeriparban is pótolhatatlan csomagolóanyag – legalábbis egyelőre.

Az élelmiszeriparban betöltött jelentős szerepét a Greenpeace Magyarország nemrégiben közzétett közleményében található adatok is jól mutatják. A több mint 72 ezer aktivista segítségével végzett feltárás szerint a világ tíz legnagyobb műanyagszennyezőjének több mint fele élelmiszeripari cég, a leggyakrabban előforduló hulladék pedig zacskó vagy műanyagpalack.

Miért jelent problémát a műanyaghulladék?       

Csomagolóanyagként a műanyag egyik legelőnyösebb tulajdonsága a tartóssága, hulladékká válva azonban ez válik a legnagyobb hátrányává. Mivel más csomagolóanyagokhoz képest jóval kevesebb lehetőség van az újrahasznosítására, a megtermelt műanyag legnagyobb részét elégetik, vagy hulladéklerakóba, rosszabb esetben az óceánokba kerül. Az alumíniumhulladék-újrahasznosítás hatékonysága sokszorosa a műanyagénak, a papír pedig, ha nem kerül újrahasznosításra, néhány év alatt természetes úton lebomlik. A Magyarországon forgalomban lévő műanyagoknak nem minden fajtája újrahasznosítható. Az FKF adatai szerint hazánkban csupán a PET, HDPE és LDPE rövidítésekkel jelölt polietilénszármazékok és a PP-vel rövidített polipropilén adható le újrahasznosítható műanyaghulladékként, az ezek mellett jelentős mennyiségben felhasznált polisztirol (PS), poliészter (PES) és polivinilklorid (PVC) a kommunális hulladékban végzi.

A hosszú lebomlási idő miatt felhalmozódó és környezetnek komoly károkat okozó műanyaghulladék jelenlétén túl komoly károsító hatása lehet az úgynevezett mikroműanyagoknak is. Ezek az 5 mm-nél kisebb műanyagdarabok főként szintetikus szövetekből, kozmetikai szerekből és a környezetben jelenlévő műanyaghulladékból kerülnek a természetes vizekbe fizikai-kémiai aprózódás útján – a Wessling Hungary Kft. mérései szerint nagyjából 15–60 részecske köbméterenként –, majd innen a táplálékláncba. A mikroműanyagok élettani hatásainak széleskörű feltérképezése még gyerekcipőben jár, ugyanis a felfedezésük is csupán az utóbbi egy-két évtized eredménye, azt azonban már biztosan tudjuk, hogy a mikroszkopikus műanyagdarabkák hajlamosak a szennyezőanyagok megkötésére, amik ezáltal nagyobb mennyiségben kerülhetnek be a táplálékláncba. Ezen felül komoly veszélyforrást jelenthetnek a PET palackokból kioldódó úgynevezett ftalátok is, melyeket lágyítóanyagokként kevernek bizonyos műanyagokhoz, ezeknek az emberi szervezetbe kerülve rákkeltő és hormonháztartást zavaró hatásuk lehet.

Több odafigyelés, kevesebb hulladék

Ilyen adatokat látva könnyen elbizonytalanodhatunk, hogy az egyén szintjén van-e értelme egyáltalán felvennünk a harcot az ipari méretű műanyaghulladék termeléssel. Egy munkahelyi ebédszünet alatt is rengeteg hulladékot halmozunk fel, ha gyorsétteremből vagy kifőzdéből vásárolunk, de egy pékségben való vásárlást sem mindig tudunk megúszni műanyaghulladék nélkül.

Szerencsére vannak, akiknek nem lehet letörni a lelkesedését. Az igazán elhivatottak a termelői piacok mellett csomagolásmentes boltokban vásárolhatnak be, amire egyre több helyen nyílik lehetőség. Az ilyen üzletek alapkoncepciója, hogy előre csomagolt termékek helyett saját edénybe, kimérve kaphatunk meg az olajtól kezdve a liszteken át a csokoládéig szinte mindent. 

„Vannak, akik már a kezdetek óta visszajárnak hozzánk, szerintem már van egy elég erős törzsközönségünk” – meséli Nemes Réka, a megnyitásának első évfordulóját nemrég ünneplő Ne pazarolj társtulajdonosa.

A második kerületben, a Fő utcában található zero waste üzletben olyan alapvető bevásárlási cikkektől kezdve, mint liszt, tésztafélék, cukor, a fűszereken át a hajmosószappanig megtalálunk szinte mindent, amire szükségünk lehet egy tudatos életmód elkezdéséhez vagy fenntartásához.

Természetesen teljes csomagolásmentességről itt sem beszélhetünk, hiszen a beérkező árut szállítás során tárolni kell valamiben. Ez lisztek, gabonák esetén általában 25 kilós kiszerelést jelent, fűszerek esetén pedig egykilósat, de a só például félmázsás zsákokban érkezik, az olajok, tisztítószerek pedig 10 literes kannákban. „Mindig próbáljuk megtalálni a lehető legnagyobb kiszerelést.”

„A legnagyobb rész papírzsákban érkezik, van, amelyik szövött műanyagban, ez ugyanis az élelmiszerbiztonsági szabályozás, de próbálkozunk kezdeni velük valamit. A rizs például csak műanyagban lehet, a nedvszívó tulajdonsága és a fertőződés veszélye miatt. Most éppen azon gondolkozunk, hogy azokkal a szövött műanyag zsákokkal mit lehetne kezdeni. Felmerült, hogy bevásárlózsákot varrassunk belőlük” – tudjuk meg Rékától. Mivel a termékeiket kimérve árulják, a címkézés nem kötelező, csak a szóbeli tájékoztatás, főként az allergéneket illetően, de erre fel vannak készülve. A tisztítószereik is kizárólag természetes, növényi anyagokból készülnek, így azokhoz is csak külön kérésre adnak címkét.

Sok kicsi valóban sokra megy?

Nemes Réka szeretné, ha a jövőben egyre több helyen nyílnának hasonló boltok országszerte. „Mi úgy vesszük észre, hogy az egész ország területén lenne kereslet és igény rá, és egyre több környezettudatos ember van az országban is, ami mindenképpen nagyon pozitív.”

Hiába egyre divatosabb azonban a fenntartható életmód, és hiába bizonyosodott be már sokszor, hogy van értelme az összefogásnak ezen a téren is, ez önmagában sajnos messze nem elégséges az igazi változáshoz. Mivel az Unió országaiban a hulladék 90%-át az ipar termeli, csak olyan nemzetközi együttműködéssel, szabályozással lehetne hosszú távú megoldást találni, mint például az a tervezet, amely szerint az EU országaiban 2025-re számos egyszer használatos műanyag termék – szívószálak, evőeszközök, fültisztító pálcikák – forgalmazását betiltanák.

Ahogy az utóbbi években egyre inkább előtérbe került a fogyasztói tudatosság kérdése, úgy bizakodhatunk abban, hogy ez a nyomás előbb-utóbb hatással lehet az iparra. Addig pedig nem tehetünk mást, mint hiszünk benne, hogy a legkisebb erőfeszítés is számít, és a magunk módján küzdünk a műanyagok ellen.

Varga Eszter

Kiemelt fotó: James Cameron, Unsplash