Fogyatékossággal élők

  • mozgáskorlátozottak , fogyatékossággal élők , divat

  • 2020-02-02

Hogyan hagyja cserben a divatvilág a mozgássérülteket?

Manapság már egyre több bőrszín, testalkat és identitás jelenik meg a kifutókon, mégis van egy kisebbség, amelyet a nagy divatmárkák továbbra is mellőznek. A mozgáskorlátozottaknak és a fogyatékossággal élőknek pedig sokat jelenthetne a reprezentáció. 

„Gyermekként rengeteg magazint vettem, és nem volt egyetlen egy alkalom sem, amikor úgy éreztem, magamat látom viszont az oldalakon – meséli Kelly Knox angol végtaghiányos modell a Grazia Daily Online divatlapnak. Ma még ennél is nehezebb a fiatal mozgáskorlátozott és fogyatékossággal élő lányoknak. – Ha még a nem mozgássérült fiatalok is érzik a nyomást a közösségi médián keresztül, hogy egy bizonyos sémába kell illeszkedniük a kinézetükkel, hogy érezhetnek azok, akik nem bújhatnak filterek mögé az Instagramon?” Ma már, bár kis számban, de dolgoznak Kellyhez hasonló modellek a divatszakmában, ez pedig pozitív példát mutat a fogyatékossággal élő fiataloknak: csökkenti az elszigeteltség-érzésüket és a fejükben elülteti a gondolatot, hogy ők is részesei lehetnek egy korábban távolinak tűnő területnek, a divat világának.

Akadálymentesítés az öltözködésben

Azonban a probléma ennél sokkal komplexebb. A mozgáskorlátozottak és fogyatékossággal élők ugyanis nemcsak a divatmagazinok oldalain szembesülnek azzal, hogy általánosságban véve továbbra se veszik őket számításba: ehhez elég egy hétköznapi ruhavásárlás is.

A legtöbb mozgáskorlátozottnak speciális igényei vannak, ha az öltözködésről van szó, nem vehetnek fel akármit, ami megtetszik nekik a kedvenc üzletükben. Egy kerekesszékes ember ugyanis nem állhat fel megigazítani a ruháját, ha az éppen lecsúszni készül vagy bevág valahol, az autisták egy része pedig nem vehet fel bármilyen anyagból készült ruhát, és gyakran zavarják őket a kis címkék is. Azoknak, akik végtaghiánnyal születtek, vagy valamilyen betegség következtében nem vagy csak korlátozottan tudják használni a kezüket, a gombok és a cipzárak használata is könnyen megoldhatatlan feladattá válhat. Ezekre a problémákra jelenthetne megoldást, ha több divatmárka is képviselne egy úgynevezett adaptív ruházati vonalat.


Fotó: Paul Stickman, Unsplash

Az eszerint készült ruhadarabokat úgy tervezik, hogy a felsorolt igényeket figyelembe véve a lehető legkényelmesebb legyen a viseletük, és könnyű legyen a le- és a felvétel is. Ehhez alternatív megoldásokkal kell a tervezőknek előrukkolniuk, így például a kerekesszékeseknek készített nadrágok derekát gumírozással alakítják ki, meghosszabbított szárakkal. A zsebek elhelyezése is külön figyelmet igényel, hogy azok a hosszú, ülve töltött órák során véletlenül se nyomódjanak be a bőrbe, és ne okozzanak sérülést.

A cipzárakat és gombokat minden esetben kis mágnesek vagy tépőzárak váltják fel. Azok a ruhák, amelyeket alapesetben a fej átbújtatásával lehet csak felvenni, gyakran hátul záródó kialakítást kapnak. Jelenleg az így tervezett ruhákat azonban nehéz beszerezni, mivel alig van olyan üzlet, ami ilyen, adaptív termékeket kínálna. Jelenleg a világon több ruhaüzlet létezik kiskutyák számára, mint ahol kifejezetten mozgássérülteknek készült termékeket árulnak.

Alkalmazkodás a körülményekhez

A mozgássérültek számára így maradnak az alternatív lehetőségek: egy szabó segítségével vagy saját kézügyességükre bízva átalakíthatják megvásárolt ruháikat. Ez azonban nem mindig lehetséges. Ami gyakoribb, hogy megveszik azt a pár ruhadarabot, ami a kellemetlenségek és kényelmetlenségek ellenére leginkább megfelel az igényeiknek. Így például a kerekesszékesek gyakran szabadidőnadrágokat kénytelenek hordani.

Ha ezeket a ruhákat egyedül, probléma nélkül fel tudják venni, már szerencsésnek érezhetik magukat. Sokan kénytelenek minden nap segítséget kérni az öltözködéshez, sok esetben csak azért, mert ruhadarabjaikat nem számukra megfelelően tervezték. „Az öltözködés állandó emlékeztető arra, mit nem tudok”– fogalmazza meg egy izomsorvadásos betegséggel küzdő kisfiú, Oliver ebben a TED Talk videóban. Ezzel az érzéssel pedig nem könnyű nap mint nap felkelni.

Önbizalom és önkifejezés a divatban

„2002-ben autóbalesetet szenvedtem, amelynek következtében eltört a gerincem, ezért ülök kerekesszékben – mondja el Boviár György az Abcúg riportfilmjében. – Nyilván mindenki elveszti az önbizalmát és önbecsülését egy időre, amikor magatehetetlenül fekszik egy kórházi ágyban. És innen nehéz visszatalálni önmagunkhoz.” Egy ilyen identitásválságban minden kis dolog elvesztése, ami a régi baleset előtti ént jelképezi, felér egy külön válsággal.


Fotó: Zachary Kyra Derksen, Unsplash

Ez alól az öltözködési szokások megváltozása sem kivétel. Az önbecsülésnek nyilvánvalóan nem tesz jót, ha valakinek minden egyes ruhadarab fel- és levételhez segítséget kell kérnie. Másfelől maga a viselt ruha is hatással van az önbizalomra, amit pszichológiai kutatások is bizonyítanak.

Hajo Adam és Adam Galinksy pszichológusok az USA-ban található Northwestern Egyetemen végzett kísérlete megmutatta, hogy mérhető hatással van teljesítőképességünkre és viselkedésünkre az, hogy milyen ruhát viselünk. A jelenség alapja, hogy ruhadarabjainkhoz sokszor tudat alatt szerepeket és tulajdonságokat társítunk. Így például a kísérletben azok a résztvevők, akik orvosi köpenyben oldottak meg feladatokat, látványosan jobban teljesítettek, mint hétköznapi ruhákat viselő társaik. A való életben a jelenséget akkor érhetjük tetten, amikor egy újonnan vásárolt, divatos ruhát veszünk fel. Ilyenkor sok esetben nő az önbizalmunk, jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Ezt az érzést pedig szívesen megtapasztalná egy, gyakran az önképével küzdő mozgáskorlátozott ember is.

A jelenség azonban az ő esetükben legtöbbször ellentétes, negatív irányban hat. Az a tény, hogy a legtöbb márka nem kínál számukra a mai divatnak megfelelő ruhadarabokat, sok lemondásra kényszeríti a mozgássérülteket. Erre egy példa a farmernadrág, amelynek kialakítása (szűk nadrágszárak, gombok, zsebek, cipzárak) egyáltalán nem ideális számukra. Az a tudat azonban, hogy nem hordhatnak egy ilyen hétköznapi darabot, növelheti az elszigeteltség érzését. A tény, hogy sok esetben kénytelenek szabadidőnadrágot felvenni, megerősítheti bennük azt, amit a társadalom így is sokszor sugall: „egy mozgássérült nem lehet szép, és legfőképpen nem lehet olyan, mint bárki más.”

„Nem akarom, hogy a tolószékem határozzon meg. A divat segít abban, hogy az emberek először engem lássanak” – foglalja össze a divat jelentőségét életében Monique kerekesszékes modell a Grazia Daily cikkében.

Tükör a társadalom felé

„Egyszerűen nem tudsz valakinek az igényeiről gondolkodni, akit nem veszel számításba, és csak azokat veszed számításba, akiket látsz és észreveszel – fogalmazza meg a divatvilág legnagyobb problémáját a mozgássérültek reprezentálásával kapcsolatban Stephanie Thomas adaptív ruhatervező a The Guardiennek. – Ha az emberek nem látják a mozgáskorlátozott társaikat mint potenciális vásárlókat, az igényeiket sem fogják számításba venni. Meg kell változtatnunk az emberek fejében a képet, amely a mozgássérültekkel kapcsolatban él bennük.”


A Barbie babák Fashionista kollekciója

Stephanie Thomas azt is kiemeli, hogy a mozgássérülteket gyakran furcsa, aszexuális különcöknek bélyegzik meg. A múltban sokáig nem volt különösebb törekvés arra, hogy integrálják őket a többségi társadalomba, egészen az elmúlt évtizedekig. A pozitív változás azonban valóban tetten érhető, és az utóbbi években ez szépen lassan a divatvilágban is megmutatkozik.

A Tommy Hilfiger volt 2016-ban az első nagy divatmárka, amely előállt egy adaptív ruházati változattal is az új kollekciója részeként. Napjainkban Magyarországon is egyre több tervező dolgozik hasonló ruhadarabokon. Az igazi változáshoz azonban ez sajnos még mindig nem elég. Ahhoz, hogy gyökeres fejlődés történjen, a társadalom többségének kellene megváltoztatnia a gondolkodását arról, kik is a mozgássérültek, és mik a vágyaik – akár olyan hétköznapi témákban, mint az öltözködés.

Kiemelt fotó: Pixabay

Dömötör Júlia