Gyermekvédelem

  • merj álmodni , iskola , segítség , jótékonyság , önkéntesség

  • 2020-02-02

Karácsony az ócsai szociális lakóparkban

Néhány éve egy nyári tábor megszervezése hozta össze azokat a fiatalokat, akik 2018-ban megalapították a Menetszél Egyesületet. Most az ócsai szociális lakóparkba kísértem el az önkénteseiket egy rendhagyó karácsonyi foglalkozásra.

„Olyan gyerekek vettek körül minket, akiknek elég volt csak a kezünket nyújtani, ők valósággal belecsimpaszkodtak. Elhatároztuk, hogy lejárunk hozzájuk játszani minden héten, majd hamarosan korrepetálni kezdtünk, először hétvégente, aztán pedig minden nap” – írja Babus Csaba, a Menetszél Egyesület egyik alapító tagja a szervezet Facebook-oldalán

Az egyesület fő célja a hátrányos helyzetű, de nem mélyszegénységben élő gyerekek szemléletének formálása, oktatása. Ugyan az utóbbi években több helyszínen is elindították korrepetáló programjaikat, és a Netkorrep nevű kezdeményezés keretein belül már Skype-on is tanítanak – többek között a tusnádfürdői Szent László Gyermekotthon lakóit –, az ócsai szociális lakóparkban élő gyerekekkel különleges kapcsolatot ápolnak, kirándulást, évi néhány alkalommal játékos foglalkozást szerveznek nekik.

Az önkéntesek biztonsággal tájékozódnak a lakóparkban az első ránézésre egyforma, fehérre meszelt házak között, tudják, hogy a programban részt vevők közül kik melyik utcában élnek, hol kell keresni őket, ha elfeledkeznének a programról.

Szerencsére a gyerekek maguktól is lelkesen érkeznek. Miközben az önkéntesek készülődnek, a legbuzgóbbak a program kezdete előtt néhány perccel már betoppannak a lakópark közösségi házába. Az önkénteseket öleléssel köszöntik. „Hiányoztál!” – bámul fel a fiatalokra egyikük-másikuk, miközben szinte rájuk fonódnak. Még felém, az idegen arc felé is nyitottan, érdeklődve fordulnak. Többen még a korrepetáló program indulása előtti időszakból ismerik a fiatalokat, vannak, akik elhozzák magukkal a barátaikat, testvéreiket, összesen 15-20 gyerek gyűlik össze.

Összetartó közösség

A foglalkozás a közösségi ház udvarán kezdődik, a spontán kialakult kergetőzést az önkéntesek rutinos gyorsasággal terelik szervezett mederbe. 

A körjátékok közben mellém telepszik a kisiskolás Kinga. Lelkesen mesél négyhónapos kisöccséről, aki a hatodik gyerek a családjukban. Kinga a régi visszajárók közé tartozik, az édesanyja nem íratta be a korrepetálásra, de a programokon mindig szívesen részt vesz. Az osztályában ő az egyetlen gyerek, aki a lakóparkban él, az osztálytársai mind messze laknak tőle, de nem bánja, mert a legjobb barátnője, aki a párhuzamos osztályba került, szintén itt él. Amikor arról kérdezem, szereti-e a lakóparkot, egyértelmű igennel felel. „Laktunk Hernádon, de azt apukám nem szerette, aztán Örkényen, aztán itt. Én itt szeretek a legjobban.”

A kinti játék után két csapatra osztják a gyerekeket, az egyik csoport karácsonyfadíszeket, üdvözlőkártyákat készít, a másik pedig meghallgathat egy rövid, karácsonyi történetet, aztán az ünnepről beszélgetnek az önkéntesekkel. Természetesen mindkét állomáson várnak rájuk ajándékok is. A dísz- és üdvözlőkártya készítése után mikuláscsomagot kapnak, a mese végighallgatása után pedig könyvek közül válogathatnak.

A kézműves asztalnál az egyik önkéntessel, Rékával sikerül váltanom néhány szót, miközben türelmesen mutatja meg újra és újra a gyerekeknek, hogyan ragasszák össze a papírkorongokat, hogy elkészüljön a karácsonyfadísz. Ő már akkor része volt a programnak, amikor a fiatalok a Máltai Szeretetszolgálat ifjúsági tagozatának színeiben jártak ide a lakóparkban élő gyerekekkel foglalkozni. A Menetszél Egyesület egyik alapító tagjaként jelenleg a Netkorrep program egyik szakmai vezetője. Réka egyik volt „tanítványa” az asztal túlsó végén segít a kishúgának az üdvözlőlap késztésben. „Rá sem ismerek” – meséli. „Most, hogy ő vigyáz a testvérére, teljesen megkomolyodott.”

A másik állomáson pont sikerül elcsípnem a beszélgetés végét. „Jó sok mamám van, meg jó sok papám, meg egy anyukám, meg egy dédimamám, és mindenki ott van karácsonykor” – magyarázza lelkesen az egyik gyerek.

Senki sem tért haza üres kézzel

Az állomások teljesítése után a közösség ház udvarán folytatódik a program. A gyerekek és az önkéntesek együtt karácsonyfát díszítenek, a közös munkát éneklés követi, ezalatt a fiatalok egy része általuk készített és hozott süteményt, csokit készít ki a házban a gyerekeknek, akiket természetesen nem kell unszolni, hogy fogyasszanak.

A gyerekek csomagokkal, könyvekkel, képeslapokkal megrakodva indulnak útnak hazafelé a fehér házak között, az egyik kislány, túl komolyan véve a „tömjétek meg a zsebeiteket” kifejezést, két kézzel pakolja a csokit a kabátja zsebébe. Alig lehet rábeszélni, hogy inkább egy dobozba vagy zacskóba csomagoljon.

Az önkéntesek bámulatos hatékonysággal rendezik vissza a közösségi ház helyiségeit, viccelődve beszélik meg a nap tapasztalatait. Noha páran közülük már nem tudnak részt venni a korrepetáló programban, az összes gyereket név szerint emlegetik, szeretettel elevenítenek fel egy-egy hozzájuk kapcsolódó pillanatot.

Szívmelengető érzés látni, hogy a Menetszél Egyesület önkéntesei nem csupán tudást adnak ajándékba, hanem odafigyelést, törődést is, igazi csapatként igyekezve megadni mindazokat az impulzusokat a programjaikon részt vevő gyerekeknek, amik segítségével képesek lehetnek elérni a célul kitűzött szemléletformálást.

Varga Eszter

Képek: Menetszél Egyesület és Varga Eszter