Fogyatékossággal élők

  • fogyatékossággal élők , média

  • 2020-02-06

Fogyatékossággal élők a médiában

Mozgáskorlátozott és fogyatékossággal élő embereket sokszor szánalom vagy jótékonyság tárgyaként mutatnak be újságcikkekben, tévé- és rádióadásokban. A sokszínűség tudatosítása a médiában jelenthetné egy koherens társadalom kezdetét.

A Föld népességének 15%-a, körülbelül 1 milliárd értelmi fogyatékos és mozgáskorlátozott személy él a világon. Hátrányos megkülönböztetésük jelentős emberi jogi kihívást jelent, mely alakításában a médiának kiemelkedő a szerepe. A média felelőssége ugyanis, hogy a médiafogyasztók tisztában legyenek a társadalom sokszínűségével. A fogyatékossággal élő személyeket azonban minimálisan reprezentálják a tévében, újságokban, rádióban, és bár a médiának az a feladata, hogy valós információt rögzítsen és közvetítsen, a sérült emberek rétegét illetően ez a közvetítés csekély, a fogyatékossággal élők bemutatása egysíkú és sokszor valótlan. 



Mintaszerű jelenség, hogy a fogyatékossággal élők a médiában szánalom vagy jótékonyság tárgyává válnak. Nem a társadalom integráns részeként mutatják be őket, sokkal inkább a többségi társadalomtól elkülönülő csoportként, egyfajta „látványosságként”. Gyakran tapasztalható a fogyatékos emberek olyan sztereotipikus ábrázolása, melyben „nyomorult” személyekként kerülnek bemutatásra, akiknek le kell győzniük tragikus állapotukat, vagy éppen ellenkezőleg, olyan hősökként festik le őket, akik életbölcsességük által szinte felsőbbrendűnek tűnnek. 
 
Ezekre a jelenségekre jó példa a Blikk egy korábbi cikke, ahol nemcsak látványosságként mutogatnak egy magabiztos, fogyatékossággal élő nőt, hanem még szexualizálják is az állapotát. Ugyancsak a káros médiareprezentációt példázza az a Blikkben megjelent cikk is, amelyben „betegnek” titulálják a cikkben említett fogyatékossággal élő gyerekeket, akik számára a szöveg szerint szintén „betegnek” nevezett babákat készítettek.  Akár pozitív, akár negatív előítéletekről van szó tehát, a hatás ugyanolyan káros: valótlanná teszi az ábrázolt személyt vagy csoportot, és mivel az átlagember nem tud azonosulni ilyen végletesen lefestett személyekkel, az ép emberek és a fogyatékossággal élők kapcsolódása ellehetetlenül.
 
Megfigyelhető ugyanakkor az a séma is, miszerint a média felületein szándékosan úgy ábrázolják a fogyatékossággal élőket, hogy megfeleljenek ezeknek a sztereotipikus, mesterségesen kialakított képeknek. A fogyatékosság ilyen sztereotipikus ábrázolása, amely a művészetekben, filmekben, irodalomban, televízióban és más tömegkommunikációs művekben is megjelenik, könnyen normalizálódik a társadalmi tudatban, a közönség számára történő ismétlés révén. A Pán Péter félkezű Hook kapitányával kezdve a Vaksötét című horrorfilm világtalan gyilkosáig sok médiafelület ijesztőnek vagy gonosznak állítja be a fogyatékossággal élő karaktereket, így nevelve a társadalmat arra, hogy a különböző korlátozottsággal élő embereket akaratlanul is félelemmel vagy idegenséggel fogadja. Ezek a hibásan rögzülő képek ráadásul megerősítik a megkülönböztetést, amely lehetővé teszi az épek társadalmának, hogy marginalizáljon egy csoportot.
 
A médiában ábrázolt torzított valóság ugyanakkor nemcsak hamis kép kialakulásához vezet, hanem közvetve is hat: befolyásolja a fogyatékos emberekkel szembeni bánásmódot a társadalomban. Annak érdekében, hogy egy ilyen társadalmilag érzékeny témában a média közvetítése ne eredményezzen negatív viselkedésmintákat, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény előírja az országok számára, hogy hívják fel a figyelmet és küzdjenek a fogyatékossággal kapcsolatos sztereotípiák ellen – többek között azáltal, hogy ösztönzik a médiafelületeket arra, hogy a fogyatékossággal élő személyeket az emberi jogok tiszteletben tartásával összhangban ábrázolják.


Forrás: Judita Tamošiūnaitė, Pexels

A médiát ugyanakkor nem szabad a probléma forrásával azonosítani, hanem fontos felismerni, hogy a tévé-, rádió- és sajtóorgánumok egyben létfontosságú eszközei a társadalmi harmónia kialakításának, a tudatosság növelésének, valamint a téves információk leküzdésének. A médiának erőteljes hatása van a társadalmi tévképzetekre, és segíthet azok megváltoztatásában azáltal, hogy a fogyatékossággal élő személyeket nem kívülállókként, hanem olyan emberekként mutatja be, akik az emberi sokszínűség részét képezik. A fogyatékossággal élő gyermekeket ünnepli Special Books by Special Kids című YouTube-műsorával Chris Ulmer, aki videóiban bemutatja, mennyi értéket tartogatnak a szellemi és/vagy testi korlátozottsággal élő fiatalok. YouTube-videóiban nem a fogyatékosságon, hanem a gyerekeken van a hangsúly, nem a különbözőségeik kerülnek előtérbe, hanem az, hogy mennyire hasonlóak és azonosak bármely más gyerekkel a Földön. A fogyatékossággal kapcsolatos kérdések, valamint a fogyatékossággal élő személyek és élethelyzetük sokszínűségének tudatosítása és megértése révén a média aktívan hozzájárulhat a fogyatékossággal élő személyek hatékony és sikeres integrációjához.
 
A fogyatékossággal élők tömegtájékoztatási eszközökben való valótlan, hiányos vagy rosszindulatú módon történő ábrázolására válaszul világszerte egyre több példát láthatunk a fogyatékossággal élők saját médiaprojektjeire. A Disability Visibility Project online közösséget, podcastot és újságot hoz létre fogyatékossággal élőknek, fogyatékossággal élőktől. A fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekre összpontosító filmsorozatok készítése is egy látható tendencia, amelyben a Netflix különösen jeleskedik, ha például az Atypical vagy a Special sorozatára gondolunk. Ezen túl a fogyatékos emberek igényei szerint tervezett és forgalmazott rádióprogramokra és podcastokra egyre több jó példát találunk, mint például az ausztrál közösségi rádió Raising our Voices című műsora vagy az An Apple a Day podcastjára.

Ezek a programok, illetve az, hogy fogyatékossággal élőktől, hiteles forrásból tájékozódjunk, azért is különösen fontos, mert a fogyatékosságnak számtalan különböző oldala és árnyalata van. A sokszínűséget ünneplő projektek ezt segítenek szem előtt tartani, megoldást nyújtanak a fogyatékossággal élők médiában történő bemutatásának konfliktusos helyzetére. Hozzájárulnak ahhoz, hogy gyakrabban találkozzunk a fogyatékosság kérdéseivel, és változatosabb, valódi képek épüljenek be a köztudatba. Így a fogyatékossággal élőkre nem betegekként vagy rászorulóként tekinthetünk, hanem egyenlő embertársainkként ismerhetjük meg őket. 

Demény Luca Anna