Fenntarthatóság

  • környezetvédelem , műanyag , hulladékmentesség , önkéntesség , Highlights of Hungary

  • 2020-03-05

Aki legyőzött 7 tonna hulladékot – interjú Párdy Bencével

Tavaly öt hónapig dolgozott önkéntesként a Tiszán azért, hogy minél több hulladéktól tisztítsa meg a folyót és az árterét. Tevékenységéért 2020 februárjában elnyerte a Highlights of Hungary támogatói különdíját. Párdy Bencével beszélgettünk.

Először is engedd meg, hogy gratuláljak a Highlights of Hungary különdíjadhoz, ami azért is különleges, mert magánszemélyeket viszonylag ritkán jelölnek erre a díjra. Hogy érintett téged, amikor megtudtad, hogy te is szerepelsz a jelöltek listáján?

Én nem ebben a viszonylatban mérem az eredményeket, hanem abban a 7 tonnában, amit sikerült összegyűjtenem a folyóból és az erdőkből.

Vissza tudsz emlékezni, hogy mi indított el ezen az úton, hogy végig csináld a szemétmentesítést az elmúlt hónapokban?

A kezdő motivációt talán egy cikk adta, amit a National Geographicban olvastam a világszerte egyre nagyobb gondot jelentő műanyagszennyezésről. A tényleges döntést a PET-kupa hatására hoztam meg, ahol a saját szememmel is láthattam, hogy mennyire súlyos a helyzet itthon is.

Ez volt az első PET-kupád, ha jól tudom.

Igen. De nem az utolsó. Utána még a felső-tiszai PET-kupára is elmentem, és idén nyáron is részt tervezek venni a bodrogin és a felső-tiszain.


Egy téli PET-kupán

Vannak konkrét terveid, hogy hogyan folytatod majd a munkádat?

A támogatóimnak köszönhetően sikerült egy vízi járműre beruháznom, és az már egy biztos pont. De egyébként majd alakul magától minden, ahogy szokott. Megtaláltam magam ebben a folyamatban, a természet, környezet tisztításában, úgyhogy ebben az évben még biztosan fogom csinálni. Hogy utána mi lesz, azt majd csak akkor fogom tudni, amikor már történik.

Volt, aki megpróbált lebeszélni róla?

Lebeszélni nem, de az embereket azért meglepte ez a szélsőséges döntés. Ennek ellenére nagyon sok támogatást kaptam, leginkább olyan emberektől, akiket nem is ismertem korábban.

Volt, hogy úgy érezted, ez egy nagyon magányos, kilátástalan tevékenység?

Nem, mert szívvel-lélekkel csinálom, és jól esik az a tudat, hogy mennyi mindent tudok tenni a természetért. A környezetben van egy olyan feltöltő energia, amitől mindig motiváltnak érzem magam. Folyamatosan vitt a lendület.

És a szúnyogokkal mi a helyzet, őket hogy viselted?

Erről meg is feledkeztem, pedig sokszor komoly kihívást jelentettek, nagy energiát igényel, hogy az ember megbirkózzon velük. Leginkább beöltözni próbáltam ellenük. A spray-k nem nyújtottak sajnos elegendő védelmet, és nem is annyira környezetbarát dolog használni őket. Viszont sokszor volt kánikula, és vastag ruhában, a nagy melegben sajnos hamarabb kimerültem.

Mi volt a legmeglepőbb vagy legaggasztóbb hulladék, amit sikerült kiemelni a Tisza-tóból?

Számomra minden hulladék furcsa volt, amit találtam, mert ez egy tájvédelmi terület. Nem is a milyenség, hanem inkább a mennyiség volt az elborzasztó. Leginkább PET-palackokat gyűjtöttünk össze, de voltak egyéb műanyagtárgyak is, üveget, fémet is találtunk. Ezeket az akció végén Kiskörén, a víztározó mellett önkéntesekkel válogattuk szét. A PET-palackokból bálákat készítettünk, és összepréseltük őket. A szállításban a helyi hulladékkezelő szolgáltató segített.

Budapestre ideiglenesen jöttél vissza?

Igen, ez alatt az idő alatt csináltunk már egy szemétszedést a Rakparton, illetve jártunk a Bükkben, ott is szedtünk szemetet, és emellett más jellegű karitatív tevékenységeket is folyattam.

Milyen volt visszatérni?

Elég hamar telítődtem ezzel a városi atmoszférával, így már egy ideje vágyom vissza a természetbe, a csendbe, a tiszta levegőbe. Hiába itt nőttem fel, mégis a szabadban érzem igazán jól magam. Márciusban már szeretnék újra vízen lenni.

Találkoztál olyanokkal, akik téged követve szeretnének palackgyűjtésbe fogni?

Egyelőre olyanok vannak, akik egy-egy napra, vagy rövidebb időre jönnek szívesen, de olyan, aki hosszú távra elköteleződne, még nem volt. De nekem az is nagy segítség, ha valaki egy-egy napra lejön. Tavaly is nagyon sok jó barátom lett, új ismeretségekre tettem szert, és ez abszolút pozitív.

Ezzel a segítséggel együtt az előző szezonban körülbelül mekkora mennyiséget sikerült összeszedned? 

Az elején, amikor kenuval jártam, akkor kevesebb zsákot tudtam bevinni, mert több idő volt kieveznem a vízből, és akkoriban átlagosan nyolc zsák szemetet gyűjtöttem, amit elszállítani is elég nehéz volt. Aztán mikor már motorcsónakkal dolgoztam, akkor 25 és 50 zsák közötti mennyiségeket szállítottam.

Szerinted mi jelenthetne hosszú távú megoldást a természetbe kerülő műanyaghulladék problémájára?

A Tisza helyzetét illetően nagy előrelépés lenne, ha Ukrajnában megtörténne a hulladéktárolók megfelelő átalakítása, illetve az, ha sikerülne elérnünk, hogy az emberek belássák, ha nem tisztelettel és megbecsüléssel viszonyulnak a természethez, az nem vezet jóra.

Arról rendelkezésedre áll bármi adat, hogy az ártérben, illetve a Tisza-tóban fellelhető hulladék hány százaléka érkezik a határon túlról és mennyi az, amit itt, Magyarországon termelünk?

A becsléseim szerint a 95%-a az külföldről érkezik. Jelentős része Ukrajnából és egy kisebb hányada Romániából, de sajnos itthon is bőven teszünk hozzá.

Ezzel kapcsolatban történt már bármiféle diplomáciai lépés?

Igen, a PET-kupa szervezői évek óta dolgoznak az ügyön, és keresik a megoldást, és vannak is előrelépések, úgyhogy szerencsére halad a dolog. Természetesen a határon túl is vannak olyan emberek, akik azon dolgoznak, hogy szülessen megoldás. Arrafelé a szelektív hulladékkezelés még csak most kezd kialakulni, általánosságban a hulladék tárolása és feldolgozása is nagyon kezdetleges. De az elmúlt évben 13 tonna szeméttől már megtisztítottuk a Felső-Tisza és a Tisza-tó területét.

Milyen megérzéseid vannak a jövővel kapcsolatban?

Én úgy képzelem el, hogy vagy így vagy úgy, de az emberiség előbb-utóbb kénytelen lesz megérteni azt, hogy vissza kell térni az egyensúlyhoz, és a természet nélkül nem tudunk megmaradni. Hiszek benne, hogy ha nagy a baj, akkor végbe tudnak menni olyan világszintű intézkedések, amik képesek lesznek menteni a menthetőt, mert mind a technológia, mind a tudás a kezünkben van ahhoz, hogy gyors, átütő erejű pozitív változást érjünk el. Én hiszek az emberiségben. Ebben a helyzetben szerintem a cselekvés a legfontosabb, mert az igazi változást a tettek hozzák, nem pedig a pánikkeltés, a közhangulat lerombolása, úgyhogy ezért is döntöttem úgy, hogy ahelyett, hogy csak beszélnék róla, cselekszem.

Kiemelt fotó: highlightsofhungary.hu

Varga Eszter