Fenntarthatóság

  • környezetvédelem , klímaváltozás , Fridays For Future

  • 2020-04-17

A csoportos és az egyéni részvétel ereje

Interjú a Fridays For Future szervezőjével

A klímaváltozás témája igen megosztó: van, aki megkérdőjelezi létezését, és van, aki szívügyének tekinti a témát. A Fridays For Future nemzetközi mozgalom az utóbbi csoportba tartozó fiatalok kezdeményezése.

A Fridays For Future Magyarország egyik szervezőjével, Hartmann Noémivel beszélgettem a kezdeményezés itthoni helyzetéről, és arra kértem, mondja el véleményét a klímaszkeptikusok és a passzív aggódók fenntarthatóság ellenes érveiről, gondolatairól. 

Hogyan találkoztatok a Fridays For Future mozgalommal, és honnan jött az ötlet, hogy honosítsátok a kezdeményezést?

A nővéremet és a barátját is nagyon frusztrálta a magyarországi környezetvédelem helyzete, ami szívügyük, hiszen mindketten biológusok. Két hónappal azután, hogy Greta Thunberg felbukkant az interneten, elkezdték követni a közösségi médiában, és a rá következő pénteken, 2019. február 22-én úgy döntöttek, hogy kimennek sztrájkolni a parlament elé. Volt egy greenpeace-es ismerősük, akit tájékoztattak a tervükről, s aki fényképeket készített az akkor még csendes demonstrációról. Csak az utolsó pillanatban, két nappal a tervezett kivonulás előtt hoztak létre egy Facebook-eseményt a tüntetésnek. Erre az első alkalomra így csak 20 ember jött el, akikkel 9 órán keresztül álltunk kint a Kossuth téren. A további tüntetésekhez egyre többen csatlakoztak, néhány hét elteltével már kb. 90 fő vett részt. 

A Greenpeace-en kívül melyik szervezet támogatja még a munkátokat? 

Nagyon sokan megkeresnek minket, amiben valószínűleg az is közrejátszik, hogy ez egy diákok által működtetett non-profit szervezet, ami alapvető bizalmat ébreszt irántunk. Az évente megrendezett Zöld Civil Szervezetek Országos Találkozóján (ami a környezetvédők „gyűjtőhelye”) is volt lehetőségünk előadni, az Energiaklub nagyon sokféle formában jelen van a mozgalmunk életében, és a Jane Goodall Intézettel is volt közös, klímaszorongással foglalkozó rendezvényünk. Ezen Nagy Réka, az Ökoanyu blog írója is részt vett, aki egyike azoknak az egyéni hősöknek, akik segítenek minket. Mellettük több kisebb támogatónk is van, például a Tudatos Vásárlók Egyesülete vagy a Ligetvédők. Többször is volt rendezvényünk Takács Sánta Andrással, az ELTE humánökológia tanszékének professzorával és a tanszék létrehozójával, Lányi Andrással is lesz hamarosan. A missziónkba pedig már többen bevonódtak: noÁr Levegőt! című száma a 21. század morális és ökológiai tragédiájáról szól: a számhoz készült klipben a Greenpeace részvétele mellett több aktivistánk is szerepelt. Molnár Áron ezt a számot először a november 29-i tüntetésünkön adta elő, méghozzá egy csapat általános iskolás diák kíséretében. Emellett különböző módokon, például a globális tüntetéseink lebonyolításához szükséges tárgyi felajánlásokkal is sokan segítenek, melyekért rendkívül hálásak vagyunk. Hihetetlenül sok jó kapcsolatra tettünk szert, mióta elindult a mozgalom itthon, az emberek nagyon önzetlenül és természetesen segítenek.

Mit tapasztaltok, a magyar közvélemény hogyan ítél meg titeket? 

Úgy látom, hogy egyre elfogadóbb a közvélemény, ami annak is köszönhető, hogy egyre többet hallani, olvasni manapság a klímaváltozásról, nehéz a szőnyeg alá söpörni, most már a pártpolitikába is egyre jobban bekerül. Sajnos sok negatív, támadó hangvételű cikk is megjelent rólunk, főleg, amikor elkezdtük a tüntetéseket. Voltak olyan hírek, amelyek szerint mi bolhából csinálunk elefántot, uszítunk, és a frászt hozzuk a gyerekekre, akiket engedély nélkül kiviszünk az iskolából. De úgy gondolom, hogy egyre többen érzik szívügyüknek a témát, a globális tüntetéseken is nő a létszám (szeptemberben már az óvatos becslések szerint is 6000-nél többen voltunk utcán), és Budapest októberben kihirdette a klímavészhelyzetet. A novemberi tüntetésünk után a parlament is napirendre vette a klímavészhelyzet témáját, valamiféle terven elkezdtek dolgozni, reménykedjünk…

Fotó: Járdány Bence

Ha már említetted a klímavészhelyzet fogalmát: az interneten sokan azt mondják, hogy a klímaváltozás, a hideg-meleg időszakok intenzitásának növekedése teljesen normális, természetes jelenség. Erről mi a véleményed? 

Szerintem elég, ha szétnézünk a világban, és beláthatjuk, hogy ez a probléma túl súlyos ahhoz, hogy legyintsünk rá: itt vannak az ausztráliai erdőtüzek, tavaly gond volt a hazai krumpli terméssel, nincs gyakorlatilag diónk két éve, három hónapig esik az eső, aztán szinte semmi csapadék nincs, és nyáron is rengeteg volt a bozóttűz. Az igaz, hogy Magyarországon kevesebb a probléma, és amíg nincs hosszú szárazság és árvizek (amire viszont van kilátás) nem észleljük feltétlenül a mindennapokban a klímaváltozás hatásait, de ez nem jelenti azt, hogy nincs ránk is hatással a változás, és nem kell tennünk ellene. A tudomány világosan mutatja, hogy ilyen mértékű felmelegedést nem tapasztalt még az emberiség, és hogy ennek az oka az emberi tevékenységhez köthető – ebben 97%-os konszenzus van.

Van, aki ugyan nem kérdőjelezi meg a klímakrízis jelentétét, de úgy gondolja, hogy már úgyis mindegy.

Nem tudom, hogy ki akar úgy élni, hogy azonnal feladja azt, amin még lehet valamennyit javítani. Ahogy Greta mondja, oltani kell a tüzet, a következőket pedig megelőzni. Úgy gondolom, felelőtlenség valamire azt mondani, hogy „majd kibírom” vagy „valamiben meg kell halni”, mert nem tudjuk, mennyire lesz nehéz elviselni az egyre extrémebbé, kínzóbbá váló időjárást. És ha mi eldöntjük, hogy nem harcolunk, akkor nemet mondtunk a következő generációk (a gyerekeink) életben maradására is.

Egy másik gyakran emlegetett gondolat szerint „nem számít, mit teszünk itthon, amíg jóval nagyobb országok (pl. USA, Kína) ennyire környezetszennyező módon működtetik a gazdaságukat”. Erről mit gondolsz? 

A kínai gyárak azért működnek, mert mi megvesszük a kínai termékeket. Lehet másra mutogatni, és összehasonlítani a két ország hatásait, de a kínai gyárak nem csak a kínai igényeket elégítik ki, hanem rengeteg másik országét is, ahol azért állítanak elő termékeket, mert mi a világ többi részéről meg akarjuk venni azokat. Ezért globális probléma ez, és ezért fontos, hogy a világ minden pontján törekedjünk a tudatosabb fogyasztásra.

Egy blogon olvastam egy érdekes érvelést, amivel nagyon sokan értettek egyet a kommentek alapján: az író azt állította, hogy a fenntartható életmód rengeteg íratlan szabállyal rendelkezik, aminek a betartásával a környezetvédők megfosztják magukat a saját gondolkodási és cselekvési szabadságuktól. Mennyire érzed, hogy ez az életmód valóban korlátoz? 

Ezt az érvelést elég szomorú volt hallani. Amit mi hirdetünk, és amiben hiszünk, az az, hogy így tényleg jobb élni, mert ha hiszünk a céljainkban, az elveinkben, amiért máshogy szervezzük az életünket, akkor onnantól kezdve nem beszélünk lemondásról. Ha kevesebbet fogyasztok, akkor egy idő után ezt azért teszem, mert engem boldoggá tesz, nem fáj, hogy elengedtem a korábbi szokást, hogy máshogy szemlélem a dolgokat, és már nem a sokban látom a boldogságot, hanem mondjuk abban, hogy a kis kertemben megtermelem a zöldséget, amire szükségem van. Ettől az engem körülvevő ételekkel és tárgyakkal sokkal személyesebb kapcsolatom lesz, és közben minden szempontból kielégítem az igényeimet is, tehát egészségesen, környezettudatosan és etikusan élek. 

Azt is szokták emlegetni, hogy a fenntartható életmód a gazdagok hobbija, mert rengeteg dolgot kell vásárolni az átálláshoz (palack, újrahasznosítható zsebkendők stb.). Mit tapasztaltál, anyagilag tényleg megterhelőbb a tudatos életvitel?

Összességében nem drágább, de ez nyilván attól is függ, hogy kinek mik az igényei. Ha sok mindenre tartunk igényt, akkor nagyon sok mindent le kell cserélni, ami nagy költséggel jár. Ha az ember heti három kiló sajtot megeszik, akkor az tény, hogy piacon, őstermelőtől vásárolva drága lesz, akár háromszor annyiba is kerülhet, mint ha a szupermarketben venné meg a terméket. De fontosnak tartom hangsúlyozni, ha a környezettudatosságról beszélek, hogy a meglévő tárgyainkat építsük be, forgassuk vissza a háztartásunkba, s ne egy az egyben vessük el. Például az uborkásüvegben éppolyan jól lehet száraz élelmiszert vásárolni és tartani, mint egy trendi és drága csatos üvegben, amit tévesen a környezetvédelem jegyében veszünk meg. De azt tapasztalom, hogy az átállással az ember tudatosabb is lesz saját magával kapcsolatban, ezért egyre kevesebb dologra tart igényt, ami miatt hosszú távon nem válik költségessé a fenntartható életmód. Főleg, mivel az összes fenntartható termék hosszú távú befektetés, olcsóbb, mint az eldobható alternatívája. Én személy szerint tudok spórolni a tudatos vásárlással. 

Nemrég megjelentek olyan cikkek, amelyekben azt részletezik, hogy a mandulatej előállítása sem annyira fenntartható, mint ahogy azt sokáig gondoltuk. A cikkek alatti kommentekben azt láttam, hogy sokan felháborodtak, hogy hiába álltak át az állati tejről a mandulatejre, kiderült, hogy ezzel sem tesznek jót, és arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy végső soron semmi sem fenntartható, mert mindenre „rákap a tömeg”, amivel fenntarthatatlanná tesszük az alternatívákat is, ezért nem is érdemes alternatívákban gondolkodni.

Itt az a probléma, hogy a tej, amit megveszünk, egy nagy cég terméke, és egy másik országban állítják elő. De mondjuk, ha mandulatejre szeretné mindenképp korlátozni a fogyasztását valaki, megteheti, hogy keres magyarországi vállalkozást, ami helyi szinten termeli a mandulatejet… De rengeteg növényi tejet könnyen el lehet készíteni otthon, például a zabtej hihetetlenül könnyen és olcsón előállítható otthon is. Egyébként azzal nem lenne semmi probléma, ha mindenki helyi termelésből, visszafogott mértékben fogyasztana állati tejterméket.

Szerinted, ha valaki szeretne környezettudatosabban élni, mik azok a lépések, amivel érdemes elkezdenie a folyamatot? 

Érdemes megfigyelni és apró lépésekben visszafogni a saját fogyasztásunkat: azt csökkenteni, amiből a legtöbbet fogyasztunk, és amit egyszersmind könnyebben el tudunk engedni. Például, ha minden héten 5 liter tejet fogyaszt a család, próbáljon meg csak 4 literből gazdálkodni, vagy húzza ki a konnektorból a töltőket, ha épp nincs rájuk szükségük. Amikor melegvizet szeretnénk használni, gyűjtsük össze a kifolyó hideg vizet, ezzel például meg tudjuk majd öntözni a növényeinket, vagy megmoshatjuk a zöldséget, gyümölcsöt. Ezek kis változtatások a mindennapokban, amelyekhez könnyű hozzászokni, mégis sokat számítanak. Hiszen óriási értéke van az ivóvíznek, melyet a magyar háztartás sajnos minden vízigényes folyamatra használ. Az áramot, amit használunk, CO2-kibocsátással termelik meg, az ételt, amit kidobunk, más örömmel venné meg, és ugyanakkor rengeteg energiát is spórolnánk meg, ha csak annyit vennénk, amennyit meg is eszünk. Hiszem, hogy előbb-utóbb mindenki képes ezekre a változtatásokra, melyek ahhoz szükségesek, hogy kilépjünk az ökológiai és klímaválságból, és egy fenntartható jövőt alakítsunk ki.

Amennyiben szívügyednek érzed a klímavédelmet, és segíteni szeretnéd a Fridays For Future munkáját, ezen az email címen jelentkezhetsz önkéntesnek: fffhungaryact@gmail.com. Szeretettel várunk jövőbeli eseményeinkre, melyekről a Fridays For Future Magyarország Facebook-oldalon tudsz tájékozódni.

Veres Renáta

Kiemelt fotó: Járdány Bence