Gyermekvédelem

  • oktatás , roma , Bagázs , Mahájána Alapítvány

  • 2020-04-27

Távoktatás ott, ahol áram sincs

A koronavírus-járvány következtében március közepe óta iskolalátogatási tilalom van érvényben. Az utóbbi hetekben mindenkinek nagy kihívást jelentett a távoktatás megoldása, vannak azonban olyan települések, ahol ez hatványozott nehézségekbe ütközik.

A KSH adatai szerint 2019-ben Magyarország lakosságának 12,4%-a élt szegénységben. Ez hozzávetőlegesen 1 200 000 embert jelent, akiknek nem csak az okoz gondot, hogy hogyan oldják meg a távoktatást, hanem sok esetben az is, hogy ételt tegyenek az asztalra, vagy hogy egyáltalán áramhoz jussanak.


Fotó: Bagázs Közhasznú Alapítvány

A Mahájána Alapítvány vezetőjével, Kalina Yvette-tel és a Bagázs Közhasznú Egyesület gyermekprogram-koordinátorával, Szász Beával beszélgettem arról, hogyan boldogulnak ezekben a kihívást jelentő időkben a hátrányos helyzetű családok, lefőképpen pedig a gyerekek. 

„Oktatásról, tanulásról csak akkor van értelme beszélni, ha az ember az alapvető szükségleteit kielégítette”

A Mahájána Alapítvány 2012 óta tevékenykedik Csörögön, ahol jelenleg 36 iskolás gyermek mentorálását végzik, és a szülők életét is hasonló gonddal egyengetik. „Amikor elkezdtünk a településen dolgozni, mindenki munkanélküli volt, vagy ideiglenes munkából élt, a koronavírus-helyzet előtt azonban már mindenki dolgozott a szülők közül. Mi elsősorban arra koncentrálunk, hogy a gyerekek tanuljanak, a szülők pedig dolgozzanak, de most lehet, hogy ez változni fog, és szükség lesz adományokra is” – vázolja fel Kalina Yvette a várható változásokat, ugyanis a krízishelyzet kihirdetése óta rengeteg szülőt elbocsátottak, így attól tartanak, hogy hamarosan az éhezés jelenti majd a legfőbb problémát. 

Yvette feladata jelenleg a mentorok összefogása, akik folyamatosan tartják a kapcsolatot a gyerekekkel telefonon és a laptopok segítségével, amelyeket az alapítvány juttatott el a csörögi családok számára. Abból a szempontból szerencsésnek érzi a helyzetüket, hogy legalább a WIFI-kapcsolat biztosított számukra, azonban a bagi vagy dányi romatelepeken, ahol a Bagázs Egyesület munkálkodik, ez nem áll rendelkezésre, így internetelérése sincs az ott élőknek.

„Sokszor a közművesítés is hiányzik”

„A bagi telepen a mélyszegénység dominál, és bár ez a dányi telepen is jelen van, de ők inkább a kultúrájuk miatt maradnak ott, így tudják megélni a romaságukat, használják is a roma nyelvet. Most már egyre több háztartásban van villany – ez egy közös törekvés a falu vezetőségével –, még mindig van azonban olyan ház, ahol egyelőre nincs áram. Egyedül a tankönyvekre és munkafüzetekre tudunk teljes mértékben támaszkodni, hiszen számukra az internetes segédeszközök nem elérhetőek” – meséli Szász Bea. Így tehát a Bagázs csapata számára limitáltak a lehetőségek a gyermekek támogatásában, bár az iskolák bezárása óta okostelefonokat és tableteket is juttattak el a telepeken élő családoknak. Ezen nehézségek ellenére is mindent megtesznek, hogy kellő egyéni figyelmet tudjanak nyújtani számukra, hiszen ahogy Bea fogalmazott: „a léleknek, az életminőségnek nagyon sokat tud adni, ha egy kisgyerek biztonságos környezetben elmondhatja, hogy őt mi foglalkoztatja”. 

A Bagázs leginkább telefonon tudja tartani a kapcsolatot a családokkal, amit rendszeresen meg is tesznek, van, akivel telefonon keresztül együtt is tanulnak, ugyanis sok esetben a szülők csupán pár osztályt végeztek el. Korábban otthoni fejlesztés keretében a szülőknek is mutattak mintákat és ötleteket arról, hogyan kell tanulni a gyerekekkel, amiért Bea utólag nagyon hálás, ugyanis ez most kiemelkedően fontos szerepet kapott, sok szülő ehhez nyúl most vissza.


A Bagázs telefonokat adott kölcsön a családoknak a járványveszély idejére (Fotó: Bagázs Közhasznú Egyesület Facebook oldal)

A Bagázs koordinátora arról is beszélt, hogy a telepeken élő gyerekeknek azt is meg kellett tanulniuk, hogyan adaptálódjanak az új helyzethez, és ne vakációnak tekintsék a távoktatási időszakot, hiszen eddig az iskola biztosított egy bizonyos napirendet. Miután a kormány elrendelte az iskolalátogatási tilalmat, az első két hét leginkább a tudatosítás jegyében zajlott. 

„Számunkra az az alap, hogy folyamatosan motiváljuk a gyerekeket, aki egy icipicire is képes, azt abban támogatjuk, hogy mindig akár csak egy kicsivel többet fejlődjön” – mondja Bea a célokról. 

„Normál helyzetben is nehéz, mert már eleve hátrányban vannak”

Az áldozatos munka ellenére mindkét megkérdezett szervezet képviselője úgy gondolja, hogy hatalmas lemaradásokra lehet számítani. Yvette elmondta, ezek a gyerekek már eleve hátrányból indulnak, Bea szerint pedig a jelenlegi helyzet még inkább eltávolítja egymástól a hátrányos és nem hátrányos helyzetű gyermekeket. Azt is hozzáteszi, hogy a telepeken élő gyerekek digitális kompetenciái sem tudnak fejlődni, nem járnak iskolába, nem látnak másokat, el vannak vágva a világtól.

Az olyan alapítványok nélkül, mint a Mahájána vagy a Bagázs, a gyerekek teljesen kimaradnak az oktatásból, így viszont számottevően nagyobb esélyük van a felzárkózásra. Ezért is rendkívül fontos az ő munkájuk, amihez természetesen elengedhetetlen az önkéntesek segítsége, ahogyan azt Bea is kiemelte. 

A Mahájána Alapítvány számára jelenleg elegendő mentor áll rendelkezésre, ők inkább olyanokkal dolgoznak most együtt, akik már régebb óta foglalkoznak a gyerekekkel, és kialakult már egy bizalmi viszony, amely ilyen helyzetben kiemelkedően fontos. Így a gyerekek könnyebben motiválhatóak, és ennek meg is van a gyümölcse. Yvette büszkén mesélte, hogy van olyan kislányuk, aki két ötöst is szerzett, ami idáig nem volt rá jellemző. Az alapítványnál létrehoztak egy Digitális Tanodát, ahol szombatonként játékos foglalkozással igyekeznek egy kis szórakozást csempészni a gyerekek életébe. 


Fotó: Bagázs Közhasznú Alapítvány

„Igyekszünk őket napi szinten úgy tájékoztatni, hogy ne keltsünk pánikot”

Bea elmondta, hogy Bagon és Dányon is egyre több család igényli mentor segítségét, aki a legkülönbözőbb kérdések kapcsán rendelkezésre áll, legyen szó gyermeknevelésről, munkával kapcsolatos ügyek intézéséről vagy az egészségügyi rendszerbe való bekerülésről. 

A fenti segítségek mellett természetesen az is fontos, hogy a családok megfelelő tájékoztatást kapjanak a járvánnyal kapcsolatban, aminek az alapítványok szintén igyekeznek eleget tenni. Mivel a roma kultúra szerves része a közösségi élet, egymás gyakori látogatása, a gyerekek számára pedig a közös bóklászás, felfedezés, ezért rendkívül fontos volt annak tudatosítása, hogy ez most nem lehetséges, felhívva a figyelmet egyúttal a megelőzés fontosságára is – mindezt anélkül, hogy pánikot keltenének. 

Wiener Claudia

Kiemelt kép forrása: Mahájána Alapítvány