Fenntarthatóság

  • klímaváltozás , hulladékmentesség , műanyag

  • 2020-05-03

Kiáltások a Földért – kilátások az égből

A világűrből ránk fókuszáló műholdak felvételein is megjelennek a koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében hozott emberi döntések emberfölötti következményei. Hogyan változik a fenntarthatóság eszménye egy világjárvány megjelenésekor?

Szerző: Ott Lili Tamara

Járvány ütötte fel a fejét a bolygón, és amíg nem tombolja ki magát, az emberek hátra lépnek, és olykor türelmesen, máskor türelmetlenül szemlélik a pusztítást. Ilyenkor egy pillanatra megfeledkezünk arról, hogy eddig mi voltunk az egyedüli befolyásos rombolók, a természet szétzilálói, most hát kicsúszik a kezünkből az irányítás, és az élővilág kényszeredetten támad ránk.  A 2020 januárjában terjedni kezdő, globális vészhelyzet kikiáltását szükségessé tevő koronavírus (COVID-19) nem emberi kéz műve. A járványnak látszólag sem felelősei nincsenek, sem nyertesei nem lesznek. Avagy mindkettő létezik, de nem konkrét személyként, hanem az ember és a természet kapcsolatának képében kell őket elgondolnunk? 

Dear Society

Fotó: Adria Tormo/Unsplash

Az eredendő bűn

A természet kizsákmányolásának gyakorlatát már a bibliai teremtéstörténet kultúránkba ivódó jelenetével is igazoltnak tekinthetjük. Eszerint feladatunk felügyelet alatt tartani az élővilág kisebb egységeit, a növényeket és állatokat. Csakhogy ez még korántsem jelenti azt, hogy felhatalmaztak minket a kényünk-kedvünk szerinti cselekvésre; hogy amit óvnunk és vigyáznunk kéne, azt letarolhassuk, kiirthassuk, csak mert a gazdasági haszon így kedvezőbb számunkra.

De tekintsünk egy távolabbi kultúrára! A kínai hagyományos orvoslásnak évezredek óta szerves része a vadállatok bizonyos testrészeinek, vagy azok váladékainak gyógyászati szerekként való tisztelete. Ráadásul az élelmiszerpiac is egzotikumként kezel bizonyos, korábban az emberi táplálkozásban még fel nem használt élőlényeket, mint a medvék, krokodilok vagy a tobzoskák. Így a ránk leselkedő környezetvédelmi problémáknak nemcsak a hagyományos ipari állattenyésztés árán a levegőbe kerülő metángáz nyújt kedvező táptalajt, de a vadállatpiacok egyre szélesebb köre is. Itt ugyanis a ritka állatok testében jelenlevő, az emberi szervezet számára viszont ismeretlen kórokozók könnyen alakulhatnak át veszélyes betegségekké. Ahogy ez 2019 decemberében Kínában is megtörtént.

A helyzet most már nyugaton sem változatlan

Januárban a kínai tartományokban, március óta világszerte korlátozások léptek életbe. Az államok döntései és a személyes felelősségérzet elsősorban a közlekedés, a kereskedelem és a termelés leállását sürgette. Az országok nagy része döntött határainak lezárása mellett, ezzel együtt csökkent a légi, és a vízi utasforgalom is, március óta Európa-szerte napi több ezer járatot törölnek, a globális turizmus szünetel. A munkahelyek bezárásával az ingázást lehetségessé tevő tömegközlekedési eszközök menetrendje sok helyen módosult, aki teheti, inkább a kevésbé zsúfolt személyszállítási módokat választja, így a magánautót, a biciklit vagy a gyalogos forgalmat. Bár így a korábbi környezetvédelmi kezdeményezésekkel szemben most buzdítanak minket a személygépkocsik használatára, azoknak száma az utakon jelentős csökkenésnek indult. Ez pedig meglátszik az üzemanyag árán. De szerencsére nem csak ott. A NASA és az ESA (Európai Űrhivatal) műholdfelvételei is érzékenynek bizonyultak a nitrogén és szén-dioxid gázok légköri koncentrációjának csökkenésére Olaszországban és Kínában is. A kínai CO2-emisszió a tavalyi évhez képest februárban 25%-kal esett vissza. Velencében még csatornák is tisztulásnak indultak az itt központosuló turizmus felfüggesztésekor. A magyar fővárosban is a légszennyezés, habár lassan, de csökkenésnek indult. A folyamatot egyrészt a Kárpát-medence földrajzi fekvése és a fölötte átvonuló frontok irányítják, így lehetséges, hogy a korlátozások után a légszennyezettségi szint először növekedésnek indult, és csak utána zuhant vissza a korábban mért adatok egyharmadára.

A két fotón könnyedén látható a különbség, mennyit javult Kína levegőjének a minősége egy hónap alatt. (Forrás: NASA)

A városokban megnőtt a kerékpárosok száma, mely a nagyobb településeken valóban a közlekedés leghatékonyabb alternatívájának tűnik. Ráadásul amellett, hogy lehetővé teszi a szociális távolságtartást, környezetbarát; sporteszközként pedig a testi-lelki egészségünket támogatja ezekben a válságos időkben. Az éttermek és vendéglátóipari egyégek fennmaradásának egyetlen lehetséges módja, ha azok a kiszállításra állnak át, a futárok alkalmazása pedig szintén a biciklis forgalom növekedését szolgálja. Így egyes városokban már a kiürült többsávos utak egy részét nyitják meg a kerékpárosok számára. A kényszerhelyzetből kialakuló szokások jövőbeni megtartását sürgethetik például az olyan intézkedések, mint a bicikliutak infrastrukturális fejlesztése.

A károsanyag-kibocsátás visszaesésének másik komponense a közlekedés mellett a bezáró gyárak emisszióinak megszűnése. Fontos kérdés azonban, hogyha hetek, hónapok múlva újraindul a termelés, vajon a kieső tőke hiányában mennyire hanyagolják el a cégek az egyre szélesebb körű környezettudatos átállás szabályait. Az éppen csak zöldülő logókra milyen fényt vet majd, ha a tulajdonosok minden eszközzel csak a talpra állasért küzdenek, nem törődve a környezeti károkkal?

Dear Society

Fotó: Masaaki Komori/Unsplash

Mi van a szatyrodban?

A kibocsátás és energiafelhasználás zöme az ipar és a közlekedés helyett most a háztartásainkba, otthonainkba szorul vissza. A felelősség azonban nemcsak az otthoni energiagazdálkodás strukturálásában zuhan ránk, hanem vásárlási szokásainkat tekintve is. A túlvásárlás és felhalmozás eddig visszafogottan irányította fogyasztói társadalmunk mindennapjait, például a ruházkodás terén. Most azonban a felvásárlási láz hirtelen elkezdte túlterhelini az élelmiszeripart, a védőfelszerelések és háztartási cikkek forgalmazóit. A valóságtól elrugaszkodott mennyiségű élelem pedig könnyen kárba veszhet, fölösleges pazarlásba torkollhat. Főleg, mikor a társadalom alsóbb rétegeinek mindennapi ellátása kerül veszélybe az egyre emelkedő árak miatt.

Az egyszer használatos műanyag védelmi szerepe egyszeriben megint felülírja a korábbi törekvéseket. Nemcsak a gumikesztyűk és szájmaszkok, de az élelmiszerek minél inkább zárt csomagolásai is egyetlen használat után a kukába kerülnek. Nem beszélve a fertőtlenítőszerek vízkörforgásba épüléséről. A nagy mennyiségű mérgező anyagok vízbejutása egyes fajok kipusztulásához vezethet, míg a természetes fertőtlenítők, például a levendulaolaj, a polcunkon maradnak. Az ipari termelés is az igényekhez alkalmazkodik: Kínában neves autógyárak alakulnak át maszk- és fertőtlenítőszer-importőrré, így egyetlenegy üzem napi 5 millió orvosi maszkot és 300 ezer fertőtlenítőszert pumpál a világgazdaságba. A hulladékgazdálkodók pedig arra igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét, hogy sem a maszk, sem a gumikesztyű nem tartozik a szelektív hulladékok közé, így azokat a kommunális kukákba helyezzék el.

Emellett fontos megjegyezni, hogy a kijárási korlátozások mindinkább a kis, helyi élelmiszerboltok látogatására ösztönzik a vásárlókat. Az így decentralizálódó és relokalizálódó szolgáltatásigény támogatja a helyi termelőket, a piacokat és a szezonális terményeket, gátat szabva ezzel a külföldi importárunak. Az éttermek, iskolai menzák és más vendéglátóipari egységek számára termelő gazdaságokat azonban súlyos veszélybe sodorja ezen intézmények leállása. Így például Észak-Amerikában tonnaszámra öntik ki a földekre az el nem adott tejet, hiszen míg fejni muszáj, a felvásárlás lehetősége már nem ilyen szükségszerűen adott. Indokoltan vagy indokolatlanul, de egyre nagyobb a bizalmatlanság a nem hazai, egzotikus élelmiszerekkel szemben, az emberek nem szívesen nyúlnak az olasz paradicsomok, a spanyol gyümölcsök közé. Talán most van itt az ideje a kereskedelem és termelés ésszerűsítésének és környezettudatossá tételének. 

A szerencsésebbek a kényszerű otthonmaradást kihasználva saját kertjükben is nekiláthatnak a vetésnek, ami így április környékén a legtöbb zöldség számára ideális, ezzel segítve elő az élelmiszeripar tehermentesítését, valamint a lakosság szemléletformálását.

Kilátások a Földön

A világjárványra adott gyors és szervezett reakciók bebizonyították, hogy képesek vagyunk rendszerszinten fellépni a minket fenyegető veszélyek ellen. De vajon fel lehet-e nyitni az emberiség szemét más globális problémáka is, mint például a klímaválság; vagy a koronavírus terjedésének lecsengése után újra megugrik az üvegházhatású gázok kibocsátása és ezzel együtt a környezetkárosítás? A pihenő leteltével vajon milyen globális és helyi gazdaságélénkítő csomagokra számíthatunk? A járványügyi helyzetben tapasztaltak előre mozdítják-e majd a strukturális változtatásokat, ahogy az például a kubai „különleges időszak” során történt? Vagy a járvány átvonulása után ismét saját kezünkbe ragadjuk a pusztítás jogát, megszüntetve a „fenntarthatóvá fejlődés” lehetőségét?