Fenntarthatóság

  • Messzelátó Egyesület , fenntarthatóság , interjú

  • 2020-05-15

Fenntarthatóan a nagyvárosban – karantén alatt is

Még soha nem volt szükség olyan szintű társadalmi összefogásra, mint most. Bálint Orsolyával, a Messzelátó Egyesület elnökségi tagjával beszélgettünk fenntarthatóságról, tudatosságról, a közösségek fontosságáról és a világjárvány hatásairól.

Szerző: Mucsi Blanka

Hogyan lehet fenntartható módon élni egy olyan városi környezetben, mint Budapest?

A mi egyesületünk azt gondolja, hogy az önkéntes, egyszerű életmód következménye a fenntarthatóság. Nem abból indulunk ki, hogy hogyan tudsz fenntartható életet élni, hanem hogy hogyan tudsz tudatosabban dönteni a mindennapokban, elsősorban a fogyasztási szokásaidban, de akár más életvezetési kérdésekben is. Ha tudatosan annyit fogyasztasz, amennyire szükséged van, az fenntarthatóbbá teszi az életed. Ez az, aminek a városban sincs akadálya. A túlfogyasztás megelőzésével tesszük fenntarthatóbbá a városi életmódot.


Fotó: Messzelátó Egyesület

Hogyan tudunk elindulni a fenntarthatóság útján? Miből tudunk lefaragni?

Szerintem a legegyszerűbb – bár nagyon sok egyéni út és megközelítés van – a vásárlási szokásaink átgondolása. Értenünk kell, mit miért vásárlunk meg, mi az, amire valóban szükségünk van, és mi az, ami önjutalmazás, megszokás vagy társadalmi nyomás hatására kerül be a kosarunkba Itt most mindenféle árucikkre gondolok: ruhákra, kozmetikumokra, lakberendezési tárgyakra. Az élelmiszervásárlással kapcsolatban az is aktuális, hogy vajon pánikszerűen felvásárlunk mindent, ami szembejön a polcokon, vagy azt vesszük meg, amire tényleg szükségünk van? Át lehet gondolni, hogy milyen forrásból tudjuk megszerezni az elengedhetetlen dolgokat. Nagyon egyszerű példa az élelmiszerkérdés. A városban is van választásunk, hogy külföldi vagy Magyarországról származó, akár kistermelői élelmiszert veszünk. Rengeteg olyan szempont van, amit nem tudatosítunk magunkban minden nap, pedig rá lehet szokni, és akkor nem is okoz plusz nehézséget.

Említetted a pánikszerű vásárlást. Hogyan lehet fenntartható módon beszerezni a számunkra szükséges termékeket a karantén során?

Fontos, hogy ebben a helyzetben se vásároljunk romlandó áruból többet, mint amennyit el tudunk fogyasztani, mert az egyértelmű pazarlás. Egy plusz stresszfaktor az is, hogy ránk romlik minden. Én például többet csak azokból vásároltam, amikből egyébként is jó, ha van itthon hosszabb ideig és nem kell hetente rohangálnom érte. Gondolok például itt száraz árukra, tésztákra, hüvelyesekre. Ugyanakkor ezekből se vettem annyit, amennyit belátható időn belül nem használok el. Én mondjuk lisztet több kilót vettem, de ez nem szokatlan a saját háztartásomban, hiszen legalább heti rendszerességgel sütök péksüteményt és süteményt is. Fel kell mérni, hogy mi az, amit a következő két-három hétben egyébként is elkészítenénk. Nagyon sokat segít, ha az ember megtervezi, hogy melyik nap mit fog főzni, az hány napra elég, és egy nagybevásárlásnál ezeknek az alapanyagait veszi meg. Ha ezt megtanuljuk, az később is nagy segítség a háztartási élelmiszerpazarlás visszafogásában.

A kisközösségek nagy szerepét is hangsúlyozzátok. Bár a technikán keresztül tudjuk tartani a kapcsolatot, most mégis távol kerültünk egymástól. Szerinted milyen hatással lehet a kialakult helyzet az eddigi életmódunkra?

Az egyik hatása mindenképp az lesz, hogy miközben kialakul egy hiányérzet, attól, hogy nem mehetünk közösségbe, felértékeljük ennek a szerepét. Még nagyobb becsben fogjuk őket tartani, mert rájövünk, hogy mekkora értéket képviselnek. Azt is látni, hogy az emberek fenntartják azokat a kezdeményezéseket, amelyek fontosak nekik. Lehet pozitív dolgokat is találni, amelyek segítenek átlendülni a nehézségeken.

Milyen hatással van a világjárvány az egyesület céljaira?

A céljaink ettől nem változnak meg, a jelenlegi helyzet inkább az egyesületi formának okoz nehézséget. Nem tudunk élőben közgyűlést tartani, és a SimpliCity Fesztiválunkat sem tudjuk idén megrendezni. Nekünk is át kell alakítani azokat a csatornákat, ahol átadjuk a tudást. Át kell gondolni, hogyan tudjuk céljainkat online tartalmakkal és más módszerekkel elérni, ugyanis eddig főként a személyes találkozásokra, workshopokra, előadásokra, filmvetítésekre és a közös beszélgetésekre építettünk.


SimpliCity Fesztivál (Fotó: Messzelátó Egyesület)

Milyen hatásai lehetnek a fenntarthatóság és a környezet szempontjából egy világméretű vírusnak?

Nagyon nehéz ezt most megítélni, mert nem tudjuk, hogy mennyi ideig tart, és utána milyen gazdasági folyamatok indulnak el. Szerintem a fejekben is okozhat egy jó irányba mutató változást. Egyéni szinten lesz időnk tudatosítani magunkban, hogy mi a fontos, és mi nem. Van egy olyan veszélye, hogy a végén az emberek kiéhezve rávetik magukat mindenre, amit meg tudnak venni, hogy kompenzálják a kieső heteket. Nem tudom, hogyan tudnánk ez ellenében hatni, vagy egyáltalán lesz-e erre szándék magasabb, akár kormányzati szinteken az egyes országokban. Nagy kérdés, hogy milyen állapotban lesz a gazdaság. Remélem, hogy átértékelődik az a fajta túlpörgetett, folyamatos növekedésre építő logika, ami az elmúlt években, évtizedekben motorként hajtotta a világgazdaságot. Ezek olyan dolgok, amelyeket nagyon nehéz megjósolni, de jó, ha segítjük megőrizni az emberek józan ítélőképességét. Az izolációban nagyon könnyű túlzásokba esni a netes vásárlások miatt, mert ez is egyfajta önjutalmazás. Rosszul érezzük magunkat, egyedül vagyunk, rossz dolgok történnek, és fogyasztással próbáljuk elterelni a figyelmünket. Szerintem nagyon fontos, hogy ezeket megfogjuk. Itt nem arról van szó, hogy új dolgokra van szükségünk, hanem el akarjuk terelni a gondolatainkat. Amikor erre rájövünk, akkor elejét lehet venni az impulzusvásárlásoknak, azáltal, hogy más módszereket találunk, amelyek a valódi igényeinket szolgálják ki.

Sok ember használja kifogásnak a fenntartható életmód ellen, hogy nagyon drága a megvalósítása. Mit mondanál azoknak, akik így gondolkodnak?

Szerintem a tudatosság a fő kérdés, több irányból is. Egyrészt kicsit át kell alakítani a gondolkodásunkat, mert a társadalom minden szintjén előtérbe került az azonnali szükséglet- és vágykielégítés. Ez általában rövid távra szól. Valójában viszont, ha veszek egy tárgyat, akkor az élettartalma is fontos. Ha valami drágább, de évekig, évtizedekig veled lesz, akkor valójában kevesebbet költesz rá, mintha havonta egyszer megvennéd olcsóbban. A tudatosság másik része az, hogy tisztában kell lennünk a saját értékeinkkel. Tudnom kell, hogy miért veszem meg az adott terméket és mi az, amit támogatni szeretnék a döntésemmel. Szerintem ez nagyon sokszor hiányzik.

Tehát a többször használatos termékeknek visszajön az ára.

Jellemzően igen. Az is nagyon fontos, hogy ha eldöntöm, hogy hulladékmentes háztartást fogok vezetni, lehetőleg első lépésként ne vásároljam magam halálra zsákokkal és csatos üvegekkel. Ez is egy tévút. Nem az a fontos, hogy minél több új kiegészítőd legyen egy ilyen háztartáshoz, hanem az, hogy körbenézz, hogy mi az, amiből már van otthon. Azzal is lehet a költségeket csökkenteni, hogy fokozatosan vezetjük be az új dolgokat a háztartásba.


Az egyesület számára fontos a közös tanulás (Fotó: Messzelátó Egyesület)

Láttam már „karantén-akciót” is hirdetésként Facebookon…

A közösségi médiának van egy jó oldala, mert így közel maradhatsz az emberekhez, megmarad a kommunikáció. Az viszont mindenképpen hátrány, hogy egyébként is túl sok reklám ér minket – ha egész nap a laptopunk előtt ülünk, vagy a telefonunkat nyomkodjuk, akkor ez hatványozódik. Érthető, hogy a vállalkozások megtanulnak túlélni ebben a helyzetben, de nagyon oda kell figyelnünk, hogy nemet tudjunk mondani a számunkra nem szükséges hirdetésekre. Pszichológiailag egyébként a hírfogyasztás is fontos. Tudatosítanunk kell, hogy nem jó, ha egész nap lessük a legújabb, járványról szóló híreket. Muszáj szünetet tartanunk, mert túltelítődünk. A médiával és a hírekkel kapcsolatban is létezik túlfogyasztás. És az ez által kiváltott diszkomfortérzet is kiválthatja a korábban említett örömszerzési célú, figyelemelterelő vásárlást.

A bezártságban nagyon könnyen befolyásolhatja a gondolatainkat az, hogy miket olvasunk. 

Fontos, hogy szétszedjük, hogy mi az, amire hatással tudunk lenni, és mire nem. Azok a dolgok, amelyeket a hírekben látunk, pont az utóbbiak. Attól, hogy ezeken stresszelünk, nem tudjuk őket feloldani. Sokkal fontosabb, hogy előtérbe kerüljön az, amire mi magunk is hatni tudunk: a saját viselkedésünk, a reakcióink, az elrendelt szabályok betartása, az óvintézkedések megtétele. Ezekre van hatásunk, és ezeket tudjuk kontroll alatt tartani. Pszichológiailag megerősít, mert azt érezzük, hogy visszaszerezzük az irányítást az életünk fölött. Míg hogyha folyamatosan azt lessük, hogy mi történik a világban, arra egyáltalán nincs ráhatásunk: kontrollvesztést élünk meg, ami szorongást okoz. 

Egy kicsit visszakanyarodva a beszélgetésünk elejére: pszichológiailag milyen hatással van ránk a fenntarthatóság és a közösségekben való élet?

Van egy olyan tévhit, hogy minél több dolog közül tudunk választani, annál szabadabbak vagyunk. Valójában az a helyzet, hogy van olyan mennyiségű opció, amit már egyszerűen nem vagyunk képesek feldolgozni. Például, ha bemész egy boltba, ahol van kétszázféle sampon, akkor esélyed sincs megfelelő döntést hozni, mindegyik lehetőséget megismerni. Túl sok a választási lehetőséged, és leblokkolsz. Könnyen lehet, hogy azt veszed meg, ami a legcsillogóbb vagy leginkább szembetűnő, nem pedig azt, ami valóban megfelel az igényeidnek. Sokkal célravezetőbb, ha tisztában vagy azzal, hogy mit keresel, miért keresed, és célirányosan azt a terméket veszed meg. Ez tényleg egy nagyfokú tudatosságot igényel először, ami lehet, hogy fárasztó. Viszont, ha rutinná válik, akkor azt veszed észre, hogy elégedettebb vagy a döntéseiddel, mert a valós igényeidet szolgálják. Manapság egyre felkapottabb téma, hogy mennyire elterjedt a klímaszorongás, a klímagyász és más hasonló pszichológiai jelenségek. Ezeket is nagyban csökkenti az, hogy egyénként is tudsz tenni valamit azért, hogy más irányba menjen a világ. Egyrészt visszaadja azt az érzést, hogy hatással vagy valamire. Másrészt, ha találkozol olyanokkal, akik hasonló módon élnek, akkor érzed, hogy nem vagy egyedül. Nem mész szembe egy másként viselkedő társadalommal, hanem része vagy egy közösségnek, ami együtt küzd egy jobb világért. Ez nagyon sok erőt tud adni. Természetesen ez nem a végső megoldás minden klímaváltozással kapcsolatos problémára, de egyéni szinten itt kezdődik a változás.

Kiemelt kép: Messzelátó Egyesület