Gyermekvédelem

  • bullying

  • 2020-05-23

Porszem

Mi miatt érezheti egy gyerek azt, hogy értéktelen? Hogy bármit tesz, csak hibázni fog? Mi formálja át egy gyermek iskolában töltött mindennapjait a túlélésért való állandó küzdelemmé?

 

Szerző: Mészáros Luca

 

Képzeljük el, ahogy megállunk a munkahelyünk bejáratánál, és olyan fajta gyomorgörcsünk lesz, mint mikor befekszünk a fogorvosi székbe, és tudjuk, hogy ez most hiába fog nagyon fájni, muszáj lesz kibírni. 

Ettől a félelemtől legyökerezik a lábunk, és minden porcikánk tiltakozni kezd az ellen, hogy bemenjünk azon az ajtón. Végül veszünk egy nagy levegőt, és bemegyünk. A folyosón lehajtott fejjel sétálunk, és azt kívánjuk, bárcsak olyan kicsik lennénk, mint azok a porszemcsék, melyek lépteinktől földhöz csapódó talpunk alól szabadulnak a levegőbe hangtalanul, és ami a legfontosabb; láthatatlanul. Ahogy haladunk a munkatársaink felé, erősödik a hányingerünk, egyre hevesebben ver a szívünk, a vér pedig már a fülünkben dobol. Ezután a nap minden egyes percében reménykedünk, hogy a hátunk mögött ne halljunk egy nevetést vagy suttogást se, vagy ne érezzük remegni a padlót azoktól a már jól ismert, határozott léptektől, amelyekről nagyon jól tudjuk; felénk tartanak. Ha pedig mégis meghalljuk, elkezdünk felkészülni arra, hogy amikor ezek a léptek egyszer odaérnek hozzánk, valami kiszámíthatatlan, és nagyon rossz dolog fog történni velünk…

Ilyen minden egyes iskolai napja egy olyan gyermeknek, aki testközelből tapasztalja meg a bullyingot.

„Anya, ma hadd ne menjek be” – a bullying 

Bár a kifejezés maga angol, ennek ellenére a világ számos táján így ismerik. Magyar megfelelője az iskolai bántalmazás, és sokkal gyakoribb, mint ahogy azt sokan gondolnák. Iskolai bántalmazásról akkor beszélünk, ha egy gyermeket ismétlődő atrocitások érnek. A jelenség nem merül ki a verbális bántalmazásban, a paletta ennél sokkal szélesebb; a kiközösítéstől, a csúfoláson és nyilvános megalázáson át egészen a rendszeres fizikai bántalmazásig fajulhat a helyzet. 

Az ember alapvetően úgy van kódolva, hogy mindegy, milyen téren, a másságot nehezen fogadja el. Egy nyitott gondolkodású felnőtt képes a toleranciára és empátiára, egy gyermek látásmódja viszont ritkán ennyire kiforrott. Érzelmi nevelésükre ezért kell kiemelt figyelmet fordítani életük első 6 évében, az érzelmi intelligencia ugyanis kisiskolás korig építhető be a gyermekekbe, későbbiekben főként csak formálható, csiszolható. Éretlen szemléletükre pedig a csordaszellem tesz rá még egy lapáttal, melynek köszönhetően így a „másság” egy irritáló, csoportos agressziót kiváltó jelenség lesz. Az ember ugyanis hajlamos azon többség véleményét és viselkedését átvenni, és tudat alatt magáévá tenni, amelyben napi szinten mozog. Ha figyelmesek vagyunk, magunkon is észrevehetjük, hogy amikor bizonytalanok vagyunk, gyakran mások véleményére alapozunk. Gondoljunk csak bele, ha mi, felnőttek, képesek vagyunk beállni a sorba csak azért, mert a környezetünkben többen is ezt tették, vajon egy gyermeket, aki a korából kifolyólag sokkal befolyásolhatóbb, mennyire könnyen behúz a csordaszellem? Ezért is szembetűnő, hogy azok a gyerekek válnak bántalmazottá, akiknek egyetlen bűnük az, hogy „mások”, kilógnak a sorból.  Ők azok, akiknek az önértékelése még nem tiszta, önbizalmuk kiforratlan, személyiségjegyeikben, viselkedésükben és külcsínben is eltérnek többi diáktársuktól, ezzel pedig könnyen céltáblává válnak. 

Dear Society

„Mert szégyelltem magam…”

A bántalmazott gyerekekben hamar torz kép alakul ki saját magukról. A még amúgy is kiforratlan önértékelésük minden ütésnél, szidalmazásnál, megszégyenítésnél egyre jobban és jobban sérül mindaddig, amíg eggyé nem válnak azokkal a címkékkel, amelyeket mások aggattak rájuk. Ezek a gyerekek ezért legbelül úgy érzik, jogosan bántják őket, gyengeségüket, kiszolgáltatottságukat pedig saját családtagjaik előtt is szégyellni kezdik. 

Ez pedig oda vezet, hogy ezek a gyermekek gyakran a legvégsőkig titkolják, hogy bántják őket. Segítségkérés hiányában pedig egy olyan ördögi körbe kerülnek, amelyből nehéz a szabadulás. 

„Látlak téged”

A bántalmazott gyermekek iskolai viselkedése gyökeresen megváltozik. Aki eddig jelentkezett az órákon, már inkább nem teszi. A kedve látványosan rossz, tanítási idő alatt frusztrált, szorong és fél. A szüneteket legtöbbször magányosan, a többiektől távol tölti, kirándulásokra, közös iskolai programokra ha teheti, nem jár el. 

Otthoni viselkedésében egyaránt változás tapasztalható. Egyáltalán nem, vagy csak szűkszavúan mesél a napjáról, tanítás után levert, mintha minden energiáját felemésztette volna a nap. Befelé fordul, egyre gyakrabban szomorú, váratlan dühkitörések vagy sírásrohamok jelentkeznek nála, személyiségét, küllemét egyre gyakrabban kérdőjelezi meg.  

„Legyünk bátrak együtt”

Az iskolai bántalmazás a kora gyermekkortól megkezdett érzelmi neveléssel, megfelelő pedagógus-diák kapcsolattal és harmonikusan kialakított, egymás tiszteletén alapuló csoport-, illetve diáktársi viszonnyal megelőzhető, esetleges előfordulása esetén könnyebben és gyorsabban orvosolható. Nagyon fontos, hogy miután a pedagógus felismerte valamelyik diákján a fent felsorolt viselkedésjegyek akármelyikét, minél előbb kezdeményezzen beszélgetést vele, ezek után pedig konzultáljon a szülőkkel is. A pedagógusok szerepe ebben az esetben nagyon fontos, mivel a bántalmazások az intézmény környezetében történnek, ezért ezeket az eseteket egy szülő sajnos belülről nem tudja végig követni. Hatékony módszer, ha a pedagógus ilyenkor mediátori, egyfajta „pártatlan hallgató” szerepébe bújik, aki a bántalmazott gyermeket, a bántalmazót és a csoportot is egyenrangúan meghallgatja, és jó, ha a probléma feltárása után nem a hibákra fókuszál a pedagógus, hanem a megoldásra. A kívülálló csoporttársak bevonása elengedhetetlen, érzékeltetni kell velük, hogy egy ilyen helyzetben nemhogy lehetséges, de be is kell avatkozniuk, hiszen csendes szemlélőként ők is asszisztálnak valamelyest a bántalmazáshoz. Fontos tudni, hogy egy bullyingszituációban minden fél sérül, és sajnos gyakran derül ki az, hogy a bántalmazó gyerek maga is bántalmazást szenved (szenvedett) el valahol máshol. A szülők azonnali értesítése és bevonása emiatt kiemelt szerepet tölt be, ugyanis a bullying kezelése egy elhúzódó, nagy türelmet igénylő feladat, mely otthoni orvoslást egyaránt igényel. 

Ami pedig a legfontosabb: ha a bántalmazott gyermek érzi, hogy támogatják, és hogy nincs mit szégyellnie, hamar rájön, hogy nem kell egyedül bátornak lennie. Ez a felismerés pedig egyenes út ahhoz, ami számukra ilyenkor a legnehezebb: a segítségkéréshez! 

 

Ha magadra, gyermekedre vagy akár ismerősödre ismertél, ne félj segítséget kérni, és ha szükséges, segítséget nyújtani! Bővebb információért keresd fel bátran a https://kerjsegitseget.com/ weboldalát!