Gyermekvédelem

  • SOS Gyermekfalvak , nevelőszülőség , interjú

  • 2020-06-26

Más gyermekét nevelni

Az SOS Gyermekfalvak szerint a nevelőszülőség hiányszakma. Szilvási Léna minőségirányítási igazgatóval beszélgettünk arról, kik választják a nevelőszülőséget, milyen körülmények közül kerülnek a gyerekek hozzájuk, és hogyan segítenek ők a folyamatban.

Szerző: Wiener Claudia

2017-ben a gyermekvédelmi gondozásban élő 24 000 gyermekből összesen 15 360 gyermek élt nevelőszülőknél, annak ellenére, hogy 2014 óta a jogszabályok szerint minden 12 évesnél fiatalabb gyermeket nevelőszülőnél kellene elhelyezni.

Az SOS Gyermekfalvak több mint harminc éve van jelen Magyarországon. Hogy változott ez idő alatt a nevelőszülői hálózat működése a szervezetnél? 

Az SOS Gyermekfalvak egy osztrák eredetű szervezet, amely 1949-ben jött létre, Magyarországra pedig 1983-ban ért el. 1986-ban nyílt meg az első gyermekfalu Battonyán. Az eredeti modell szerint egy gyermekfaluban, 10-12 családban, SOS-anyák gondozásában éltek olyan gyerekek, akiknek szüksége volt átmeneti nevelésre, gyermekvédelmi gondoskodásra. 1993-ig Magyarországon két további gyermekfalu is létrejött Kőszegen és Kecskeméten. Ezeken a településeken lakóparkszerűen, 12 családi házban 12 SOS-anya nevelt 6-8-10 gyereket. Manapság viszont azt gondoljuk, hogy ilyen sok gyereket egy család már nem tud ellátni, emellett ez egy túlságosan zárt környezet. Szeretnénk nyitni a világ felé, és a célunk az, hogy nem feltétlenül magában az SOS gyermekfalvakban, hanem azok környékén is legyenek nevelőszülők, akik maximum 5 gyermekről gondoskodnak egyszerre.


Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak minőségirányítási igazgatója (Fotó: Menetszél Egyesület / Simay Dóra)

Kik lehetnek nevelőszülők? 

Nálunk ugyanaz a kiválasztási rendszer működik, mint általánosságban Magyarországon a nevelőszülők esetében. A gyermekvédelmi törvény feltételei szerint olyan, 24. életévét betöltött személy lehet nevelőszülő, akinek van előképzettsége, a lakhatási körülményei megfelelőek, és elég rugalmas a személyisége ahhoz, hogy más gyermekét nevelje. 

Tapasztalataik szerint miért dönt úgy valaki, hogy vállalja a nevelőszülőséget? Milyen motivációkkal találkoznak? 

Elsősorban olyan emberek vállalják ezt a feladatot, akik élvezik azt, ha gyerekekkel tölthetik az idejüket. Többféle okból dönt valaki emellett: van, aki a saját gyermekeit már felnevelte, viszont úgy érzi, hogy van még kapacitása gyerekeket nevelni. Van, aki a saját gyerekeik nevelése mellett úgy érzi, hogy elfér még a családban 1-2-3 gyerek; és vannak olyan nevelőszülők, akiknek nincsen saját gyerekük, és mivel az örökbefogadás egy másfajta kötelezettséget jelent, ezért inkább átmeneti időre vesznek magukhoz gyerekeket. 

Milyen időtartamot takar általában az átmenetiség? 

Ez az érdekessége a nevelőszülőségnek, hogy ezt soha nem lehet tudni előre. Az átmeneti idő jelenthet egy nagyon rövid időtartamot, lehet pár hónap, pár év vagy akár tarthat a gyermek nagykorúságáig is.

Hogyan zajlik a gyermek nevelőszülőkhöz kerülésének folyamata? 

Ebben a folyamatban a legfontosabb az előkészítő képzés. Még mielőtt gyereket helyeznénk ki a nevelőszülőkhöz, részt kell venniük egy 90 órás képzésen, ahol olyan kérdésekkel szembesülnek, amelyekre valószínűleg maguktól nem gondoltak volna. Egy sor konfrontatív gyakorlatról van szó, amelyek során végiggondolják, mit is jelent a nevelőszülőség a gyakorlatban, és ez mennyire egyeztethető össze a saját elképzeléseikkel. Ezt hívjuk döntés előkészítő képzésnek. Akik fennmaradnak a rostán, és továbbra is úgy gondolják, hogy ők vállalnának gyerekeket, azokkal tudunk együttműködni. Amint a tanfolyam véget ér, megkezdődik a gyerekek és szülők összepárosítása. Amint ez a folyamat lezárul, és egy gyermek kihelyezésre került, onnantól kezdve a nevelőszülői hálózat munkatársai nagyon szoros támogatói tevékenységet végeznek annak érdekében, hogy a gyermek megfelelően beilleszkedjen az új családhoz. 


Fotó: SOS Gyermekfalvak

Milyen körülmények közül érkeznek általában a gyerekek? 

Többnyire szegénységben élő családokból kerülnek ki a gyerekek. Azokban a családokban szükséges kiemelni a gyerekeket, ahol a szegénység következtében különböző devianciák is előfordulnak: szenvedélybetegségek, bántalmazás, bűnelkövetés. Ha a szülők nem tudják biztosítani a gyermek mindennapi szükségleteit egy egészséges és kiegyensúlyozott élet keretein belül, szükségessé válhat a kiemelés. A leggyakrabban a szenvedélybetegség és a bántalmazás vezet ehhez a végső lépéshez. Sok esetben maguk a szülők is rossz körülmények között nőttek fel, és nem tudnak uralkodni ezeken a negatív mintákon. Ebben az esetben a legfontosabb az, hogy lehetőség szerint a testvérek együtt legyenek elhelyezve, történjen ez akár egy családnál, akár egy gyermekotthonban.

Amennyiben van rá lehetőség, a kiemeléshez vezető folyamatok megelőzése az elsődleges cél? 

Azt gondolom, hogy minden gyermeknek az a legfontosabb, hogy a saját családjában nevelkedhessen, de sajnos egy társadalomban mindig lesz olyan helyzet, ahol nem lehet kivárni azt, amíg a szülők rendbejönnek. Erre az időszakra mindenképpen szükséges egy család, amelyik biztonságos feltételeket tud nyújtani a gyermek számára. 

Az SOS Gyermekfalvaknál magas színvonalú támogatást nyújtanak a nevelőszülők számára. Mit jelent ez pontosan?

Minden családot az első pillanattól fogva egy nevelőszülői tanácsadó és a nevelőszülői hálózat vezetője segíti. Törekszünk arra, hogy pszichológus is rendelkezésre álljon, ha szükség van plusz segítségre a beilleszkedésben. Nagyon fontos számunkra, hogy a nevelőszülők ne érezzék azt, hogy magukra lettek hagyva, legyen számukra segítő kéz, nemcsak az ügyek intézésében, hanem a mindennapok kihívásaiban is. Ezen a téren a nevelőszülői tanácsadóknak van a legfontosabb szerepe. Szupervíziós lehetőséget is kínálunk, ahol a szülők mindennapi gondjaikat, érzéseiket is megoszthatják egy szakemberrel. 


Fotó: SOS Gyermekfalvak

Előfordul, hogy a nevelőszülő és a gyermek nem jönnek ki jól? Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? 

Természetesen, erre is van példa. Ez egy nagyon nehéz eset, mert mind a szülőknek, mind a gyereknek nagyon megrázó élmény, ha családot kell váltani, vagy a nevelőszülő nehezen birkózik meg a gyermekkel. Éppen ezért a kiválasztás és a beillesztés kritikus időszakok. A későbbiekben is van lehetőség nevelőszülő-váltásra, de ezt nagyon körültekintően kell végezni, hogy a körülményekhez mérten minimalizáljuk a további sérüléseket. Valamint az is nehezítő faktor, hogy kevés a nevelőszülő. Szerencsére a nevelőszülők többnyire különösen áldozatkész emberek, és nagyon sok mindenre képesek a gyerekek érdekében. Ha megfelelő támogatást kapnak, akkor a legtöbb esetben túl tudnak jutni a nehézségeken. 

Van személyes kedvenc története a nevelőszülőséggel kapcsolatban? 

Két történetet emelnék ki. Van egy családmegerősítő programunk, ahova olyan gyerekek kerülhetnek be, akiknek a szülei nehéz helyzetbe kerültek, vagy súlyos betegséggel küzdenek. Volt egy családunk, ahol az édesanya nagyon komoly betegségben szenvedett, és az egészségügyi kezelésének idejére gyermekei egy átmeneti otthonba kerültek. Végül az édesanya sajnos elhunyt, a gyerekek azonban olyan nevelőszülőhöz kerültek, akit az édesanya személyesen is ismert, és a betegségének végstádiumában támogatta is, hogy ő nevelje a jövőben a gyermekeit. Azt gondolom, ez egy kiemelkedő esemény.

A másik történetben kamaszkorú gyerekek kerültek nevelőszülőhöz, akivel azonban nem tudtak közös nevezőre jutni. Kamaszodtak, nagyszájúak voltak, tiltakoztak. Végül őket egy ifjúsági házunkban tudtuk elhelyezni, ahol nem nevelőszülők felügyelik a gyerekeket, hanem egy ifjúsági program keretein belül több fiatal él együtt, és így igyekeznek helytállni. Végül is ezekből a kamaszokból nagyon sikeres felnőttek lettek, és ez a történet illusztrálja azt is, hogy nem minden gyereknek a nevelőszülői elhelyezés a legideálisabb – ez leginkább kamaszok esetében igaz. 

Az SOS Gyermekfalvak jelenleg is nevelőszülőket keres. További információ itt.