Gyermekvédelem

  • segítség , Monor , Nyitnikék Biztos Kezdet Gyerekház , Magyar Máltai Szeretetszolgálat , gyermekvédelem , interjú

  • 2020-07-24

Segítség az első ezer napban

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat által létrehozott és üzemeltetett gyermekházaknak az a céljuk, hogy a leghátrányosabb helyzetbe születő gyermekeknek is biztosítva legyenek a megfelelő fejlődésükhöz szükséges körülmények az életük kezdetén.

A Nyitnikék Biztos Kezdet Gyerekház helyszíne Monor, ahol néhány rossz állapotú, szegényes utca alkotja a cigánytelepet, helyi nevén a Tabánt.  A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 2004-ben indította itt el a Jelenlét programját, elsődlegesen azzal a céllal, hogy felszámolják a településen uralkodó krízishelyzetet. 2011-ben aztán létrejött a monori gyerekház, mely egészen ötéves korukig segíti a gyermekeket és édesanyjukat. Mára a megnyitásnál fennálló főbb problémák, mint az éhezés vagy a munkanélküliség csökkenni látszanak, azonban a szervezetnek a mai napig szembe kell néznie a sok fiatalkorú vagy gyermeknevelésre nem felkészült asszony gyermekvállalásával. Ezekben az esetekben különböző szolgáltatásokkal, például fejlesztő, illetve logopédiai foglalkozásokkal igyekszik csökkenteni a korai lemaradásokat.

Miben különbözik egy gyerekház a bölcsődétől?   

A mai rendszerben egyre jobban hasonlít egy gyerekház működése a sokak által jól ismert bölcsődéhez, ugyanis ma már csak hároméves korig járhatnak ide a gyerekek, reggel nyolctól kora délutánig. Ettől eltekintve azonban a két intézmény nagyon eltérő. A legnagyobb különbség, hogy a gyerekházak működésüket tekintve nem csak a gyerekek számára nyújtanak segítséget: a kicsikkel együtt érkező fiatal szülőknek alapvető háztartásbeli, illetve gyermekek körüli teendőket tanítanak. Ezeken túl megismerkedhetnek foglalkoztató játékokkal, felhívják figyelmüket mondókák, énekek fejlődéstani hatására, és ösztönzik őket arra, hogy ezeket otthon is gyakorolják a gyerekekkel. A házban lehetőségük van a helyieknek mosakodni, ruháikat kimosni, és főzni. Sok olyan telepi gyermek van, aki itt sajátítja el a kézmosás és egyéb higiénés tevékenységek ismeretét.

A gyerekház a monori telepprogram része, így az itt dolgozó munkatársaknak szükség esetén lehetőségük van segíteni a ház hatáskörén kívül eső dolgokban is. A problémás helyekre családsegítővel látogatnak el a „munkaidő után”, illetve a leghátrányosabb helyzetben lévőket igyekeznek olyan adományokkal támogatni, mint pelenka vagy étel. A telepi várandós kismamákat a terhesség folyamán lehetőségük van elvinni orvosi vizsgálatra, így már ekkor megkezdődhet a bizalmi kapcsolat kialakítása, ami segít abban, hogy a kicsik születésük után édesanyjukkal a gyerekház rendszeres látogatói legyenek.

Milyen kihívásokkal néznek szembe a gyerekház munkatársai?   

„Egyszer jusson el ezeknek az anyukáknak, leendő anyukáknak a fejébe, hogy itt olyan lehetőségek adódnak a gyermekek és az ő számukra is, amelyek a későbbi jövőjüket megalapozhatják, akár a gyerekek tanulási problémáit megelőzheti, akár egyéb képességeiket fejlesztheti” – mondja Szarka Gábor, az egyesület munkatársa, miközben kollégája is arról mesél, hogy sokszor nehéz átadni az édesanyáknak, hogy nem azért járnak a gyerekházba, hogy beszélgessenek vagy kávézzanak, amíg más vigyáz a gyerekükre. Itt közös munkának kell folynia, amelynek működéséhez mindkét félre szükség van. „Ez talán álom marad, de küzdünk érte, hogy ne így legyen.”

Amíg azonban ez az időszak nem jön el, addig küzdeniük kell többek között a telepi rétegződéssel és családok közötti viszályokkal. Sokszor azért maradnak el édesanyák, mert olyan nő érkezik a gyerekházba, akivel nincsenek jó kapcsolatban. Így az ideális, évekig tartó segítségnyújtás és fejlesztés helyett pár hónapos ciklusokban váltják egymást a különböző közösségek. Ennek következtében elmaradnak a nagy eredmények, látványos sikerek, és csak kis lépésekben tudnak előre haladni.

Mik tartják fenn a motivációt immár kilenc éve a munkatársakban? 

Az itt dolgozók közül senki sem hirdetés útján került ide, hanem valamilyen belső indíttatás, kapcsolódás vezette a gyerekházhoz. Ez ad egy olyan stabil kötődést, amely jobban segít leküzdeni a mélypontokat. Habár sok mindennapos nehézség adódik – mint például hogy sokadik alkalommal sem tudják elmagyarázni néhány szülőnek, miért ne dohányozzanak a gyerekházban –, rengeteg olyan örömteli pillanat akad, amit együtt tudnak megélni. Akár bármilyen apró fejlődés, amit elértek egy gyermeknél, akár az, hogy látják, valamelyik család elindult egy jobb úton. Szoros kapcsolatuk van a monori óvodával, illetve a telepen működik egy tanoda is, így évekig nyomon tudják követni egy-egy gyermek haladását.

Melyek a gyerekház távlati céljai?

A járványhelyzet természetesen Monort sem kerülte el. Azon dolgoznak, hogy valamilyen módon fenntartsák a kapcsolatot a telepi családokkal, támogassák őket különböző adományokkal, ételosztásokat szerveznek számukra, és igyekeznek otthon elvégezhető foglalkozásokat kitalálni.

Azon túl, hogy mihamarabb újra ki tudjanak nyitni, természetesen vannak egyéb terveik is a jövőre. „Folyamatosan tudnunk kell változni, az aktuális igényeknek megfelelően” – mondja Juhász Kata programvezető. Egyelőre nem tudni pontosan, hogy ez mit fog jelenteni néhány év múlva. Ha szerencsés lesz a helyzet, egyre több szülőnek állandó munkája lesz, és nagyobb szükség lesz a hagyományos értelemben vett bölcsőde jelenlétére. Ha rosszabb irányba haladnak a dolgok, főként a mostani gazdasági helyzetet tekintve, akkor arra kell tudniuk reagálni. Mindenesetre ők ott lesznek, és segítenek.

A cikk Juhász Kata és Szarka Gábor együttműködésével készült. 

Kulcsár Eszter