Nők jogai

  • nők , feminizmus

  • 2020-11-22

Rutai Lili: „Egyedül nem lehetünk feministák”

Rutai Lili szabadúszó újságíró, a Vénusz Projekt című podcast egyik alapítója, jelenleg egyetemi hallgatóként él Angliában. A feminizmusról, az azzal kapcsolatos globális problémákról és a lehetséges megoldásokról beszélgettünk vele.

Szerző: Domján Julcsi

Te hogyan fogalmaznád meg a feminizmust? Szerinted mi a legnagyobb probléma, ami a nőket sújtja Magyarországon?

A feminizmus a nemek egyenlőségéért küzd az élet minden területén. Harcol azellen, hogy a férfiak 16 százalékkal keresnek többet Európában, hogy Lengyelországban megpróbálják elvenni a nők hatalmát a saját testük fölött, vagy hogy az Unióban itthon a legmagasabb a menstruációs termékekre vonatkozó adó. És az ebből fakadó hátrányok, megkülönböztetések ellen a munkahelyen vagy akár a családon belül.

Persze nem mindegyik problémát tapasztalja minden nő a bőrén, de ettől még tudunk róluk, a létezésükről, és tehetünk is ellenük. Szerintem a legnagyobb akadály – de nem akarom fő problémának titulálni ‒ még mindig az, hogy Magyarországon sokan nem is realizálják, hogy ez az egész nincs rendben. Nem ért még el oda a magyar feminizmus, hogy őszintén akarják a nők és a férfiak is, nincsenek tudatában annak, hogy mindkét félnek jó lenne.

Te hol találkoztál először a feminizmussal?

Előbb fogalmazódott meg bennem a gondolat és az eszme, valahol a gimnáziumi évek alatt, mint hogy megismertem magát a feminizmus szót. Tehát amikor találkoztam a kifejezéssel 16-17 évesen – hozzáteszem, szerintem kínos, hogy egy fővárosi értelmiségi lány ennyi idősen ismeri csak meg –, úgy voltam vele, hogyha tényleg ez a feminizmus, akkor én feminista vagyok! Hiszen nagyon szuper, hogy a gondolataimnak végre tudok adni egy keretet, és hogy nem vagyok velük egyedül: egy közösség épül köréjük, sőt az egész jelenségnek történelme van.


A kép forrása: Rutai Lili


Te mivel magyaráznád, hogy itthon ennyire nem képes teret nyerni a feminizmus?

Hihetetlen, de tényleg van olyan, aki akár egész életén át nem ismerkedik meg ezzel az eszmével. Ennek többek között az is az oka, hogy a feminizmus nem a kötelező tanulmányok része, sőt nincs is olyan kötelező olvasmány, ami erről szólna. Én a gimnáziumban, miután megismerkedtem a feminizmussal, elkezdtem oktatni róla az osztálytársaimat. Minden történelemórán, ha prezentációt kellett csinálni, annak a korszaknak a feminista mozgalmáról tartottam előadást. A tanító ennek nem mindig örült, talán néhány osztálytársam se, viszont így legalább én is velük együtt tanultam róla. 

De felmerül bennem a gondolat, ha én egy jónak mondható gimnáziumban csak magamnak köszönhetően mélyültem el ebben a témában, akkor el sem tudom képzelni, hogy máshol mennyire nincsenek vele tisztában. De mért is lennének? Hiszen ha mégis szembejön velük, akkor gyakran találkoznak a hozzá kapcsolt negatív töltettel is. Mert Magyarországon a feminizmus nem egy „trendi” dolog. Sokan vallanák magukat feministának, ha a környezetük nem azt gondolná, hogy a feminizmus a férfiak utálatával egyenlő. Szerencsére a közösségi médiában egyre többen vállalják fel a véleményüket.

Milyen lehetőségeink vannak arra, hogy ezen javítsunk?

Saját tapasztalatból azt mondom, hogy akinek van egy online platformja, azt használja ki, és beszéljen a témáról. Nekem van egy podcastom, amit ezrek követnek és hallgatnak, köztük nagyrészt nők, de férfiak is. Feministaként kötelességemnek érzem azt, hogy edukáljam a jelenségről azokat, akik körülvesznek. Ezen kívül jókat vitázom a feminizmusról. Egyszerűen beszélni kell róla mindenhol és mindenkivel. Újságíróként pedig bele kell fogalmaznunk a mondanivalónkba. A családunkat is fontos oktatnunk, és aztán apránként, kifelé haladva egy picit megváltoztathatjuk a világot. Továbbá érdemes még a hazai szervezetek munkájába becsatlakozni, támogatni őket. A NEM, a Patent és a NANE is rendszeresen szerveznek eseményeket, tüntetéseket, felvonulásokat. Jól jön nekik az anyagi támogatás, a jelenlét, de akár egy Facebook-megosztás is. Amit még én javasolnék, az egy új közösség, a The Lazy Women, azaz A lusta nők. Ez egy angol nyelvű platform, de részben budapesti központú. Nagyon színes az egész repertoárjuk. Érdemes olvasni és követni őket, illetve csatlakozni az eseményeikhez, ahova olyan lányok járnak, akikkel könnyen meg lehet találni a közös hangot a feminizmus terén.

A képen: Rutai Lili, Solti Hanna; fényképezte: Fejér Bernadett

Említetted a podcastet, ez ugye a Vénusz Projekt. Mesélnél erről is picit? 

Solti Hannával, egy újságírótársammal kezdtük el 2019 szeptemberében. Mostanra már több mint 30 epizódunk van. Az a célunk, hogy bemutassunk olyan nőket, akik valamit letettek az asztalra, valamiben különlegesek, és mernek róla beszélni. Volt már szó hajléktalanságról, kutyamenhelyekről, endometriózisról, méhnyakrákról, könyvekről, irodalomról, zenéről, művészetről, jótékonykodásról. 

Az újságírói szakmában mit tapasztalsz a nők-férfiak egyenlősége kapcsán?

Én az ELTE-n kommunikáció és média szakra jártam, ahol nagy többségben voltak lányok és nők. Nem értem, hová tűnik mindenki, aki újságírást tanul az egyetemen, aztán később nem jelenik meg az újságoknál? Bár jobban belegondolva, mégis tudom erre a választ: a divatlapok szerkesztőségét bővítik. Magyarországon nőként a könnyebbik lehetőség bejutni a női online magazinokhoz, viszont komolyabb témákkal, hírekkel, politikával, gazdasággal, szociális egyenlőtlenséggel foglalkozni már nem annyira egyszerű.

Én is dolgoztam egy nagy magyar online platform szerkesztőségében, ahol mindig olyan témákat osztottak rám, amik a fogyással, szépséggel, hasonló nőiesnek titulált témákkal voltak kapcsolatosak. Pedig én menekültproblémáról, gazdasági dolgokról, külpolitikáról akartam írni. Mégis többször találtak meg az előbbi anyagok, és nem is mindig a szerkesztők miatt, sokszor én éreztem úgy, hogy nekem ilyen témával kell foglalkoznom ahhoz, hogy jobban beilleszkedhessek a szerkesztőségbe és a szakmába. 

Végezetül: mit üzennél azoknak, akiket a környezetük nem támogat abban, hogy feminista legyen?

Szerintem most a pandémia idején az jó megoldás lehet, ha az ember online közösségeket keres magának, és ott megerősítést nyer az igazában. Új információkhoz, bátorításhoz juthat, amikkel aztán konfrontálódhat a környezetében. Mindenkinek fontos tudnia, hogy egyedül nem lehet feminista. Túl fárasztó lenne mindig harcolni és a szembeszélben haladni előre. Viszont, ha ezt egyre többen teszik, akkor mindez egyszerűbb. És nem feltétlenül kell hozzá fizikai többség! 

Szuper tipp még, és meggyőző, amit egy nálam sokkal nagyobb feminista aktivistától hallottam, hogy mindig legyünk felkészülve tényekkel. Ha kell, mondjuk el, hogy például 10-ből 1 nő menstruációs szegénységben él, illetve, hogy az ENSZ szerint világszerte a nők közel 35%-át éri pszichológiai vagy szexuális zaklatás a munkahelyén. Ezekre már senki nem érvelhet azzal, hogy nincs igazunk.

Kiemelt kép forrása: Rutai Lili