Fenntarthatóság

  • interjú , környezetvédelem , klímaváltozás , Messzelátó Egyesület

  • 2020-12-21

Egy Föld már kevés nekünk

Jelenlegi életstílusunk alapján 1,6 Földre lenne szükségünk – pedig csak egy van. A Messzelátó Egyesület két tagjával, Kocsis Dórával és Udvarnoki Tündével beszélgettünk az ökológiai lábnyomról és a világjárvány fenntarthatóságra gyakorolt hatásairól.

Szerző: Lovász Judit

A Global Footprint Network számításai alapján az 1970-es évek óta több erőforrást használunk, mint amennyit Földünk képes megújítani. Az ökológiai lábnyomunk minden egyes évben meghaladja a Föld biokapacitását. Az ökológiai lábnyom számszerűsíti az emberi fogyasztás kielégítéséhez és a megtermelt vagy kibocsátott hulladék (például szén-dioxid) semlegesítéséhez szükséges erőforrásokat. A biokapacitás képviseli a másik oldalt, a Föld természeti tőkéjét. A két értékből kiszámolhatjuk, mely naptári napra esik az emberi túlfogyasztás napja (EarthOvershoot Day), amikorra elhasználtuk a Föld adott évre elegendő kapacitását, és azt is meghatározhatjuk, jelenlegi életvitelünkkel hány Földre lenne szükségünk. Ezek nem pontos mutatószámok, viszont felhívják figyelmünket arra, hogy fogyasztási szokásainkon változtatnunk kell.

Az idei világjárvány és következményei több szempontból, pozitív és negatív irányba is befolyásolták környezetterhelésünket. A cikkben a Messzelátó Egyesület két tagja meséli el tapasztalatait, hogyan hatott a világjárvány az ökotudatosságra, és mit tehetünk ökológiai lábnyomunk csökkentése érdekében.

Az ökológiai lábnyomunk csökkenésének köszönhetően a tavalyi július 29-éhez képest idén augusztus 22-ére tolódott az emberi túlfogyasztás világnapja. Magyarország sajnos a világátlagnál rosszabbul teljesít, nem történt változás a tavalyi június 14-hez képest. Milyen következtetéseket tudtok levonni a becsült dátumokból?

Dóra: A közlekedésnek nagyon nagy az ökológiai lábnyoma. Idén a világjárvány miatti korlátozó intézkedéseknek köszönhetően drasztikusan visszaesett a légi, és egy időre lecsökkent az autós forgalom is. Nincs tömegturizmus, az egynapos konferenciákra sem kell elrepülni, szinte minden megoldható online részvétellel. Bebizonyosodott, hogy az emberek képesek tenni a klímaváltozásért, egész kis dolgokat változtatva is nagy eredményeket érhetünk el. Igazából ez csak rajtunk múlik. Magyarországon belül nem olyan számottevő a közlekedés, mint mondjuk az Amerikai Egyesült Államokban – ahol a belföldi légi forgalom is jelentős –, és viszonylag rövid ideig tartott az az időszak, amíg nem volt annyi autó az utakon, ezért nem mutatható ki rövid távon nagy eltérés.

Tünde: A túlfogyasztás világnapjának eltolódása számomra is azt mutatja, hogy ha együtt tudunk működni, és képesek vagyunk változtatni – márpedig a vírus rákényszerített minket erre –, akkor bármit elérhetünk. 

A Messzelátó Egyesület központi témája az önkéntes egyszerűség, mely lehetőséget nyújt ökológiai lábnyomunk további csökkentésére. Azt láttuk, hogy a korlátozó intézkedések milyen hatást gyakoroltak környezetünkre, de egyéni (önkéntes) szinten mit tapasztaltatok? A vírus és a kialakult helyzet motiválta az embereket, vagy inkább megnehezítette az ökotudatosságot?

Dóra: Egyik oldalon segítette, másik oldalon visszavetette. Egyfelől egy csomó ember elkezdett belegondolni, mennyit számít például, hogy nem utazunk repülővel. Ez az egész helyzet bizonyította: ha átgondoljuk a dolgokat, akkor tényleg tudunk változtatni. Számomra az önkéntes egyszerűség egy olyan életmódot jelent, melyben az instant élményekről áttevődik a hangsúly a belső megélésre, és     azokra a dolgokra, amik igazán fontosak. Kijelöl egy fókuszt, és letisztítja a dolgokat. Kevesebb tárgyra van szükségünk, de emellett a meglévőknek ad egy sokkal fontosabb jelentőséget. Ebből a szempontból szerintem segítette a tudatosságot a munkahelyek megszűnésével kapcsolatos bizonytalanság. Ha nem biztos, hogy lesz munkahelyed a következő hónapban, akkor nem szórod el a pénzed felesleges dolgokra.

Másfelől viszont az egészségünk megőrzése és a gazdaság megmentése hátrébb sorolta a zöld kezdeményezéseket, most nem a klímaválság a legfontosabb. Sajnos a már bejáratott dolgokat is visszavetette a vírustól való félelem. Egy kirándulás alkalmával bementünk egy pékségbe, és nem fogadták el a saját textilzsákunkat, nem mertek hozzáérni – ami nyilván érthető ebben a helyzetben. Kicsit félek attól, hogy a vírusra hivatkozva a boltokban még évekig félnek majd csomagolás nélküli termékeket árulni.

Tünde: Az elmúlt időszakban azt tapasztaltam, hogy egyre fontosabb számunkra, mit eszünk. A Szatyorboltban önkénteskedem, és láttam, ahogy márciusban megnőtt a kereslet a helyi termelőktől származó, jó minőségű és csomagolásmentes termékek iránt. Talán az online vásárlás is a tudatosabb döntéseket segíti, könnyebb átgondolni, mire van szükségünk, és nem a boltban kell azonnal dönteni. A vírus és következményei viszont megváltoztatták azt is, hogyan érhetjük el az embereket. Míg a tavalyi SimpliCity Fesztivál a digitális detoxról szólt, és a személyes kapcsolatokra helyezte a hangsúlyt, most a Messzelátó is keresi az új, digitális hangját. 

Ha valaki most hall először az önkéntes egyszerűségről, mit tanácsoltok, hogyan tegye meg az első lépéseket?

Dóra: Mindenkinek meg kell találnia, hogy melyik az a terület vagy fájó pont, ami a leginkább foglalkoztatja. Van, aki csak elmegy egy olyasmi eseményre, mint a SimpliCity Fesztivál volt, és a közösség inspirálja. Előfordulhat, hogy valakit nem a zero waste-oldal érdekel, hanem kevesebb stresszt szeretne az életébe. Volt olyan barátnőm, aki a sminklemosó pamacsai lecserélésével kezdte, de lehet az első lépés például a saját kulacs használata is, vagy a repülőutakról való lemondás. Számtalan úton elindulhatunk.

Ha valaki a háztartásban keletkező hulladékok csökkentésével szeretné javítani az ökológiai lábnyomát, hogyan érdemes elkezdenie?

Tünde: A háztartásunk nagyon jó kiindulópont. Szerintem nem is igazán az a fontos, hogy hulladékmentes legyél, hanem hogy elindulj ezen az úton. Nemrég indult egy kezdeményezés, amivel a környezetbarát háztartás kialakítására szeretnénk inspirálni az érdeklődőket. A „zöld háztartás pavilon” a 6. kerületi önkormányzat vezetésével, több civil szervezettel, köztük a Messzelátóval együttműködve szerveződött meg. A pavilonnal a fenntarthatóság, a tudatos vásárlás, a hulladék- és vegyszermentesség és az energiatakarékosság témáit szeretnénk közelebb hozni az emberekhez, és berendezési tárgyainkkal bemutatni, hogy kis lépésekkel a háztartásunkban is tehetünk a környezetünkért.


Zöld háztartás pavilon a Hunyadi téri piacon | Fotó: Udvarnoki Tünde

A kidobott élelemmel és csomagolással a megtermeléshez és szállításhoz szükséges erőforrásokat is elfecséreljük, emiatt nagyban hozzájárul ökológiai lábnyomunkhoz. Mire érdemes figyelni, ha szeretnénk ezen változtatni?

Dóra: A férjemmel rendszeresen tartunk zero waste utazás és életmód témájú előadásokat. Amikor szóba kerül, hogy mi csak helyi és idényalapanyagokat használunk, mindig megkapjuk a kérdést: „Ez hogyan lehetséges?”. Sokan megveszik a külföldről behozott termékeket, például télen a holland paradicsomot, pedig számtalan helyi, téli alapanyag is rendelkezésünkre áll a főzéshez. Egy zero waste szakácskönyvvel szeretnénk majd bemutatni, hogyan lehet minőségi, csomagolásmentes, helyi vagy regionális alapanyagokból főzni. A hulladékmentesség jegyében olyan részeit is felhasználjuk a zöldségeknek, melyeket amúgy kidobnánk. Nagyon sokan nem is tudják, hogy a retek, a karalábé és a cékla levele is ehető, és sajnos ezek a legtöbb embernél a szemetesben landolnak.


Zerowaste piknik | Fotó: Mohácsi Nusi

Kiemelt borítókép: Unsplash