interjú , internet , feminizmus , Patent Egyesület , prostitúció , online prostitúció
2021-07-04
Tévhitek és tények az online prostitúcióról
Interjú a PATENT munkatársaival
A sugar daddys reklámokról és az onlyfansos meggazdagodásról többet lehet hallani, mint az online prostitúció áldozatairól. A feminista mozgalomnak tehát van még mit tennie. Petrás Boglárkát és Debreczy Esztert, a PATENT munkatársait kérdeztem.
Szerző: Csibra-Kaizler Tamara
Hogyan definiálható az online prostitúció?
Petrás Boglárka: Az online prostitúció egy viszonylag új és szerteágazó jelenség: magában foglalja az úgynevezett sugardaddy-oldalakat, amelyek pénzért közvetítenek ki nőket vagyonos férfiaknak; ide tartoznak az OnlyFanshez hasonló platformok, amelyeken (főleg) nők pénzért cserébe pornográf tartalmakat osztanak meg magukról a követőikkel; de maga a pornó is megfelel a prostitúció definíciójának, hiszen a felvételek szereplői általában anyagi ellenszolgáltatásért vesznek részt szexuális aktusokban. (Megj.: A pornóoldalakon egyre jobban terjed az amatőr pornó, amiért nem jár semmilyen ellenszolgáltatás, sőt gyakran a szereplők beleegyezése nélkül készül felvétel, a Pornhubon hemzsegnek a nemi erőszakról készült videók is. Ha bővebben érdekel a téma, lásd ezt a cikket – szerk.).
Van kapcsolat az online prostitúció és az intim képekkel/videókkal való zsarolások között?
Debreczy Eszter: Az online prostitúció a nők elleni erőszak intézményesített, a zsaroló magatartás pedig annak személyközi formája; ugyanakkor az online prostitúciós oldalak a gazdasági kizsákmányoláson – és ennek legitimizálásán – túl az intim képekkel vagy videókkal való visszaéléshez is többletfelületet biztosítanak. A visszaélésekből származó feltöltések pedig végső soron az online prostitúciós platformok részére termelik a profitot.
P.B.: Az elmúlt egy évben óriásit nőtt az online prostitúciós oldalak látogatottsága: rengeteg kiszolgáltatott lány és nő kényszerült arra, hogy pornográf tartalmak megosztásával keressen pénzt. A járvány előtt szinte senki nem hallott az OnlyFansről vagy az ahhoz hasonló platformokról, ezért a köztudatban talán kevésbé is van jelen, hogy milyen veszélyekkel jár egy ilyen oldal használata. Ami ugyanis az internetre egyszer felkerül, soha nem tűnik el onnan – így 2020 óta lányok és nők tömegei váltak védtelenné a zsarolással és egyéb visszaélésekkel szemben.
Illusztráció: Yana Dzhakupova
Sokan azzal védik például az OnlyFans oldalt, hogy a nők szabadon használhatják a testüket; ha így akarnak pénzt szerezni, akkor nem lehet őket elítélni. Mit gondoltok erről? Aggodalomra ad-e okot a különböző platformok (OnlyFans, Twitch, Puncs) terjedése, ahol a nők pénzért cserébe csinálnak mindenfélét a követőik kérésére?
P.B. & D.E.: Valóban létezik egy olyan irány, amely a pornó-, szexkamera- és sugardaddyipart úgy keretezi, hogy mindez rendben van, ha nem közvetlen kényszer vagy emberkereskedelem útján kerül egy nő abba a helyzetbe, hogy a teste árusításáért cserében pénzt kap. Azonban ez a hozzáállás nem veszi figyelembe azokat a társadalmi-gazdasági kényszereket, amelyek e „szabad” döntések kontextuskát képezik, mint például a szegénység, a női alacsonyabb munkabér vagy a női szocializációs hatások. Erről bővebben itt és itt lehet olvasni.
Létezik ehhez kapcsolódóan az a keretezés is, amely úgy tekint a pornó- és szexkameraipart ellenzők és pártolók közötti viszonyra, mint a konzervatív/prűd vs. szexuális szabadság közötti ellentétre, pedig sokkal inkább arról van szó, hogy a szexipart elutasítók az ipart egyáltalán létrehozó és működtető nemek közötti hatalmi egyenlőtlenségeket tematizálják. Az online vagy „hagyományos” prostitúciót folytató nőket egyáltalán nem ítélik el az ezt az iparágat ellenzők, hanem a társadalmi, gazdasági és szociális strukturális egyenlőtlenségek ellen szólalnak fel, amelynek a prostitúciós ipar a szerves része. A fogyasztók túlnyomórészt férfiak, a szolgáltatók pedig nők, maga a szex vagy szexualizált performansz nem kölcsönös beleegyezésen alapul, hanem egyoldalúan a fogyasztó – vagyis a férfiak – elképzelései és vágyai határozzák meg. Azt is fontos látni, hogy a legnagyobb profitot a különböző platformokat szolgáltató cégek szerzik meg, a performerek pedig főszabály szerint anyagi okokból, anyagi kiszolgáltatottságból fakadóan érkeznek az iparba.
A szexkameraipar is arra épül, hogy a nőket, a női szexualitást meg lehet vásárolni, és az, hogy kevésbé lenne kiszolgáltatva az, aki ezt a tevékenységet végzi, mint a hagyományos pornóban, leginkább csak látszat, mivel a probléma gyökerét – az egyenlőtlenséget – nem tünteti el. Ugyanis a követőkkel, feliratkozókkal szemben is lehet egy performer éppen annyira kiszolgáltatott, mint egy pornófilmrendezővel, filmes stábbal és férfi színészekkel szemben.
Az online prostitúcióról az a kép alakult ki, hogy nagyon gyorsan lehet rengeteg pénzt keresni, csupán pár „rizikósabb” képet kell megosztani. Ez tényleg így lenne?
P.B. & D.E.: A Replika folyóirat februári száma foglalkozik a pornóipar és a szexkameraipar témakörével, ebben több kutatás és tanulmány is szerepel, a két szerkesztővel készült interjú itt olvasható (ebben kitérnek arra, hogy Közép-Kelet Európában nem feltétlenül teljesül az, hogy a performerek egyedül dolgoznának, és ők határoznák meg a képek, videók tartalmát). Emellett több beszámoló (lásd itt és itt) szól arról, hogy attól való félelmükben, hogy követőket (és így pénzt) vesztenek, a performerek megállás nélkül a feliratkozókkal foglalkoznak. Ugyanis a megélhetésük biztosítéka, hogy fenn tudják-e tartani a feliratkozóik figyelmét és teljesíteni tudják-e az igényeiket. Mivel ezt a tevékenységet semmilyen munkajogi szabályozás nem védi, ez komoly kiszolgáltatottságot jelent.
Az egyenlőtlenség továbbá abban is áll, hogy a követőkről a performer alig tud valamit, a performerről a követők viszont szinte minden intim részletet ismernek, mivel a szolgáltatás éppen ennek az intimitásnak a nyújtását szolgálja, azonban teljes mértékben egyoldalúan – mint egy pénzért vásárolt szolgáltatás esetében. Végeredményben pedig ez komoly befolyást jelent egy másik ember élete felett. Mivel a performerek a hétköznapi életük szexualitáson túli más intim pillanatait is gyakran megosztják (lásd girlfriend experience, azaz amikor a nőt egy romantikus kapcsolat „eljátszására” bérlik fel – szerk.), könnyen válhatnak zaklatás áldozatává, mivel a hétköznapi szokásaik is része az árunak, amelyeken keresztül a feliratkozó olyan részleteket is kinyomozhat róluk, amelyeket egyébként a performerek nem kívántak volna megosztani
Az Buzzfeed News cikkében szerepel, hogy több megszólított performer vallja, hogy nem térne vissza a stúdiós pornófilmforgatásokhoz. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az OnlyFans és hasonló oldalak megoldásai ne lennének kizsákmányolóak, hanem inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy a megszólítottak ehhez képest is milyen súlyos kizsákmányolás áldozatai voltak a „hagyományos” pornóiparban.
Forrás: Pixabay
Milyen hatással van ez a fiatal lányokra és a fiúkra? Van kapcsolat az online prostitúció terjedése és a nőket érő bántalmazások között?
P.B.: Ma az internetnek kb. egyharmada pornó, egy átlagos fiú pedig óvatos becslések szerint 12 évesen kezd pornót nézni. Ez természetesen hatással van a fiúk és a lányok kapcsolataira: az iskolai erőszakmegelőző foglalkozásainkon is azt látjuk, hogy a szexben szinte elvárássá vált a nők elleni erőszak. Elég végiggörgetni a legnagyobb pornóoldalak főoldalán, és azt láthatjuk, hogy a brutalitás, az erőszak, a megalázás teljesen hétköznapi elemnek számít a videókban. A pornó tehát azt tanítja a fiataloknak, hogy a szexbe belefér a másik bántása, az igényeinek a figyelmen kívül hagyása, és a lányok mára úgy nőnek fel, hogy beletörődnek, hogy a szex során erőszakra és fájdalomra kell számítaniuk.
Az olyan oldalak, mint az OnlyFans látszólag meghagyják a videókban szereplő nőknek és lányoknak a szabad döntés lehetőségét, viszont mivel a fogyasztók erőszakos pornóvideókon szocializálódtak, hasonló elvárásokkal fognak megjelenni az online prostitúciós oldalakon is. Ráadásul az interneten korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre az ingyenes pornográf tartalmak: ez egyrészt ahhoz vezet, hogy a kattintásokért egyre durvább és egyre extrémebb felvételeket kell prezentálni; másrészt pedig felerősítheti a fogyasztókban a jogosultságtudatot, ami szerint a női test a férfiak szexuális vágyainak van alárendelve és szabadon használható. Ez pedig természetesen leképeződik az offline térre is.
Jogi szempontból miért problémás ez?
D.E.: A performereknek semmilyen munkavállalói jogaik nincsenek. Például nem feltétlenül engedhetik meg maguknak, hogy több napon keresztül ne osszanak meg tartalmat (vö. nyaralás, betegség), mivel ez esetben követőket (és így pénzt) veszíthetnek. A gyakorlatban semmi nem védi meg őket továbbá attól, hogy a követőik, feliratkozóik a képeikkel, videóikkal és egyéb tartalmaikkal visszaéljenek, azokat jogosulatlanul árusítsák vagy feltöltsék nyilvános pornóoldalakra vagy más internetes felületekre.
Az OnlyFans az általános szerződési feltételei (ÁSZF) között kifejezetten leszögezi, hogy ezekért az esetekért az oldal nem vállal felelősséget. Az ÁSZF-ben ezen kívül több problémás rész is található: például az oldal nem vállal felelősséget az elveszett bevételért, amely egy tartalom téves zárolásából vagy törléséből keletkezett; saját mérlegelési körben és bármely indokból felfüggesztheti a fiókot (erről mindössze 30 nappal előtte küld értesítést), és felfüggesztés esetén az egyébként esedékes, de a felfüggesztésig még ki nem fizetett pénzösszeget visszatarthatja. Jogvita esetére továbbá kiköti, hogy kizárólag Nagy-Britannia területén indítható per, amely alól csak az Európai Unió lakosai jelentenek kivételt, akik a saját országukban is bírósághoz fordulhatnak az online platformmal szemben. Nyilvánvaló, hogy a performerek többsége nem engedheti meg magának jogsértés esetén, hogy egy több évig tartó pereskedésbe bocsátkozzon a platformmal ennek fényében.
Szerintetek mi lehet a megoldás?
P.B. & D.E.: Egyrészt fontos lenne e körben külön foglalkozni a gazdasági-strukturális egyenlőtlenségek csökkentését szolgáló megfelelő szociális intézkedésekkel. Eredetileg a hagyományos prostitúció felszámolására hozták létre például az Egyenlőség modellt, amelyről itt és itt lehet olvasni, amelybe például beletartozik a szexmunkások dekriminalizálása is. Másrészt a megoldást egy olyan átfogó és hosszú távú intézkedéscsomag jelentené, amely kitér többek között a nők elleni erőszak felszámolására, amelyben kellő hangsúlyt kap a megelőzés keretén belül a fiatalok szexuális felvilágosítása, továbbá az egyenlő párkapcsolatokról és magáról a pornóról való beszélgetés is – ilyen foglalkozásokat kínál a PATENT Egyesület is.
Kiemelt kép: Pixabay