Szerző: Szilágyi Diána

Egy kertvárosban élek, és őszintén mondom, nem volt olyan nap az elmúlt három hónapban, hogy valahol ne szólt volna a fűrész, fűnyíró, a sövényvágó. Apukák homokozót barkácsoltak, előkészítették a medence helyét, anyukák palántáztak és virágmagokat vetettek, megélénkültek a szomszéd kertek. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy érdemes lenne messzebb tekintő szempontokat is átgondolni kertünk kialakításánál; olyan szempontokat, amelyek már túlmutatnak azon, hogy mire is akarjuk használni, vagy milyen esztétikai elveket vallunk az ízlésességről. Itt az ideje, hogy kertünkben valóban „zöld”, környezetkímélő megoldások után nézzünk! Íme néhány ökotudatos ötlet, amely segíthet ebben.

Biodiverzitás – azaz élettel teli kert

Mind közül a legfontosabb, mindennek az alapja: a fajgazdag kert.

El kell felejtenünk a magyar kertvárosokra jellemző, égbe szökő tujákkal övezett kerítések monotóniáját és a 6 centi magas, süppedő, steril pázsitszőnyeget. Miért? Mert borzasztóan energiaköltséges és mérgező.

A mi éghajlatunkon lehetetlen öntözés nélkül Skóciát idéző, üdezöld fűszőnyeget nevelni, s ha azt akarjuk, hogy ne gyomosodjon, akkor bizony időről-időre vegyszerezést is igényel. Ha nem használunk gyomirtókat, nem lesz pázsit, mert felütik fejüket a természetes közegre jellemző növénytársulások. Valószínűleg együtt kell majd élnünk a pitypanggal, százszorszéppel, veronikával, pásztortáskával, réti herével és a gólyaorrfélékkel. A beporzók tapsikolni fognak a számtalan színpompás vadvirág láttán, mi pedig bennük gyönyörködhetünk a steril zöldfelület helyett. Hamar megtelepszik majd a tyúkhúr, a tarack, a csalán is. Ez utóbbi levele például a gyönyörű nappali pávaszem hernyójának szolgál eleségül. Az Ön gyereke látott már tűzvörös bikapókot, hosszú csápú gyalogcincért, szarvasbogarat, esetleg nünükét? Figyelt már meg bábokat cipelő, szorgoskodó hangyákat, vagy fatörzsön napozó bodobácsokat? Üldögéltek már együtt tücsöklyuk mellett türelemmel várva arra, hogy mikor bújik elő a zajos kis művész? Nem? És nem lenne kedve mindezt otthon, a saját udvarában kipróbálni?

Ugyanis minél többfajta növénytársulás van jelen valahol, ott annál többféle ízeltlábú, rovar és pók talál menedékre, akik aztán színpompás, kedvelt énekesmadarainkat vonzzák magukhoz, bőséges eleséggel csábítva.

Kép forrása: Unsplash

A tuja emiatt is problémás. Nemcsak hogy rosszul tűri az egyre szárazodó, melegedő éghajlatunkat, és a gyephez hasonlóan rendszeres öntözést igényel, de sokkal kevésbé vonzó fészkelőhely az énekesmadaraknak más fafajokkal összehasonlítva. A Magyar Madártani Egyesület honlapján sok példát találhatunk arra vonatkozóan is, milyen madárcsalogató növényekkel kedveskedhetünk nekik, és melyik típusú odúkat, költőládákat érdemes kihelyeznünk madárbarátainknak.

Vízgazdálkodás – csak okosan!

A mutatós gyephez elengedhetetlen az öntözés; ám ez a legtöbb helyen csapvízzel, tehát ivóvízzel történik. Ez rendkívül pazarló, és nem is tudjuk, meddig áll rendelkezésünkre. Felesleges optimizmus berendezkedni arra, hogy a jelenlegihez hasonlóan „korlátlanul”.

Kép forrása: Pixabay

A vízkorlátozás nem csak Ausztráliát, Dél- Afrikát vagy Indiát érinti; érdemes nyári időszakban fülelni az efféle hírekre, mert az előrejelzések alapján ilyenekből sajnos egyre többet fogunk hallani. A vízkorlátozás rendkívül népszerűtlen lépés; a kormányzatok, önkormányzatok valóban csak abban az esetben élnek vele, ha igazán indokolt, de sajnos az öntözött gyepek és a fűthető medencék korában indokoltnak tűnik a felsőbb szintű szabályozás, ha már az önkontrollra ennyire nem számíthatunk. Nyáron egy kicsit sárgább a fű, ezt el kell tudni fogadni. Igyekezzünk minél több esővizet összegyűjteni, és lehetőleg a csepegtetéses öntözésre átállni, ha valóban szükséges.

Már a kerttervezésnél fontos figyelembe vennünk a talajtani adottságokat is. Ha meszes, szikesedésre hajlamos, gyengén víztartó területen élünk, például egy homokháton, akkor felesleges agyagos, kötött, víztartó talajt kedvelő fákat telepítenünk, mert garantált a kudarc. Ha megtetszik egy lágyszárú, de nem kompatibilis talajunk minőségével, neki még komposztálással, tőzegeléssel, számtalan talajjavító módszerrel „járhatunk kedvében”, viszont ha már cserjéről van szó, érdemesebb egy nagyobb dézsában gondolkodnunk, hisz a talajjavítás csak addig eredményes, amíg a növény gyökérzete el nem éri az eredeti talajszintet.

Hasznosítás – saját snidlinget a körözöttbe!

Ha sikerült túllépni a tujadominancia kérdésén, a növényválasztásnál behozhatunk gyakorlati szempontokat is. Az élelmiszerpazarlás a túlfogyasztás egyik tartópillére. Elkerülésében sokat segít egy jól átgondolt kert. Néhány cserép paradicsom, pár bokornyi fűszernövény talán nem menti meg a bolygót, de a „sok kicsi sokra megy” elve alapján meglepően fontos lépés. Egy cserép snidling gondozási igénye például nulla: veri az eső, betakarja a hó, kizöldül, elvirágzik, szétszórja a magját; jövőre újrakezdi. Körözöttbe és tojáskrémbe pedig isteni.

Kép forrása: Unsplash

Napjainkban azonban nemhogy friss fűszernövények, veteményeskertek, de sajnos a gyümölcsösök is kiveszőben vannak, mert nem érünk rá és már nem is értünk a gondozásukhoz. Az évenkénti metszés gondolata riasztó lehet, azonban nem muszáj gyümölcsfával kezdeni az ültetést. A ribizlibokrokat például nem kell metszeni, van belőlük piros, sárga, fehér, fekete. Az egres hasonlóképp kis helyigényű, kapható belőle magastörzsű is, még lehajolni sem kell a szüreteléshez. A kerítés tövébe ültessünk málnát, szedret; a szomszéd is hálás lesz érte, a gyerekek pedig imádják csipegetni. Egyetlen dinnyepalánta októberig két-három gyümölcsöt is megterem. Nagyon klassz érzés várni rá és izgulni, vajon elég érett-e, munka pedig semmi sincs vele.

Emellett bátran hasznosítsuk a természet ajándékait is, hisz a biodiverz kertben biztosan megjelenik a csalán, a kamilla, a menta; mindegyik kiváló teaalapanyag.

Az invazív fajokra azonban ügyeljünk, nehogy elburjánzásukkal kárt okozzanak. „Fegyelem kérdése...”

Szelíd növényvédelem

Talán mondanom sem kell, hogy az ökotudatos kert egyben bio is, tehát vegyszermentes.

A krumplibogarakat egyenként leszedegetni régen sem tartozott a kedvenc munkák közé (főleg a gyerekek feladata volt); ma az elterjedt poloskafajokkal küszködünk, amelyek a barackot, paradicsomot károsítják. A levéltetvek a rózsa tipikus kártevői, de számtalan más is előfordulhat a gombás megbetegedéseken át az atkákig.

Növénytársításokkal azonban sokat tehetünk a megelőzés érdekében. Régóta tudjuk, hogy ez nemcsak a terméshozamot növelheti, mint a magas tápanyagigényű bimbóskel és a nitrogéntermelő borsó esetében, hanem megvéd a kártevőktől is. A káposztalepke például nem állja a paradicsom szagát, a körömvirág a fonalféreg ellen, a büdöske pedig a tetvek ellen nyújt védelmet a növényközösségben.

Kép forrása: Unsplash

Ha konkrét problémára keresünk megoldást, mert már beütött a baj, mindig igyekezzünk a legkevésbé romboló módszert választani, saját egészségünk érdekében is. A vegyszerek akkor is felhalmozódó méreganyagok, ha körültekintően alkalmazzuk őket.

Készítsünk erjesztéssel, forrázással növényi leveket rovarirtók helyett, hisz ezek egyben erősítik, táplálják is növényeinket. Kísérletezzünk bátran! Az interneten, például a gazigazito.hu oldalon rengeteg hasznos tippre bukkanhatunk. Tapasztaljuk ki, hogy az ún. szelíd növényvédelem mennyire sokféle praktikát tartogat a kemikáliák egészségtudatosabb alternatívájaként.

A trágyázásra ugyanez vonatkozik; a műtrágyák roppant káros mellékhatásairól itt olvashat bővebben. Helyette van egy többezer éves módszerünk, amit lelkiismeretfurdalás nélkül alkalmazhatunk: komposztáljunk!

Komposztáljunk?

A műtrágyák helyett a talajjavítás legtermészetesebb módja a komposztálás. Az ódzkodók leggyakoribb érve esztétikai, illetve a kellemetlen szagoktól való félelem szokott lenni. Azonban a jól kezelt komposzt nem rohad, nem büdös, csak fermentálódik, szép csendben átalakul.

Az udvar végében, egy eldugott szegletben, akár sövény mögött rendkívül egyszerűen kialakítható egy komposztáló, de készen is számtalan változat kapható.

Kép forrása: Pixabay

A szerves hulladék a háztartási hulladék harmadát is kiteheti, ami elég tetemes mennyiség ahhoz, hogy az amúgy is megtömött szemetest tovább gyarapítsa. Kertes házban persze nem csak zöldség- és gyümölcshéj, hanem levelek, ágnyesedék, levágott fű is gazdagíthatja a komposztálót, de a tojáshéjtól a teafilteren át a kávézaccig rengeteg mindent elnyel, és már következő tavasszal hasznosítható, tápanyagdús földet nyerünk belőle, amit virágaink, bokraink is meghálálnak. Éppen ezért nem csak annak érdemes komposztálnia, aki veteményesben gondolkodik. A Humusz Ház honlapján szemléletes, közérthető anyagok segítik a kezdeti tájékozódást. Semmi tudományos ördöngösségtől nem kell tartani, nincs benne nehézség, csupán akarat és elhatározás kérdése.

Haladóknak

Ha még ennél is elkötelezettebbnek érezzük magunkat és nagyobb terület áll rendelkezésünkre, érdemes erdőkertet kialakítani, amely csodálatos „hobbi” és óriási kihívás is egy kertésznek. Az erdőkert egy önfenntartó ökoszisztéma, amely gondos tervezés után minden földi jóval ellátja tulajdonosait. Hosszabb távú projektet jelent; a permaforum.hu oldalán egy olyan kutató biológus házaspár hasznos tapasztalatait olvashatják, akik hatodik éve foglalkoznak saját erdőkertjük bővítésével a Fejér megyei Száron.

Kép forrása: Pixabay

Annak, aki még ennél is nagyobbat szeretne fordítani a kertjén keresztül akár az életmódján is, és az állattartástól sem riad vissza, hasznos lehet megismerkednie a permakultúra módszerével. Jó szívvel ajánlom ezt a gondolatébresztő filmet; hangulatos betekintést nyújt ebbe az Ausztráliából származó kerttervezési rendszerbe, amely ötvözi a régi falusi állattartó agrárgazdálkodást a legmodernebb szemléletű, fenntarthatóságot előtérbe helyező aspektusokkal.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy nem csak egy nagy, drasztikus áttörés útján – ami, valljuk be, többségünknek nem alternatíva – hanem apró, de tudatos, kitartó lépésekkel is eljuthatunk a fenntartható kertműveléshez. Ha hajlandóak vagyunk saját szempontjainkat egy picit háttérbe tolni és némi kompromisszumot kötni környezetünk védelme érdekében, biztosak lehetünk benne, a harmonikus együttélés az ökoszisztéma minden résztvevője számára gyümölcsözőbb lesz: a kertünkben legalábbis szó szerint.

Kiemelt kép: Pixabay

Fenntarthatóság

A klímatudatos kert

A tudatos bőrápolás hitvallás?

Az éltető olaj

Fenntarthatóan a nagyvárosban – karantén alatt is

Kiáltások a Földért – kilátások az égből

Zöldkáté járvány idejére – Koronavírus és a környezettudatosság

Ilyen egy hét hús nélkül egy húsrajongónak

A csoportos és az egyéni részvétel ereje

Egy marha élete

Aki legyőzött 7 tonna hulladékot – interjú Párdy Bencével

Hiába káros, nehéz nélküle élni – műanyag az élelmiszeriparban

A gyűjtögetéstől a tudatosságig – út a fenntartható divat felé

Sok gyermeket nevelve is lehetünk környezettudatosak

Fiatalok a klímaharc élén

Egy tanítónő harca a környezetvédelemért

Neked szemét, nekik táska