„Anya, azt a sárga kukába kell rakni!”

Szerző: Sóti Balázs

A XXI. század iskoláinak, egyetemeinek legfontosabb feladata lesz, hogy felkészítsék tanítványaikat arra, hogyan lassíthatják le a jelenleg egyre inkább gyorsuló negatív folyamatokat. Ebben jelentős szerepet játszanak az ökoiskolák, napjainkban 60 országban több mint 20 millió gyerek tanul ilyen intézményben. A fenntarthatóságot értéknek tartó iskolákban a tanulás is „más”. Más, mert a diákok kíváncsiak maradnak, építenek a már meglévő ismereteikre, készségeikre, a valóságból hozott élethelyzeteikre, valamint a megszerzett tudást tovább adják. A pedagógusok innovatívak, kísérletezők, maguk is felfedezői, alkotói egy-egy új módszernek. Felsőoktatási intézmények terén is számos a zöld szemléletű kezdeményezés. Hazánkban az óvodai és általános iskolai korosztályok számára változatos lehetőségeket dolgoztak ki a szakemberek a környezettudatosság fejlesztésére. Gyakran tartok játszóházakat „zöld” intézményekben. Számomra szívet melengető élmény, amikor a szülők elmesélik, hogy az oktatás után a gyermek rájuk szól: „Anya, azt nem szabad oda dobni, apa, kapcsold le a villanyt, már nem vagyunk a szobában!”

Fontos azonban, hogy ezek az alapok csak akkor fognak a felnőttkori értékrend alkotó-alakító erőiként megjelenni, ha a fenntarthatóságra való nevelés az oktatás egészében megjelenik. Gyakran tapasztalom azt, hogy bár a tantermekben van szelektív edény, a takarító személyzet számára nem teszik lehetővé, hogy elkülönített módon kezeljék az így gyűjtött hulladékokat, a fiatalok azt látják, hogy nem volt értelme tetteiknek, hiszen Marika néni úgyis összeönti a nap végén.

Az állami szabályozás jelentősége

1976-ban törvény született az emberi környezet védelméről, rendelkezik többek között arról is, hogy „az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás keretében ismertetni kell a környezetvédelmi követelményeket és feladatokat”. A jogi szabályozásnak hallatlan nagy szerepe van, a legjobb újító törekvések, reformkoncepciók könnyen elbukhatnak, ha nincs mögöttük kényszerítő jellegű jogi szabályozás. 

Az irány jó, de bőven van még hova fejlődni! Sajnos gyakori jelenség még mindig, hogy a „gyűjtés” is nehezére esik egyeseknek, így a szemét egyenesen az utcára vagy a települések környezetébe jut, nem pedig a kukába. A módosított törvény súlyosan bünteti ezt, a jogalkotó jelentős szigorító lépéseket vezetett be az illegális hulladéklerakás megelőzése és szankcionálása érdekében.

A hulladékokra vonatkozó törvényünk előírja, hogy a körforgásos gazdaságra történő áttérést, a hulladék értékként kezelését az általános iskolai képzésbe, a szakképzésbe és az ismeretterjesztésbe be kell építeni. Szól a hulladékgazdálkodási hatóság megalakításáról, melynek feladata lesz többek között a lakossági szemléletformáló kampányok szervezése és felügyelete. Szintén nagy előrelépés volt a szabályozás terén az, hogy 2019. júniustól a pedagógusminősítés alapjául szolgáló kompetenciák közé bekerült a környezeti és fenntarthatóságra nevelés.

Mit jelenthet ez a valóságban?

Az iskolákba nap mint nap megérkeznek azok a diákok, akik egy a természettől mostanra már szinte teljesen elszakadt világban élik életüket. A természettel nem, vagy alig találkoznak, a természetben való létezésről nagyon keveset tudnak. Szomorú, ám gyakori tapasztalatom, hogy arra a kérdésre, honnan jön a víz, a hithű válasz: a csapból. A környezeti nevelés szocioökológiai megközelítése szerint elengedhetetlen, hogy a fiatalok az élet különböző színtereiről vett valódi példák, valódi szociális problémák tanulmányozásán keresztül érthessék meg saját egyedi, vagy társadalmi ökológiai függőségüket, kérdőjelezzék meg a berögzült szokásokat. Úgy gondolom, hogy a fenntarthatóság pedagógiájával átitatott iskolának lehetőséget kell teremtenie arra, hogy a tanulók valós helyzetekben, valós helyszíneken és környezetben ismerjék meg a világot. Több értekezés is megállapítja, hogy a terepi tanulás és a szabadtéri tapasztalatok hatására a diákok jobb eredményeket érnek el, javulnak a szociális készségeik, a fizikai és mentális egészségük, a motoros készségeik, ezen túl pedig a figyelmük, az összpontosító képességük és az önbecsülésük is. Lehetőséget kell adni a diákoknak, hogy maguk kutathassanak, akár a természettudomány, a fenntarthatóság, valamint az info- és kommunikációs technológiák összekapcsolásában, hiszen az utóbbiakban sokszor jóval naprakészebbek, mint pedagógusaik.

Figyelemfelhívó plakátok, faliújságok, zöld sarkok, zöld ihletésű osztálytermek vagy folyosórészletek kerülhetnek kialakításra a belső terekben – ezek és egyéb ötletek felhasználhatók lennének abban, hogy akár hetente többször is olyan gondolatébresztő beszélgetésekre, problémamegoldó projektekre kerüljön sor, amelyek környezeti problémákhoz vagy azokon alapuló társadalmi problémákhoz kapcsolódnak. Remek példa erre a japánban bevett módszer, hogy a diákok maguk felelősek az iskolák tisztaságáért. Bármilyen tantárgyba be lehet integrálni a környezet jelentőségét, akár a történelemoktatásban is hangsúlyosan ki lehet emelni az ember környezetformáló tevekénységét.

Játékkal a jövőért

Végezetül hadd ajánljak egy könnyen elkészíthető játékot, mely segítségével a 3–8 éves gyermekeket taníthatjuk a helyes szelektálásra. A gyerekek szeretnek csoportosítani, válogatni, dobozokba rakosgatni, ezért nagyon fogják szeretni. 

Az elkészítéshez hulladék kartonra, színező eszközökre, ollóra, ragasztóra, pár botra, valamint némi drótra és zsinegre lesz szükségünk.

Két nagyobb kartonból készítsünk egy „tavacskát”, melyet a gyerekek segítségével dekoráljunk ki. Négy másik dobozból készítsünk szelektív kukákat. A tavacskába kivágott kartondarabokból készítsünk élővilágot úgy, hogy a tetejére valamilyen vízben élőlényt rajzolunk, lehet hal, teknős, vízi liliom, bármit, amit a gyerekek fantáziája megalkot.

A darabok aljára pedig rajzoljunk egy konzervet, PET-palackot stb. A drótokat fűzzük át a karton darabokon úgy, hogy könnyen kihorgászhatók legyenek. Botok, madzag és drót segítségével készítsünk horgászbotokat. 

Kezdődhet is a játék! Figyeljünk arra, hogy a kifogott „hulladékokat” a megfelelő helyre dobják. A foglalkozás során megismerkedhetnek a különböző anyagokkal (fém, műanyag, papír, üveg), a belőlük készült használati tárgyakkal és csomagolóanyagokkal, valamint azzal, hogyan kell ezeket szelektíven gyűjteni. Immáron könnyedén szét tudják szelektálni a hulladékokat a megfelelő kukákba, mivel a gyerekek rendkívül jó megfigyelők. Számukra a válogatási feladatot memóriajátékkal ötvöztük, így nem csak ismereteket szerezhettek játék közben, de fejleszthették megfigyelőképességüket, emlékezőtehetségüket is.

(A szerző a Zalai Közszolgáltató Nonprofit Kft. környezeti neveléssel megbízott munkatársa)