Mottainai annyi, mint: becsüld meg a hulladékod!

Szerző: Szigeti Kármen

A 2008-as gazdasági világválság okozta munkanélküliség és pénzügyi csőd hatására a minimalista életmód egyre népszerűbb lett és mint alternatíva jelent meg. Az önkéntes egyszerűség filozófiája segíthet azoknak, akik a lemondást frusztrációként élik meg?

Hiszünk abban, hogy mindenki a saját útját járja, és azt vesz ki az üzeneteinkből, amit most el tud kezdeni. Ha ez kicsi vagy nagy, radikális vagy egyszerű az teljesen elfogadott. A Messzelátóban jelenleg nem tudunk tippeket osztani, mert ezt nem tartjuk helyesnek. Ez az egész folyamat, főleg a gazdasági és a saját, egyéni életutunk, amit most élünk, egy lezárós időszak, amely nagyon bonyolult és összetett. Ebben a minimalizmus mint életstílus nem tud segíteni. Ez most nem aktuális, nincs helye, mert a jelenlegi társadalmi változásban most nem ez a prioritás, legalábbis ha a minimalizmusra esztétikai szempontból tekintünk. Ez egy osztálynak szól, azonban hiszek abban, hogy a minimalizmusnak lehet egy olyan része is, amely egyetemesebb, mint egy gondolkodási mód.

Amit azonban egy internetes keresés után találsz a minimalizmusról, vagy amilyen dokumentumfilm elérhető erről a Netflixen (Minimalisták: A kevesebb most több – a szerk.), jelenleg nem érvényes, főleg nem magyarországi viszonylatban. A minimalizmus egy kontrakulturális, elsősorban művészeti irányzat volt. Az önkéntes egyszerűség a ‘60-as, ‘70-es években robbant be, majd a 2008-as gazdasági világválságot követően lett újra aktuális, így mint szemléletmód is akkor került újra előtérbe. 

A vírus okozta helyzetre Marie Kondo 6 pontját és módszerét ajánlom, aki a minimalizmust egy új szemszögből közelítette meg: a KonMari a hatékony szelektálásban segít, és arról szól, hogyan élj a tárgyaiddal együtt. Az első Simplicity fesztiválon − ahol a tárgy, a pénz és az idő volt a téma − nagyon sok konmaris emberrel találkoztunk, akik ezt követték és tanították, de Kondo mellett fontos még megemlítenem a mottainai filozófiáját is.

A „maradj otthon!” és a korlátozások hatására életterünk az otthonunkra koncentrálódott, amelynek hatására sokkal több szemetet termelünk. A mottainait nehéz lefordítani, de nagyjából azt jelenti, hogy „pazarlás”, „időfecsérlés”, „túl jó nekem”, „nem vagyok rá méltó”.

Arról szól, hogy becsüld meg a hulladékod. A mottainai arra hívja fel a figyelmet, hogy gondold meg, mit dobsz ki, és az hova jut. Véleményem szerint most a szelektálás ideje van. Velem is előfordul, hogy rájövök, nincs ennyi ruhára szükségem, de valakinek talán hasznos lehet, ezért felteszem a FiFe vagy a Mindeningyen csoportba, vagy beviszem az egyik adományboltba. Ezt érdemes átgondolni, hogy a kiszelektált vagy a számunkra hulladék dolgaink hogyan tudnak más életébe „csodát hozni”.

Fotó: Joni Gutierrez, Unsplash

A minimalizmusnak van egy esztétikai megközelítése is, ami Instán is fellelhető: fehér, üres falak és egy-két dolog, ami a legfontosabb az életedben. Ezt látjuk, de emögött talán az is lehet, hogy egy család az összes „kiszelektált” holmijának bérel egy raktárat. Ettől a probléma még nincs megoldva, csak nem látják. Vagy előfordul, hogy óriási mennyiségben elviszik a legközelebbi charity shopba, de mit kezdenek velük ezek az adományboltok? Nem lehet ekkora mennyiséget rájuk „tolni”, úgyhogy ennek a megoldására alternatíva kell. Nekem a minimalizmus nem azt jelenti, hogy mindent kiszelektálok, és a lakás úgy néz ki, mint egy Instagram-fotó, hanem egyfajta kreativitást. Mi a Messzelátóban abban hiszünk, hogy nem csak ezek a képek fedik le a minimalista életmódot, hanem mindenkinek van egy saját, egyéni útja, mindazzal, amit hozzá gondol, amit meg tud valósítani, és ami jó érzést kelt benne, de egy kicsit kihívás is. Ez pedig mindenkinél egyéni és nem arról szól, hogy válj meg minden holmidtól és csak azt a pár dolgot őrizd meg, ami „létszükséglet”, hiszen alakulhat úgy, hogy amit kidobtál egy hónapja, arra pár nap múlva mégis szükséged lenne. Most például, hogy sok ember leginkább a szobájában él, és esetleg gyermeke is van, jól jöhet számukra sok olyan tárgy, például egy mesekönyv vagy játék, amiket jó, ha nem szelektáltak ki korábban. 

Ezért a meggondolni, hogy mit vásárolsz és mihez kezdesz vele, amikor hulladékká válik egy jó megoldás.

A pandémia alatt hogyan alkalmaztad a mottainai filozófiáját? Találtál a hulladék kezelésére alternatív megoldásokat?

Ez nagyon izgalmas. Mikor jött a vírus, egy régi gondolat új ötletté vált, amivel már két éve foglalkozom. Egy beltéri komposztáló prototípusának terveit vettem elő ismét. Az egész folyamat terápiaként is hatott, amiben a kialakult helyzetet dolgoztam fel: igazából elkomposztáltam a 2020-as évemet, mert az egész a lebomló hulladékomról szólt. Én egy amolyan „csinálós” ember vagyok, a minimalizmust gyakorlatban igyekszem megvalósítani. 10 éve volt beltéri komposztálóm, de egy szebbet szerettem volna, és ami nekem fontos volt, az létrejött: egy agyagból készült komposztáló, ami hűt is, fűt is, és giliszta nélkül is működik. Két évvel ezelőtt egy accelerator, azaz egy Start-up előtti programban voltam és pályázatot nyertem rá. Ezután egy formatervező és egy keramikus barátommal elkezdtük a prototipizálást, ami jelenleg a gyártás előkészületi fázisában tart, a fehér változat már öntőformából készül. 2020 nyara arra volt jó, hogy ezt kivitelezhetővé tegyem, és sikerült: 10 nap alatt lebomlik benne a dinnyehéjam. Jelenleg gyártót keresek rá Magyarországon, mert jó lenne, ha „itthon” maradna. Azt szeretném, ha magyar agyagból, magyar keramikusokkal együttműködve lenne legyártva.

Nekem a mottainai ebben nyilvánul meg és remélem, hogy másokat is sikerül „megfertőznöm” ezzel. Workshopokat tartok, a legutóbbit a Zöldítők alapítójával, Bajzák Annával. Szerencsére nagyon sok megrendelésünk van foglalkozásokra, és a honlapunkon ingyenes anyag is elérhető a témáról.

Fotó: Karina Tes, Unsplash

A divatipar az egyik legkörnyezetszennyezőbb iparág. Ebből kiindulva, ha valaki új ruha helyett használtat vesz, már tudatos vásárlónak számít? Vagy a szándék a fontos?

Ezek mind egyéni döntések, de én nem a divat irányából jövök, a kapszulagardrób és az ehhez kapcsolódó dolgok számomra nagyon felszínes részét képzik a minimalizmusnak. A divatipar nem csak azért jött létre, mert egy ruha funkcionál, hanem egyfajta önjutalmazó szerepe is van a ruhavásárlásnak, és ez nem is fog eltűnni, hisz most is van nyári kollekciója a luxusmárkáknak. Az, hogy kinek elérhető, az viszont nagyon megváltozott A bezártság és az emberi kapcsolatok hiánya nagyon sokszor fordulhat vásárlásba, de ebbe is érdemes tudatosságot csempészni, és megnézni, mire és hol költünk. 

A szervezet jelmondata: KÖZÖSSÉG+ÉLETMÓD+TANULÁS=MESSZELÁTÓ. A koronavírus okozta hatás azonban az egyesület alapelveit a gyakorlatban teljesen megváltoztatta. Hogyan gondoltátok vagy akár definiáltátok újra a fogalmakat és a szervezetet?

Mint civil szervezet nem tudunk jó példák lenni, hiszen azt hirdettük, hogy helyezzük előtérbe a személyes kapcsolatokat, emellett digitális detoxszal kapcsolatos programokat szerveztünk. Az előző Simplicityben is ez egy kiemelt téma volt, amely az egész fesztivál egyharmadát vagy felét magában foglalta. Ennek már nem csak a negatív, de a pozitív hatásait is érezzük, hisz gyors reakciót kívánt meg a kialakult helyzet: digitális eszközökre való átállást az oktatás, a munka, a közösségi élet és a szórakozás, tehát életünk minden jelentős területén. Ettől függetlenül szeretnénk továbbra is példa lenni ebben, de ez most nem aktuális.

Hogyan oldja meg jelenlegi működését az Egyesület? Van egy after covid-terv?

A Messzelátó egy pályázat nélküli, nomád szervezet. A közösségi irodánkba bejárunk, de a pályázatokról lemondtunk, nem ezt az utat szeretnénk követni, ezért is volt az utóbbi időben több programunk fizetős.

A szervezet átmeneti működtetésére egy sokkal szabadabb alternatívát találtunk: mindenki önkéntes, mindenkinek van szavazata. Szerintem a kedvesség és a megengedés fog segíteni itt, hogy jó felé menjünk. A minimalizmus is egyfajta kreativitás per rugalmasság, tehát ami most van, abból kell dolgozni, a bizonytalanság igen nagy teher. Egyelőre még nem tudjuk, hogy mi lesz az utunk és mi lesz a hangunk covid után, a Messzelátó jelen pillanatban egy alvó szervezet, amely keresi magát. Mi, a szervezet tagjai jelenleg a saját életünkre fókuszálunk jobban: Kocsis Dóri zero waste szakácskönyvet készít, Vági Zsolt (a Messzelátó elnöke és vezetője – szerk.) pedig jógával foglalkozik. Bár ha egy civil szervezetben dolgozol közel 10 évet, egy idő után nehéz a személyes és a kollektív célokat külön menedzselni. Önfeláldozás és „mindent beletolunk a legvégsőkig” – ez az általános hozzáállás. 

Most minden az online térbe helyeződött át, minden program online elérhető. A civil szervezetek működésében, de saját, egyéni életünkben is nagy átalakulások vannak, például Vági Zsolt két hónap helyett nyolc hónapot töltött Indiában, mert nem tudott hazajönni, ami a szervezet adminisztratív működését ugyan megnehezítette, de a kialakult helyzetben tudta alkalmazni a minimalista szemléletet.

Hogyan?

Zsolt 2020 februárjában Indiában egy elvonuláson vett részt, mert jógaoktatóként is tevékenykedik, és a koronavírus-járvány miatt kint ragadt. Elkezdett a helyi közösségben önkénteskedni, mindemellett a helyi állatvédőknek segédkezett, ételt osztott szegény gyerekeknek és szitározni kezdett. Helyben szeretett volna hasznos lenni, és ezt önkéntességben és önfejlesztésben találta meg. Odakint sok tekintetben egy beszűkült helyzetben élt, mégis tudta alkalmazni szemléletmódját, ha a minimalizmust tágabban értelmezzük, és ami a legfontosabb, hogy rengeteg hasznos dolgot osztott meg tapasztalatairól, ezáltal segítve másokat.

Kiemelt kép: Joshua Hoehne, Unsplash