Ők nem elesettek, hanem bántalmazott nők

Szerző: Kiss Luca

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen – a NANE – huszonhét éve segíti a hazai, bántalmazó kapcsolatokban és családokban élő nőket és gyerekeket. A szervezet edukatív tevékenysége mellett segélyvonalat és chatsegélyt is fenntart, ahol önkéntesek várják a segítségkérők megkereséseit. A NANE egyik önkéntesével, Füri Judittal beszélgettem. 

Hogyan kerültél kapcsolatba az egyesülettel, mi motivált arra, hogy te is segítő legyél? 

Az önismereti munkám során rengeteg olyan könyvet, kiadványt olvastam el, ami a NANÉ-hoz kötődik, így sok mindent megtudtam a bántalmazásról. Nagyon igazságtalan, hogy a nők elleni erőszak társadalmi szinten ennyire beágyazott, ez is ösztönöz arra, hogy tegyek valamit. Sajnos nincsenek hirtelen nagy változások. A segélyvonalon is dolgozom, jó érzés, hogy egyéni szinten is tudok segíteni a rászorulóknak. Annak a munkának, amit az Egyesület az alapításkor, majdnem harminc éve célul tűzött ki, most kezd megmutatkozni az eredménye, például abban, hogy általunk felvetett törvényjavaslatokat fogadtak el (a NANE javasolta a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló törvényt, illetve hogy a zaklatás és a kapcsolati erőszak büntetőjogi kategória legyen – a szerk.). 

Tavaly, a karantén bevezetésekor felmerültek olyan aggályok, hogy megsokszorozódhat a családon belüli erőszak. Valóban több segélyhívás érkezett az elmúlt egy év alatt? Korábban, a járvány előtt volt olyan időszak, amikor az átlagosnál észrevehetően több segélyhívás érkezett?

Magyarországon több százezer nő él bántalmazó kapcsolatban. A NANE heti 18 órányi telefonos ügyeletet tart, de a vírushelyzet első hullámában bevezettük a chatsegélyt is, hisz összezárva nehezebb telefonálni. Azt nem lehet érzékelni, hogy többen hívnak, mert eddig is nagyon sok volt a telefonáló. Ami a járványhelyzet óta érzékelhető, hogy többen ingerültebben hívnak, gyorsabban akarnak segítséget, mert a bántalmazás minősége változott, szintet lépett az összezártság alatt. Az is észrevehető volt, hogy több fiatal, 17-18 éves gyerek is telefonált a bántalmazó szülők miatt, ami így, a karantén hatására fajult el odáig, hogy segítséget kérjenek. Az Egyesületnek egyébként célja a bántalmazott gyerekek segítése is, de ők személyesen ritkán keresnek fel minket, velük leginkább úgy van kapcsolatunk, hogy az anyák elbeszéléséből kiderül, hogy a bántalmazó eszközként használja őket a partner kontrollálására. Sokszor fordul elő, hogy egy terhesség, egy gyermek érkezése olyan fordulópont a kapcsolatban, ami előtt az erőszak talán nem is volt feltűnő, de utána fokozatosan eldurvul. 

Mennyire jellemző az, hogy áldozatból segítő válik, akár önkéntesként, akár szakemberként?

A segítségnyújtáshoz nem feltétel, hogy valaki testközelből átélje a bántalmazást, az önkéntesképzéseinken minden megtanulható, ami szükséges. Előfordul, hogy a bántalmazott később önkéntesként vagy szakemberként is segít a sorstársain, de persze abból is ugyanolyan jó önkéntes vagy szakember lehet, akinek korábban nem volt személyes tapasztalata.

Forrás: 16Akciónap a nők elleni erőszak ellen Facebook oldala

A Néma Tanúk címet viselő kiállítás azoknak a nőknek állít emléket, akik családon belüli erőszak áldozataként veszítették életüket. Ez állandó (a járványhelyzet miatti korlátozásoktól függetlenül) vagy időszaki kiállítás? 

A Néma Tanúk nem állandó kiállítás, hanem a 16 Akciónap elnevezésű rendezvénysorozatunk része. Ezt minden évben november 25. és december 10. között, a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja, illetve az emberi jogok világnapja közötti időszakban tartjuk. A Néma Tanúk mindig a november 25-höz legközelebb eső hétvégén tartott menet, az elmúlt egy év alatt családon belüli erőszak következtében életüket vesztő nők történeteivel ellátott női sziluettekkel. A történeteket a sajtóból szedjük össze, így a Néma Tanúkban megjelenített áldozatok között messze nincs ott mindenki. 

Az egyértelmű, hogy a jog és a társadalom attitűdjének megváltozására is szükség van a témával kapcsolatban. Mit gondolsz, melyiknek kell előbb megtörténnie? Lehetséges, hogy egy jól irányzott jogi szabályozás hat a társadalom gondolkodására, vagy épp fordítva: a társadalom gondolkodásának megváltozása érdemi lépésre készteti a törvényhozókat?

Sok törvény van, ami alapján lehetne jobb világ, ha betartanák őket. Jó lenne, ha ratifikálnánk az Isztambuli Egyezményt is (az Egyezmény a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szól, Magyarország nem csatlakozott hozzá, az indoklás szerint azért, mert a kormány egyébként is fellép a családon belüli erőszakkal szemben – a szerk.). Ami fontos lenne, az a tájékozottság. Sem az ellátórendszerben, sem a társadalomban nincs meg a megfelelő tudás, hogy felismerjék a bántalmazást és a lehetőségeiket, amikkel segítséget kérhetnek és nyújthatnak. Sokan szégyellik a velük történteket, és azt sem érzékelik, mennyire sokan vannak hozzájuk hasonló helyzetben. A bántalmazóknak általában ugyanazok az eszközeik: lerombolni a bántalmazott önbecsülését, elszigetelni a környezetétől, ahonnan segítséget kérhetnének. A társadalmi rétegek között van talán a legnagyobb különbség, a jobban szituált bántalmazók könnyebben, hosszabb ideig tudják leplezni a történteket a szélesebb kapcsolatrendszernek köszönhetően. Mégis, aki eljut odáig, hogy felhívjon minket és segítséget kérjen, ő már keresi a lehetőségeit, ez már óriási lépés. A telefonálások során szinte mindig erős és jó fej nőkkel beszélek, gyakran meg szoktam kedvelni őket. Ők nem elesettek vagy szerencsétlenek, hanem bántalmazott nők. Fontos látni a különbséget. 

A NANE egyik alapelve, hogy a segélykérések alkalmával nem tanácsot ad, hanem informál, tájékoztat. Mi annak az oka, hogy nem történik tanácsadás? 

Mindig a segítségkérő tudja a legjobban, mire van szüksége, én nem látok bele a helyzetébe, így nem is mondhatom meg neki, mit tegyen. Ha én azt mondom egy nőnek, hogy menjen el otthonról, lehet, hogy megölik. A bántalmazók bedurvulnak, ha a másik fél ki akar lépni a kapcsolatból, ezért a segélyvonalon is biztonsági tervezést, felmérést készítünk, hogy mire lehet számítani. Ennek mentén próbáljuk átbeszélni a helyzetet, azt, amit ő gondol, amit lát, amit szeretne, én pedig annyit tehetek, hogy elmondom a rendelkezésre álló információkat, beszélünk róla, hogy milyen lehetőségei lehetnek. Az, hogy beszélünk róla, kimond dolgokat, megkönnyítheti a döntést.

 Forrás: Pexels  

A nők átlagosan nyolc alkalommal kérnek segítséget a rendőrségtől, mire tényleges előrelépés történik az ügyben. Egy-egy sikertelen segélykérés nem veti vissza a bizalmat, nem kell mindig több erő egy olyan szervhez fordulni, amelyik korábban nem segített rajta?

Itt nem kizárólag a rendőrség hibázhat, hanem gyakran történik intézményi árulás. A segélykérések ugyanis nem csak a rendőrségről pattannak le, hanem az ellátórendszer más intézményeiről is. Ez a helyzet újratraumatizáló, az áldozat érzi, hogy bajban van, eljut odáig, hogy segítséget kér, és nem történik semmi. Vagy ami még veszélyesebb, hogy ha a rendőrség megjelenik, de nincs semmilyen következmény, a bántalmazó még durvább lesz, mert már a rendőrségtől sem kell félnie. Az Országos Rendőr-főkapitányság évekkel ezelőtt kiadott egy utasítást, ami leírja, hogy kapcsolati erőszak esetén hogyan kell eljárniuk, és mindig elmondják, hogy nem csak akkor intézkednek, ha már vér folyik, de a hívóktól mégis sokszor ezt halljuk. Összességében tehát vannak jó gondolatok, törvények, irányelvek, csak nem mindig alkalmazzák őket megfelelően. A bántalmazók addig mennek, amíg nincs következménye a tetteiknek. Sokan nem értik, miért marad valaki benne egy ilyen kapcsolatban. Sok oka lehet, például fontos tudni, hogy a bántalmazás általában ciklikus, egyre durvul, majd eljut egy olyan kitörésig – ez nem feltétlenül fizikai erőszak –, amikor már a partner kilépne. Ekkor a bántalmazó visszahúzódik, bocsánatot kér, virágot vesz, elutaznak, megígéri, hogy eljárnak párterápiára, ezért a bántalmazott reménykedni kezd. Aztán persze újrakezdődik az egész, és a jó időszakok egyre rövidebbek.  

A NANE számos nemzetközi projektben vesz részt, így rálátása van arra, hogy külföldön hogyan kezelik ezt a helyzetet, milyenek a körülmények. Van-e különbség, és ha igen, milyen típusú az egyéb országok problémakezelésében és a magyar recepciókban?

Van különbség, az egyik legjobb példája a külföldi jó gyakorlatoknak az Isztambuli Egyezmény, ami a hatóságok, a szakemberek tudatosabb fellépését is segíti – a csatlakozott országokban érezhető a változás. A bántalmazás persze soha nem fog teljesen elmúlni, de egy tervezett, tudatos visszaszorítás nagyon is működne, sokkal kevesebb halálos áldozat lenne. A nemzetközi projektek során több országgal dolgoztunk és dolgozunk is együtt, ezek mind hasznos kezdeményezések. Az egyik legnépszerűbb az „Erő a változáshoz” csoport, ahol azok, akik már kiléptek a bántalmazó kapcsolatból, találkozhatnak egymással, megoszthatják az ismereteiket, tapasztalataikat. Ezt egy új program keretében vidékre is igyekszünk eljuttatni. De egyre nagyobb teret kapnak a prevenciós programjaink is, tanároknak és fiataloknak készítünk kézikönyveket, illetve van egy színdarabunk is, a „Kérsz teát?!”. Ezt a bántalmazás határán lévő kapcsolatot bemutató darabot több középiskolában, egyetemen előadták a színészek, utána pedig a NANE önkéntesei beszélgettek a diákokkal a látottakról. A legújabb terület, amiben igyekszünk naprakészek lenni, az az online zaklatás, erről is egyre több információnk van, így ezzel kapcsolatban is próbálunk segíteni, tenni valamit. 

A NANE fordíttatta le Lundy Bancroft Mi jár a bántalmazó fejében? című könyvét. Mi járhat egy bántalmazó fejében? 

Az áldozatok általában valamilyen pszichológiai kórképet, traumatikus gyerekkort kötnek a bántalmazóhoz, azt szeretnék, ha egy pszichológus meggyógyítaná őket, ezáltal pedig a bántalmazás is megszűnne. A legtöbb esetben azonban sem betegségről, sem traumatikus gyerekkorról nincs szó, hanem tudatos, szándékos erőszakoskodásról, hisz a bántalmazó általában csak azzal agresszív, akiről azt gondolja, hogy megteheti vele. Mindezt pedig azért csinálja, mert jólesik neki, így részben levezetheti a feszültségét és úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő akarja, ahogy neki jó, és természetesen nem is fogja belátni, hogy nem jó, amit tesz. Ha valaki nem bántalmazó, nehezen tudja elképzelni az elején a motivációkat, és ezért gyakran mentik fel őket. Ez visszavetheti az áldozatokat attól, hogy lépjenek és maguk mögött hagyják a toxikus kapcsolatot. 

Ha Ön vagy a környezetében valaki családon belüli erőszak áldozata, hívja a +3680 505 101-es telefonszámot hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken 18 és 22 óra, vagy szerdán 12 és 14 óra között. Az ügyeleti időben a NANE honlapján igénybe veheti a chatsegélyt is. Jogi segítséget itt és itt kérhet, a szexuális visszaélés túlélői itt tájékozódhatnak. 

Kiemelt kép: Unsplash