Volt már olyan, hogy nem volt pénze betétre? Elképzelhetetlen, igaz?

Mit nevezünk szegénységnek?

Ma Magyarországon több mint egymillióan élnek mélyszegénységben, ami azt jelenti, hogy a probléma a lakosság több mint 10 százalékát érinti. Az európai uniós átlag 2012-től máig 9,9 százalékról 6,7 százalékra csökkent, tehát Magyarország jelentősen rosszabb teljesítményt mutat, mint a tagállamok átlagosan. 2017-ben ez az érték egészen pontosan 14,5 százalék volt, ami személyekben kifejezve azt jelenti, hogy hazánkban minimum kétszer annyi ember él napi szintű nélkülözésben, mint az uniós tagállamokban.

Súlyos mélyszegénységnek nevezzük azt a tartósan fennálló állapotot, amikor egy személy egy kilenc pontból álló lista tételei közül legalább négyet nem engedhet meg magának. A listán szerepel a számlák kifizetése; lakóhelye melegen tartása; váratlanul felmerülő, anyagi jellegű vis major helyzetek megoldása; hús, hal vagy ezek vegetáriánus megfelelőjének rendszeres fogyasztása; évente egy egyhetes kikapcsolódás; televízió; mosógép; autó és mobiltelefon vásárlása. Ezek közül több áll egymással ok-okozati összefüggésben, tehát erősítik és mélyítik egymást, így kerülhet egy személy a szegénység egyre mélyebb fokozataira. 

Hivatalosan tehát ezek a tényezők realizálják egy személy szegénységi helyzetét, azonban mindezek mellett fontos szempont még a személyi higiénia, valamint az egészségi állapot, pontosabban, hogy a személynek lehetősége legyen megfelelő keretek között odafigyelni saját egészségére.

A szegénység nem válogat

A mélyszegénység egyéni és közösségi szinten is hat. Családoknak a közösségi összefogás esélyeit kihasználva, míg egyedül az egyén adta lehetőségeiket megragadva kell megküzdeni a nélkülözés nehézségeivel. Egyaránt érint férfiakat, nőket, fiatalokat, időseket, ami azt jelenti, hogy mindnyájukat életük más-más aspektusaiban befolyásolja, gátolja, korlátozza. 

A nőket érintően felmerül egy specifikus és mára már igen nagy léptéket öltött probléma, a menstruációs szegénység. Menstruációs szegénység alatt azt a tartósan fennálló állapotot értjük, amikor egy nő rendszeresen nem tudja anyagilag fedezni a menstruációval járó kiadásokat, pontosítva: nincs pénze intimhigiénés termékekre. Magyarországon egyelőre nem készült célzott kutatás, amely konkrét számokat adna, hogy hány nőt érint, viszont különböző alapítványok információi és felmérései szerint több ezer nő küzd ezzel a helyzettel, sőt akár a magyar nők 30 százalékát is érintheti. Annak ellenére, hogy azt gondolnánk, hogy a jelenség csak a szegényebb országrészekben okoz gondot, már Budapestről is érkezett megkeresés segélyszervezetekhez. Mivel maga a téma, de főleg a probléma is tabu a társadalomban, a nők szégyenkezve beszélnek arról, hogy nincs elég pénzük megoldani a helyzetet, ezért még nehezebben hozzáférhetők az adatok, számok, hogy valójában hány embert érint. 

Egy probléma többet szül

Az érintettek életét több szempontból befolyásolja, nehezíti ez az állapot. Sok olyan lány és nő van, akik hónapról hónapra kimaradnak ilyenkor az iskolából vagy a munkahelyükről, mert nem elérhetőek számukra a szükséges intimhigiénés termékek, emiatt nem mernek, nem tudnak elindulni otthonról. A fiatal lányoknak komoly félelme, hogy átáznak, ezzel valaki nevetség tárgyává teszi őket bármilyen közösségi oldalon, sokan tényleg képtelenek ilyenkor elhagyni a négy fal biztonságát. Az iskolák és a munkahelyek változóan kezelik ezeket a helyzeteket. Szerencsére van, amikor elég az empátia, de sokszor nincs meg a megfelelő érzékenység a hasonló szituációkhoz. Néhány iskolában már felmerült, hogy a mosdókban a WC-papír mellett a lányok számára elérhető legyen betét és tampon is, de mindez nem oldja meg az egész problémát. 

Van, aki ilyenkor vattát használ, fedél nélküli nők gyakran nyúlnak zsebkendőgombóchoz vagy zoknihoz, hogy felfogják a vérzést. Az alternatív megoldások ugyan tudnak működni, viszont rejtenek magukban veszélyeket, hiszen a szintetikus anyagok (zsebkendő, textil, vatta) és a nem megfelelő higiénia akár komoly fertőzésekhez, gyulladásokhoz is vezethetnek, de a meddőség esélye is folyamatosan nő. Nem véletlen, hogy az orvosok, szakértők azt is javasolják, hogy az utcán élő nők a fertőzések elkerülése érdekében inkább betétet, mint tampont használjanak. 

Mivel sok hajléktalan fél bemenni szállókra és melegedőkre, mert attól tart, hogy meglopják, így az az információ el sem jut hozzájuk, hogy a szállókon és melegedőkön hozzájuthatnának a szükséges higiéniás termékekhez. 

Fontos látni, hogy egy olyan jelenségről beszélünk, amely a társadalom többsége számára elképzelhetetlen, mivel nem érzékeli testközelből. Ettől függetlenül létezik, és segítség, valamint komplex megoldás nélkül egyre nagyobb gondot jelent majd.

Hogyan segíts?

Szerencsére egyre több nagy segélyszervezet foglalkozik a problémával, és igyekszik átfogó megoldást kitalálni. Az első és a gyakorlatban legfontosabb lépés mégis az, hogy valamilyen módon el kell juttatni a rászorulókhoz azokat a termékeket, amelyekre szükségük van. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Vöröskereszt is gyakran tart olyan célzott adománygyűjtéseket – ez utóbbi idén több mint 4000 fiatal lánynak adott ingyen betétet –, ahol kimondottan intimhigiéniás termékeket várnak, melyeket szétoszthatnak, de bármelyik szeretetszolgálat telephelyein leadható adomány az év bármelyik időszakában. 

Évről évre érkeznek olyan különleges és kiváló kezdeményezések is, mint például a tavaly startolt Kívül Belül Boldogság, Agi Huszka Style és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat összefogásában indult Nem Luxus Táska nevű kampány, ahol nők megunt táskáikat tisztálkodási szerekkel és higiéniás termékkel megtöltve adhatták le adománypontokon, ezzel segítve a rászorulókat. 

Kiemelt fotó: Ryan McGuire / Pixabay

Pásztor Tamara