Segítség a jog útvesztőiben

Az Utcajogász hajléktalan emberekkel és lakhatási szegénységben élőkkel áll kapcsolatban: minden erőtökkel igyekeztek segítségükre lenni, képviselni őket a jogszerűtlenséggel és az igazságtalansággal szemben. Honnan indult a szervezet?

2009-ben alakult A Város Mindenkié csoport, akik a kezdetektől hajléktalan emberek problémáival foglalkoztak. Elég gyorsan kiderült, hogy szükség lenne jogi segítségnyújtásra is, amit a csoport nem tudott megadni. Lehoztak egy felhívást, hogy önkéntes jogászokat keresnek. Így 2010 óta működik az Utcajogász mint A Város Mindenkié munkacsoportja, 3-4 éve pedig kivált alóla, és bejegyzett, hivatalos szervezet lett.

Milyen tevékenységet folytat az Utcajogász?

Küszöb nélküli jogsegélynyújtást kínálunk hajléktalanoknak, lakhatási szegénységben élőknek és mindenkinek, aki nem tudja megfizetni a jogi procedúrák költségeit.

Fotó: Rab Gitta / Utcajogász Egyesület

Miért van szükség erre a típusú jogi segítségnyújtásra?

A lakhatási szegénységben élők, a kilakoltatás szélén állók nem tudnak kihez fordulni, nem megy ki hozzájuk jogász. A Város Mindenkié szervezett már élőláncot, amivel sikerült megakadályozni – legalább ideiglenesen – egy kilakoltatást. Az Utcajogász ilyenkor jelen van, és ügyel arra, hogy minden jogszerűen történjen – akár jogszerű a kilakoltatás, akár nem. Egy másik példa, amikor hajléktalan emberek kapnak egy hivatalos levelet, tele jogi kifejezésekkel, jogszabályokkal, ezek megértésében is segítenek a jogászok.

Milyen nehézségekkel találkoztok a munkátok során?

A kapcsolattartás az ügyfelekkel nem egyszerű. Sokuknak nincs telefonja, nem fér hozzá e-mailhez, internethez, és végül sok esetben csak úgy tudjuk megoldani, ha személyesen találkozunk velük: a koronavírus-járvány magyarországi megjelenéséig minden héten pénteken 15 órától 17 óráig voltunk kint a Blahán, és ez berögződött nekik és szóbeszéd útján is terjed, hogy ide lehet jönni. Március közepe óta a személyes ügyfélfogadás helyett péntekenként ugyanebben az idősávban Facebook Messengeren online biztosítjuk a tanácsadást, és hétköznap délutánonként telefonon és emailen is elérhetőek vagyunk.

Kik alkotják az egyesület csapatát?

Körülbelül egy éve van két ügyvezetőnk, emellett 16-18 önkéntes jogász dolgozik velünk. És van két tag az egyesületben, aki nem jogász – az egyik én vagyok.

Murányi László, becenevén Muri (Fotó: Rab Gitta / Utcajogász Egyesület)

Mi a te történeted? Hogy kerültél az Utcajogászhoz?

Szentesen születtem, Csongrád megyében. 20 éves koromban elkezdtem kicsapongani, ide költözni, oda költözni, ezt csinálni, azt csinálni, mármint munkaügyileg. Volt egy közlekedési szabálysértésem, amiért a bíróság pénzbüntetést ítélt meg, de megszűnt a munkahelyem, így nem tudtam fizetni a törlesztőrészletet, amit megállapítottak, ezért a bíróság letöltendőre módosította a büntetést, úgyhogy 114 napot börtönben voltam, összezárva olyanokkal, akik durva bűncselekmények miatt ültek. A börtön után nem mentem haza, hanem úgy gondoltam, feljövök Pestre. Egy ismerősömnél voltam három éjszakát, de nem akartam kolonc lenni a nyakán, úgyhogy elmentem egy hajléktalanszállóra. Ott kihúztam a telet, utána kimentem az utcára, végül sátorlakó lettem. Elég brutális körülmények voltak a szállón: bogarak, kosz, embertelennek éreztem. Ezután kerültem kapcsolatba A Város Mindenkié csoporttal, utána pedig az Utcajogásszal. Most albérletben lakom, és közben meg is nősültem.

Milyen munkát végzel az Utcajogásznál?

Tavaly szeptemberben döntött úgy az egyesület, hogy a pénteki Blaha-ügyfélfogadáson dolgozó segítőknek pénzt ad. Az én feladatom a segítők képzésén részt venni, én rakom össze a beosztást. „Blaha-reformnak” hívom: mindenes vagyok, bármit, ami a Blahával kapcsolatos, azt intézem. Legutóbb a kiskocsit szereztem be, meg volt egy kis átalakítás, lett plusz két szék és egy asztal. Az egyesületen belül nem szakmai, hanem szervezési feladatokat végzek.

Mit jelent ez számodra, hogy segíthetsz a bajba jutottakon?

Szeretem csinálni, főleg úgy, hogy érintett is voltam benne. Szokott olyan lenni, hogy nem jogi problémával jön ki az ügyfél, hanem hajléktalanszállóval vagy ételosztással kapcsolatos kérdése van, és arra a jogászok nem feltétlenül tudják a választ, ilyenkor jól esik, hogy tudok segíteni.

Muri a Blaha Lujza téren, ügyfélfogadási időben (Fotó: a szerző sajátja)

Tudnál mesélni egy-két különleges esetet, ami megmaradt benned?

Van két ügyfelünk, aki inkább csak beszélgetni jön ki. A két ember tűz és víz. Egyikőjük elég agresszív, főleg, ha iszik: olyankor kötözködik és értetlenkedik. A másik pedig felkészülve jön, cetlikkel, rajta témák és kérdések. Néha olyan, mintha ő akarná kioktatni a jogászokat. Ez vicces tud lenni… Járt nálunk egy néni is egyszer, akiről kiderült, hogy amúgy van 9 lakása, és kijön ide mint rászoruló.

Hogyan értékelnéd az egyesület sikerességét?

Ennek az ügyfelünknek, akinek gondjai vannak az alkohollal, sikerült megakadályozni a kilakoltatását. Sokat köszönhet az Utcajogásznak. A kilakoltatások megakadályozása egész gyakori, ez nagy sikernek számít. De ha az elsődleges cél nem is valósul meg, az egyesület nem engedi el az ügyfelek kezét. Egyedül a büntetőjogba nem megyünk bele. Olyankor elnézést kérünk az ügyféltől, és megmondjuk, hogy ebben nem áll módunkban segíteni.

Szociális jogok terén Magyarország sosem volt túl erős. Te mit gondolsz, hol a hiba?

Én mint érintett, azt látom, hogy az állam nem is igazán akarja megoldani a hajléktalanság problémáját. Ha megoldást találnának, akkor a szociális intézmények és ellátó szervek szűnnének meg: nem kapnának állami támogatást, ha nem lennének ügyfeleik, sok munkanélküli lenne, sok épület válna feleslegessé. Ez egy ördögi kör.

A honlapotokon azt olvastam, hogy az Utcajogász egy igazságos, befogadó társadalomért küzd. Mit gondolsz, mi lenne az ehhez vezető út első lépése?

Első körben egy olyan kormányt kellene megszavaznunk, amely szociálisan érzékenyebb, emberséges. Sok eset van, amikor az emberek nem önhibájukból lesznek hajléktalanok, elég egy baleset vagy betegség, és már az is le tudja húzni az embert. És ez csak egy példa…

Pásztor Tamara

Kiemelt fotó: Rab Gitta / Utcajogász Egyesület