Egy falat emberség – Interjú a Kockacsoki alapítójával

Szerző: Rónaszéki Debóra

Mi az, ami inspirál? 

A csokikészítésnél maga az alkotás öröme, ha finomat készít az ember, és az ízlik másnak. Ez az a bizonyos nagymama szindróma: ha mások jóízűen elfogyasztják a főztömet. A srácoknál pedig, ha látjuk, hogy jól érzik magukat. Látjuk a közös munka elejétől, hogy min mentek keresztül, miben változtak. Illetve a családjuktól is kapunk visszajelzést. Ezek nagyon pozitívan hatnak az emberre.

Srácok?

Én srácoknak hívom őket, néha kapok is érte, mert vannak köztük lányok is. Ők autisták, autista emberek. Ez a helyes szóhasználat, bár vannak eltérő megnevezések, de nem fedik a valóságot, így nem szerencsés a használatuk. Azonban a megnevezésüknél fontosabb számunkra, hogy kiteljesedjenek, megtalálják a helyüket a munkaerőpiacon.

Mit gondolsz, hogyan hat társadalmi integrációjukra a programotok? 

Az első programunk egy „önálló életviteli tanfolyam”. A tanfolyam alatt az életre készítjük fel őket, hogy mi vár rájuk az iskola alatt vagy iskola után a saját háztartásukban, ha egyedül vagy bentlakásos otthonban próbálnak élni. A gazdálkodás, a higiénia, az egészséges táplálkozás és a konyhában való tevékenység, a főzés: ezeket a dolgokat tanuljuk meg közösen. Autista fiatalokkal mindig kis csoportban lehet csak foglalkozni, hogy maximális figyelmet kapjanak. Egy hatfős foglalkozásnál három felnőtt foglalkozik velük alapesetben. Kapnak egy könyvet, amelyben autizmus szempontjából akadálymentesített receptek szerepelnek lépésről lépésre, egyszerűen fogalmazva, fényképpel megerősítve. Hogy viszonyítani lehessen: például a sült krumpli elkészítését huszonkét lépésre bontottuk, pedig viszonylag egyszerű étel.

Mennyire kell az alapoktól kezdeni?

Sok esetben tapasztalatunk, hogy bár a szülők bevonják ezeket a srácokat a konyhai munkába, nagyon sok mindentől féltik őket. Mivel mi akkor találkozunk velük először, ezért bennünk nincsenek meg ezek a megszokott félelmek, nem féltjük őket a gyufától vagy késtől. Jönnek hozzánk huszonéves fiatalok, akik nem tudnak egy gyufát meggyújtani, mert veszélyes, és sosem ez volt a legfontosabb, amit megtanítottak nekik. Mindemellett a szakácskéssel – ami borotvaéles –, úgy filéznek húsokat, ha megmutatjuk nekik a szabályt, hogy az valami gyönyörűséges. A profi séfek nem biztos, hogy így tudják csinálni. Ehhez az szükséges, hogy nagyon pontosan, nagyon egyértelműen megismerjék a szabályokat, képpel megerősítve, és utána hibátlanul elvégzik. A saját képességeikben és tudásukban is megerősödnek, mert be tudnak segíteni otthon olyan feladatokban, amelyeket eddig sosem bíztak rájuk. A szülők pedig büszkén gondolják, hogy „ő az én fiam, és meg tud csinálni egy krumplis tésztát”. Ez nagy magabiztosságot ad a résztvevőknek.

Van egy másik programotok, a gyakornoki program.

Ennek az a lényege, hogy a fiatalok kipróbálják magukat egy munkahelyen. Munkába állnak nálunk egy két hónapos időszakra, ugyanúgy, mint egy igazi munkahelyen. Jelentkeznek, felvételi elbeszélgetés van, orvosi alkalmassági vizsgálat, szerződést kötünk, munkaruhát kapnak. Mint egy normál munkahelyen, csak nálunk a munkájukat segíti egy gyógypedagógus, illetve a hely rendkívül elfogadó környezete. Itt két hónapon keresztül együtt dolgoznak az amúgy már nálunk dolgozó emberekkel, és megtapasztalják azt, hogy milyen is egy igazi munkahely. Meg tudják tanulni azokat az íratlan szabályokat, ami nekünk rögtön megy, hiszen így szocializálódtunk. Nekik az autizmus miatt ezek az íratlan szabályok, a szociális készségek vagy ezeknek a felismerése sérült. Nálunk akaratlanul is megtanulják, a „pontos érkezést”, hogy „nem zavarunk másokat”, hogy „szólunk, ha problémánk van” és „nem kétórás az ebédszünet”, valamint hogy „rendes ruhában jövünk” – tehát sok-sok olyan apróságot, ami nekünk egyértelmű, de nekik nem.

Milyen munkakörökben próbálhatják ki magukat nálatok?

A nálunk végezhető munkák közül kipróbálnak mindent. Készítenek csokoládét, csomagolást, de takarításban, irodai munkában, informatikai munkában, vendégkiszolgálásban, pultban, mindenhol besegítenek. Így képet kapnak arról, hogy a monotonitást, például az Excel-táblázatok kitöltését vagy a kommunikáció változatosságát szeretik jobban, és élvezik, hogy tudnak a pultban csacsogni a vevőkkel. Illetve ha elkerülnek tőlünk, akkor a nálunk kapott igazolással és véleményezéssel el tudnak helyezkedni egy valós munkahelyen, mert már van tapasztalatuk, nem abszolút kezdőként állnak egy új kihívás előtt. Volt olyan, aki eldöntötte nálunk, hogy inkább továbbtanul, volt, aki a félbehagyott főiskoláját fejezte be. Volt olyan is, aki száguldott a munka világába. Úgy jött hozzánk, hogy „ő csokiguru lesz”, aztán amikor meglátta, hogy langyos, folyik és maszatol, akkor inkább az irodában kötött ki. Megtalálják nálunk a helyüket, kirajzolódik számukra, hogy milyen is a valóság

Mit gondolsz a társadalom hozzáállásáról az autista emberekhez? Hogyan lehetne javítani ezen?

Az ismeretek hiánya nagyon erősen jelen van. Sokkal több információt kéne átadni, bizonyítékot arról, hogy autista emberekkel igenis lehet együtt dolgozni. Az érzékenyítés mellett azt is meg kell értetni az emberekkel, hogy nem veszélyes vagy kellemetlen velük a közös munka. Fontos a társadalom számára bebizonyítani, hogy az autisták ugyanolyan mértékben képesek a feladatok elvégzésére, mint bárki, kiváló minőségben. Ehhez csupán egy hosszabb betanulási időszakot kellene bevállalniuk a munkáltatóknak.

Végül érdekelne, hogy hogyan reagáltatok a vírus okozta helyzetre? Ti azért többnyire vevőorientáltak vagytok, azért tudtatok tovább dolgozni?

Március 11-én minden programunkat lemondtuk, ekkor még csak két hétre előre. Majd 13-án bezártuk a közösségi terünket és a csokoládégyártást is. Nem mertük vállalni a kockázatot. A hónap közepén bezártuk a webáruházunkat is, mert nem tudjuk a háttérgyártást megoldani. Most teljesen leálltunk, egyedül az irodai munka folyik még otthoni közegben, de ez is csekély mennyiségben. Ennek ellenére mindenki ugyanúgy kapja a fizetését, mintha bejárna dolgozni.

Van valamilyen alternatívátok? 

Most indítottuk el a „támogatói kávékupon” akciónkat. Ezeket a kuponokat meg lehet vásárolni különböző jelképes összegekért, így tudunk némi bevételt generálni, a támogatók pedig a nyitás után le tudják vásárolni adományukat, és reméljük, hogy azután a vevőink is maradnak.

A támogatói kupon ide kattintva elérhető.

Fotók: Kockacsoki