Gyermekvédelem

  • gyerekek , segítség , család , Lea Anyaotthon , nők

  • 2020-06-14

Lea Anyaotthon

Tizenötödik születésnapját ünnepli a Lea Otthon, amely egyike azon kevés hazai gyermekvédelmi intézményeknek, amelyeknek címe az itt lakók védelme érdekében nem nyilvános. Az intézmény vezetőjével, Varga-Hegyi Eszterrel telefonon beszélgettünk.

Szerző: Szilágyi Diána

(Interjúnk a kijárási korlátozás 42. napján készült.)

Modern, mégis emberléptékű, barátságos épület a budapesti agglomeráció egyik családi házas övezetében. Látszólag közintézmény, de nincs egyetlen tábla, felirat sem, amely utalna a funkciójára, és ez nem véletlen. Itt működik a Lea Otthon, amely nehéz sorsú, gyakran bántalmazó kapcsolatból, életveszélyes fenyegetettség elől elrejtőzni kényszerülő, kisgyermekes édesanyáknak nyújt menedéket, maximum másfél év időtartamra. 

Kezdjük az évfordulóval! Úgy tudom, a Lea Otthont 2005-ben, az otthonszülés ügyét is támogató Domján Kati álmodta meg, és ha jól értettem, azóta Ön vezeti. 

A kezdetektől itt dolgozom, és kb. fél év után vettem át az intézmény vezetését; ennek lassan tizenöt éve. Alapítványi fenntartásban kezdtük a munkát, elsősorban a szülés környékén bajba került várandós nőket, fiatal lányokat fogadtuk gyermekeikkel, jellemzően egy- vagy kétgyermekes édesanyákat, akik nehéz szociális körülmények közül, lakhatási problémák miatt kerültek hozzánk. Persze már akkor is fontos célcsoportunk volt a bántalmazó kapcsolatból gyermekeikkel ide menekülő édesanyák köre, ezért időről időre kerülnek nagyobb gyerekek is az intézménybe.

Fotó: Pixabay

Milyen mérföldköveket emelne ki az elmúlt tizenöt évből?

Az egyik legfontosabb az volt, hogy 2008-ban egyházi fenntartásba kerültünk, mert szükségünk volt egy erkölcsileg és anyagilag is stabil háttérre. Azóta a Székesfehérvári Katolikus Egyházmegye fennhatósága alatt működünk.

Az egyházi kötődés milyen kötelezettséggel jár a lakóikra nézve?

Semmilyen kötelezettség, illetve részünkről semmilyen elvárás nem merült fel, ezeket inkább plusz lehetőségeknek tekintjük. Van egy kis kápolnánk a házban, tudunk katolikus hittant biztosítani a gyerekeknek, de nem erőltetünk semmit. Sok olyan lakónk van, akinek kapaszkodót jelent a hit, a vallás gyakorlása. Az egyházmegye építtette ezt az épületet is, amelyben most vagyunk, ide 2013-ban költözhettünk. 

Óriási lehetőségnek tűnik nyolc év után egy saját épület. Volt beleszólásuk a kialakításába?

Abszolút. Eljöttek a tervezők, és megnézték a régi, bérelt épületet, ahol működtünk. Átbeszéltük velük a tevékenységeink, szolgáltatásaink körét, és ezeknek a funkcióihoz igyekeztek optimalizálni a tereket, a helyiségek kialakítását. Hadd ne mondjam, jóval könnyebb ebben az épületben minőségi munkát végezni.

Hány lakójuk van jelenleg?

Az otthonnak 40 főre van működési engedélye. Tizenkilenc lakószobánk van, ezek között vannak kisebbek-nagyobbak, amiket attól függően osztunk el, hogy egy kisbabával, vagy épp két-három gyerekkel költöző édesanyának van-e rá szüksége. Két szobához tartozik egy fürdőszoba, és három-négy szobához egy közös konyha. Ezeken a közös használatú tereken egyébként sokat dilemmáztunk, hisz akár apartman jelleggel is megoldhattuk volna a lakók elhelyezését, de végül ez jobb döntésnek bizonyult.

Jobb döntésnek? Mire gondol pontosan?

Itt zömében nagyon fiatal, tapasztalatlan édesanyákról van szó, akik gyakran komoly szocializációs hiányosságokkal érkeznek. Azzal, hogy a folyosóról nyílnak ezek a közös terek, anélkül tudjuk észlelni az esetleges problémákat, hogy a család intimszférájába túlságosan direkten beavatkoznánk. Látjuk például, hogy főz-e, mit főz az anyuka, milyen élelmiszereket ad enni a gyermeknek, és akkor jobban tudjuk őt segíteni, irányítani.

Valóban kell őket irányítani?

Ezek az anyukák általában nagyon rossz családi mintákat hoznak magukkal, vagy pedig semmilyet, hisz legtöbben maguk is állami gondoskodásban nevelkedtek. A szülői szereppel kapcsolatban semmiféle tapasztalatuk nincs, ezért egészen az alapoktól kell kezdenünk velük mindent.

Fotó: Unsplash

Tanítják a szülői szereppel járó feladatokat? 

Az első és legfontosabb szolgáltatásunk a biztonságos lakhatás megteremtése, annak érdekében, hogy a családok együtt maradhassanak és hogy ezek a gyerekek az édesanyjuk mellett nőhessenek fel. A lakhatás a munkába állásnak is elengedhetetlen feltétele, amely pedig a továbblépésükhöz nélkülözhetetlen. Ugyanakkor a kisbabákkal itthon lévő anyukáknak mindig tartunk például babafőzés-foglalkozásokat, amelyek hihetetlen népszerűek. Itt a szakgondozók segítségével készítünk együtt mindenféle ételeket, amelyekhez a nyersanyagot mi biztosítjuk. Megtanulják az anyukák, melyik zöldséget milyen életkorban lehet bevezetni, hogyan lehet az életkornak megfelelően elkészíteni, miként lehet ugyanazokból az alapanyagokból főzni a babának és a mamának is.

Hogyan segítik ezen kívül az otthonban élő anyukákat?

Attól függetlenül, hogy egyházi fenntartású intézmény vagyunk, állami normatívát használunk fel, és szakmai programunkat a gyermekvédelmi törvény iránymutatásainak megfelelően állítottuk össze, sőt, a kötelezően előírtakon kívül igyekszünk plusz szolgáltatásokat is nyújtani a hozzánk kerülő családoknak. Így rendszeresen van nálunk Kerekítő foglalkozás, a védőnő is gyakran tart előadást, vagy bizonyos időszakokban önkéntesek szerveztek tanfolyamokat az anyukáknak, például angol nyelvoktatást vagy babamasszázs-tanfolyamot. A kezdeti időszakban még szakmát is szerezhettek itt az anyukák, de ahogy megnyílt a munkaerőpiac, erre egyre kisebb igény mutatkozott, illetve a munkaügyi központok annyira jó tanfolyami rendszert építettek ki, hogy emellett már nem volt indokolt, hogy mi házon belül saját szakképzéseket szervezzünk. 

Ezek szerint az Önökhöz kerülő édesanyák könnyen el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon?

A tapasztalatunk az, hogy kb. három éve Pest megyében sokkal nagyobb a munkaerőpiac felvevőképessége, és akár szakvégzettség nélkül is könnyebben találnak munkát – árufeltöltőként, raktárakban vagy takarítóként –, mint korábban. Persze mi a továbbképzést is támogatjuk; most épp hat lakónk egy roma felzárkóztatási programban vesz részt, melynek keretein belül szintén van lehetőségük szakmát szerezni. A nehézséget inkább a három év alatti gyermekek elhelyezése jelenti, hisz nagyon kevés a bölcsődei férőhely a településünkön, ez pedig gyakran ördögi körhöz vezet: a bölcsőde már előre kéri a beiratkozáshoz a munkáltatói igazolást, de az anyuka meg nyilván akkor tudna elhelyezkedni, ha túl a kéthetes beszoktatási időszakon már megoldódott volna a gyermek napközbeni elhelyezése. Ettől függetlenül több olyan lakónk is van, aki tudott bölcsődei férőhelyet szerezni a gyermekének, és már GYES mellett elkezdett dolgozni, hisz a munkabéréből tud kicsit takarékoskodni, és előkészíteni a kikerülést az otthonból. Én azt gondolom, aki szeretne a helyzetén változtatni, az előre tud lépni a nálunk tölthető maximális másfél év alatt.

Ezt a másfél éves tartózkodási időt általában végig igénybe is veszik a családok? 

Ez nagyon-nagyon változó, de azt elmondhatjuk, hogy akiknek hirtelen krízishelyzet állt elő az életében, azok általában néhány hónap után a saját, természetes támogató közegükben meg tudják oldani a problémájukat. Minden évben van azonban egy-két olyan lakó, aki tényleg senkire sem támaszkodhat, aki mögött nincs semmilyen rokoni, baráti háló. Ők másfél év alatt sem tudnak a helyzetükön változtatni, és tőlünk egy másik anyaotthonba vagy családok átmeneti otthonába tudnak költözni. Ezt egyébként nem kezeljük feltétlenül szakmai kudarcként, hiszen ha várandósan vagy nagyon pici babával érkezett hozzánk valaki, akkor az itt töltött másfél évben számára az a legfontosabb, hogy maga mellett tarthatta a gyermekét, hogy itt megtanulta ellátni, megfelelően reagálni a baba igényeire.

 Fotó: Unsplash

Ezek szerint főleg kicsi gyerekekkel érkeznek Önökhöz, vagy azért nagyobb gyerekeket is tudnak fogadni? 

A gyerekek nagy része három év alatti, hat óvodásunk van, és jelenleg egyetlen iskolás. Korábban az volt a jellemző, hogy a hozzánk érkező anyák kb. egyharmada kért kimondottan bántalmazás miatt elhelyezést, ők ha nem is pici babákkal, de azért jellemzően kisebb gyermekekkel jöttek. Ez az arány az elmúlt két évben sajnos növekedett, most már 40 százalék fölött van azoknak az aránya, akik bántalmazás miatt menekülnek hozzánk az ország egész területéről. A veszélyhelyzet kihirdetése óta pedig tovább emelkedett a családon belüli erőszak elől menekülő jelentkezők száma. 18 éves korig tudunk felvenni gyermekeket, de ha közoktatási intézményben tanulnak, akár idősebbeket is. Mivel azonban a fő profilunk a kisgyermekes, fiatal édesanyák segítése, nem volna szerencsés túlságosan vegyes korcsoportú gyerekeket egy intézményen belül elhelyezni, tehát a családok kiválasztásánál ezt is mérlegelni szoktuk.

Teltházzal működnek? 

Gyakorlatilag mindig, a jelentkezőket először csak várólistára tudjuk felvenni, és amikor van egy kiköltözésünk, akkor többféle szempontot figyelembe véve választjuk ki a várólistások közül az új beköltözőket. A legfőbb szempont, hogy az elsődleges célcsoportunkat szeretnénk elérni, de persze fontos az is, hogy kinek mennyire sürgető az elhelyezés. Ha egy háromgyerekes család költözik ki, akkor a helyükre, a nagyobb szobába nem egy várandóst, hanem egy nagyobb családot veszünk fel, így több gyereknek tudunk egyszerre segíteni. 

A gyermekek közösségbe illeszkedését mivel tudják segíteni? 

A helyi óvodákkal és iskolával is nagyon jó a kapcsolatunk, ide rögtön be tudnak kerülni a gyerekek. A bántalmazott gyerekeket pszichológus segíti, de sokat adnak nekik a már említett gyermekprogramok, a Kerekítő, a babamasszázs, amely a szülő-gyerek kapcsolatot is erősíti, és megkönnyíti a szocializációt. Gyógytornász és gyógypedagógus kollégáink egyéni fejlesztést biztosítanak, tehát lehetőség van itt, házon belül a kisebb-nagyobb lemaradásokat behozni, de egyébként együttműködünk a Pedagógiai Szakszolgálattal, a Család- és Gyermekjóléti szolgálattal, ők kiegészítik azt, amit mi nyújtani tudunk. Egyébként a gyerekek meglepően jól beilleszkednek, gyorsan alkalmazkodnak, és nagyon hamar meg szoktak itt nyugodni, köszönhető ez intézményünk napirendjének is.

Fotó: Lea Otthon Facebook oldal

Minden család számára kötelező ez a napirend?

Olyan napirendet igyekeztünk kialakítani, amely összhangban van a későbbi bölcsődei, óvodai élettel, például a délutáni csendes pihenő, az esti lámpaoltás, a takarítási feladatok időpontja, vagy akár a reggeli felkelés ideje is kötelező. Azt tapasztaljuk, hogy az ide kerülő családok jellemzően egyfajta szétfolyó, strukturálatlan életet éltek korábban, a napirend pedig segít egy kicsit rendezettebbé, rendszeresebbé tenni a mindennapjaikat. Ez rengeteget segít a gyerekeknek, megerősíti a biztonságérzetüket.   

Milyen szakszemélyzet segít a napirend betartásában, a mindennapokban?

Váltott műszakban, folyamatos munkarend szerint dolgozunk, tehát mindig, még éjszaka is tartózkodik legalább egy kolléga az épületben. Három családgondozó támogatja az anyukákat mentálisan, ill. a szükséges ügyintézésekben, és a kigondozásukat is ők segítik elő (a család társadalmi reintegrációját – a szerk.). Személyre szabottan dolgoznak, tehát minden családhoz egy családgondozó tartozik. Négy szakgondozónk a csecsemőgondozásban, gyermeknevelésben, háztartásvezetésben nyújt az édesanyáknak gyakorlati segítséget, ők osztják ki az adományokat is. Hozzájuk bárki fordulhat a problémájával. Rajtuk kívül van még egy adminisztrátorunk, és én mint intézményvezető. Ezen kívül külső szakembereink is vannak, megbízási szerződéssel heti, havi néhány napot dolgoznak itt, például a karbantartónk, a jogászunk, a pszichológusunk, a gyógypedagógusunk és a szupervizorunk. 

Vannak sikertörténeteik?

Ide kevesen kerülnek vissza, de az sajnos előfordul, hogy valakiről pár év elteltével gyermekvédelmi intézkedés miatt másik intézmény kér előzményeket. Kifejezett utánkövetés nincs, hisz a gyermekvédelmi törvény azt írja elő, hogy a kiköltözésről az állandó lakcím és a kiköltözési cím szerinti gyermekjóléti szolgálatot kell értesítenünk. Ha úgy látjuk, hogy a család még támogatásra szorul, akkor további családgondozást kérünk számukra, vagy ha nagyon súlyos veszélyeztetés áll fenn, akkor már az itt tartózkodás alatt el kell indítanunk a védelembe vételt, amit „továbbvisznek” magukkal, de adatvédelmi okok miatt a későbbi életükről mi már nem kapunk visszajelzést. Szerencsére azért tudunk sikertörténetekről, hisz az anyukák szoktak hírt adni magukról, például üzennek a közösségi oldalunkon, vagy küldenek évente képeslapot, fotókat, úgyhogy van, aki továbbra is a látóterünkben marad. 

Mennyiben változott meg az életük a közelmúltban kihirdetett veszélyhelyzet miatt?

Teljes látogatási és kijárási tilalom lépett életbe lakóinkra nézve, csak munkavégzés, orvoslátogatás, temetés esetén, külön engedéllyel lehet elhagyni az intézményt. Gyakorlatilag az összes, korábban dolgozó édesanya munkahelye megszűnt, így hetek óta mindenki itthon tartózkodik. A kijárási tilalom miatt minden szükségletüket házon belül kell megoldanunk, az intimbetéttől elkezdve a gyógyszereken át a popsitörlőig. 

Van erre elkülönített keretük?

Keretünk nincs, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az önkormányzat a gyermekek napi háromszori étkezését biztosítja, a felnőttekét pedig mi finanszírozzuk. A fenntartónk csoportosított át plusz forrást a saját keretéből a költségeinkre, de mivel még nem tudjuk, meddig tart ez az állapot, azt sem látjuk, ez az összeg elég lesz-e.

Hogyan hat a családokra ez a szigorú bezártság? 

Adódnak konfliktusok, feszültségek az összezártságból, vannak szervezési nehézségek is; hogyan lehet a közös tereket úgy használni, hogy egymást se veszélyeztessék, ne legyenek egyszerre túl sokan együtt. Mivel a munkatársak hazajárnak, egy pici kockázat mindig van; bár mi is gumikesztyűt, védőmaszkot viselünk, fertőtlenítünk, és a privát életünkben is minimalizáljuk a társas érintkezést, mégis megvan az esélye, hogy behozzuk ide a fertőzést, hisz vásárolni is mi járunk most a családok számára.

A gyermekek nehezen viselik a „karantént”? 

Az elmúlt másfél hónapban megszűntek a csoportos gyermekfoglalkozások, mégis házon belül kell megoldanunk sok különböző korú és igényű gyermek ellátását. Van egy védett, belső udvarunk játszótérrel, pingpongasztallal, kosárlabdapalánk a nagyobbaknak, a járdán lehet tologatva altatni a jó levegőn a legkisebbeket a babakocsiban, ezért az udvar szerencsénkre sokat segít átvészelni ezt az időszakot.

Említette, hogy jelenleg egy iskolás gyermek lakik Önöknél. Ő hogyan boldogul a digitális oktatással? 

Neki most valóban nehezebb, hiszen önállóan kell tanulnia. Intézményünk rendelkezik gépteremmel, interneteléréssel, amit ez a diák is használhat. Tanulmányi előmenetelét a családgondozója segíti és ellenőrzi.

Látják már, hogy mi lesz a „karantén” teljes feloldása után? Azt mondta, minden édesanya elveszítette az állását, de az a bizonyos másfél év közben telik…

Ez komoly nehézség; törvénymódosítás – amely lehetővé tenné az itt tartózkodás meghosszabbítását – ezzel kapcsolatban sajnos nem történt, és abban is csak reménykedhetünk, hogy lesz olyan, akit majd visszavesznek a munkahelyére. A helyzet pozitív hozadéka viszont, hogy nagyot zuhantak az albérletárak, van egy olyan családunk, aki több mint egy éve keresett már albérletet, és most tudott kiköltözni, ez talán bizakodásra ad okot. Idén egyébként mi is szerettünk volna bővülni, így külsőférőhely-szolgáltatás nyújtására a fenntartónk segítségével terveztünk két-három picike lakást venni, ahol meghosszabbítható az ellátás, amit nyújtunk. Ez egy ún. félutas ház jellegű, köztes megoldást jelentene; ahol a család csak hetente egyszer találkozik a családgondozóval, de még fogjuk a kezét; tehát sokkal önállóbb életet élhet, de mégsem kell rögtön piaci áron albérletet fizetnie, a teljes rezsiköltséget viszont nekik kell viselniük. Ez egy lépcsőfok a valódi élet és a családok átmeneti otthona között. Azonban ebben a helyzetben biztosan csúszik egy-két évet ez a tervünk.

 Fotó: Lea Otthon Facebook oldal

Adományokat azért tudnak fogadni most is? 

Most csak tartós élelmiszert, tápszert, bébiételt, vegyiárut, tisztító- és mosószert, pelenkát (jelenleg csak 1-es és 2-es méret szükséges) tudunk fogadni, olyasmiket, amelyeknek lemosható, fertőtleníthető a csomagolása, vagy hámozható gyümölcsöket. Örömmel fogadjuk a támogatást, az adomány eljuttatásáról pedig a leaotthon@gmail.com e-mail címen, vagy a 06 20 929 78 09-es telefonszámon tudnak velünk egyeztetni az adományozók.

(Bankszámlaszámunk: 10702105-47120804-51100005)

A Leány Anya Gyerek Alapítványon keresztül adód 1%-ával is segítheted az intézmény munkáját!

Kiemelt fotó: Pixabay