Murva, hinta, szögesdrót

Szerző: Wiener Claudia

A Szíriában kialakult konfliktushelyzet 2011-ben kezdődött, tehát jóval korábbra nyúlik vissza, mint ahogyan az emiatt kialakult menekültválság elérte volna Európát, és azon belül Magyarországot. A hazai kommunikáció ellenére – szerencsére – rengeteg civil igyekezett segítséget nyújtani a nehéz helyzetben lévőknek, így alakult meg a Migration Aid szervezete. Vezetőjükkel, Siewert Andrással beszélgettünk arról, hogyan érintette a válság a legkiszolgáltatottabb résztvevőit, a kiskorúakat, és a szervezet hogyan tudott és tud segítő kezet nyújtani nekik.

A Migration Aid 2015 óta van jelen Magyarországon. Hogyan alakultatok meg?

A menekültválság kezdetén, 2015 nyarán a budapesti pályaudvarokon, leginkább a Nyugati és Keleti pályaudvarokon torlódtak fel a menekültek. Ennek az volt az oka, hogy többen jöttek, mint amennyi vonat Ausztriába indult, majd jött egy stop, aminek következtében nem is engedték őket tovább. Ezután a civilek közül egyre többen döntöttek úgy, hogy segítenek, és elkezdtek Facebookon keresztül szerveződni. Tehát eredetileg minden egy Facebook-csoporttal indult, amely egy-két hét alatt már körülbelül tízezer tagot számlált, ezen keresztül koordináltuk az önkéntes segítségnyújtást. Viszont jogi és pénzügyi szempontból problémás volt az adományok fogadása, ezért lett a Migration Aid először egy angliai bejegyzésű nonprofit szervezet, 2017-től pedig Magyarországon alapítványként vagyunk jelen. A nemzetközi bejegyzésre azért volt szükség, mert miután Magyarországon lezárásra került a déli határ, segítséget nyújtottunk Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, majd később Görögországban is. 

Milyen tevékenységeket végeztek mióta a nagy menekülthullám elcsitult?

2016 októberétől 2017 májusáig a tompai és röszkei tranzitzónákban, valamint egyéb nyitott menekülttáborokban is dolgoztunk. Később ez a lehetőség megszűnt, ugyanis kitiltották a civil szervezeteket, ezután Budapesten alapítottunk egy úgynevezett családsegítőt. Kibéreltünk egy nagyobb ingatlant, ahol a velünk kapcsolatban álló menekült családok számára elérhetővé tettünk adományokat, főleg ruhaneműt és tartós élelmiszert, amelyeket civilek ajánlottak fel.

Fotó: Sirius.help Facebook oldal

Jelenleg Magyarországon hogy alakul a menekülthelyzet? 

Május végén bezárták a tranzitzónákat, azóta ismét teljesen új jogi környezet van kialakulóban. A tranzitzónákban tartózkodó 2-300 embert átszállítottak a vámosszabadi menekülttáborba. Mivel az elmúlt öt évben a kormány folyamatosan módosította a menekültügyi jogszabályokat, ezért egyelőre újfent átmeneti bizonytalanságban vagyunk. Jelenleg a menedékkérelmek benyújtásának menetét is homály fedi. Hivatalosan a magyarországi külképviseleteken lehetne beadni menedékkérelmet, azonban ez teljesen felborította az eddigi rendszert. 2016 óta egy magyar–szerb megállapodás szerint bevezettek egy sorszámos rendszert, aminek az volt a lényege, hogy sorszám alapján nyújthattak be az emberek menedékkérelmet, annak függvényében, hogy Magyarország éppen hány menedékkérelmet volt hajlandó elbírálni, ami szintén folyamatosan változott. Az elmúlt időszakban ez napi egy fő/tranzitzónát jelentett. Mivel az Unió által nem volt szabályozva, hogy hány menedékkérelmet kell elbírálni, ezért Magyarország levitte ezt a mennyiséget a minimumra, ennek következtében viszont a szerb oldalon növekedett a várakozási idő. Ez a rendszer azonban, most megszűnt: ez a fő oka a bizonytalanságnak. 

Milyen arányban voltak a gyermekek a Magyarországra érkező menekültek között? 

Magyarország nem célország, hanem tranzitország. Nehéz pontos számokat mondani, hiszen amíg nem lépett életbe a határzár, addig nem történt semmiféle adminisztráció: az emberek egyszerűen továbbhaladtak Ausztria felé. Arról már többet tudunk, hogy a belügy hány menekültstátuszú ember esetében tart nyilvántartásban lakcímet, azonban ez is kissé bizonytalan, ugyanis előfordul, hogy kijelentkezés nélkül hagyják el az országot. Hozzávetőlegesen jelenleg 3-4 ezer fő tartózkodik így Magyarországon, ezeknek legalább a 80%-át családok teszik ki, tehát mondhatjuk, hogy 1-2 ezer gyerek biztosan van közöttük.

Fotó: Migration Aid Facebook oldal

Tapasztalataitok szerint hogyan viszonyultak a gyerekek a kialakult helyzethez? 

A menedékkérők 2016-ig leginkább szírek voltak, az elmúlt két évben viszont már dominálnak az afgánok, valamint az iraki vagy szír kurdok. Mind az afgánok, mind a kurdok esetében nagyon változó, hogy milyen körülmények közül érkeznek. Voltak olyan gyerekek, akik nagyon traumatikus háttérből, háborús övezetből jöttek, ők nyilvánvalóan teljesen másképp viszonyultak a helyzethez, mint azok, akiknek a szüleik ezt nem akarták megvárni, így nem éltek át ilyen eseményeket. Sokan poszttraumás stressz szindrómával és egyéb pszichés problémával küzdenek, de ez inkább a felnőttekre jellemző. A tranzitzónákban a pszichológusunk megállapította, hogy ezeknek a gyerekeknek az alkalmazkodóképessége valami egészen elképesztő. Ennek az is lehet az oka, hogy életüknek egy jó részét úton töltötték, tehát nem egyik pillanatról a másikra érkeztek ide. Nekik erről szól az életük: folyamatos változás és alkalmazkodás közepette nőnek fel. Nehéz megmondani, hogy ennek hosszú távon milyen hatásai vannak, hiszen egyelőre kevés erről a területről a tapasztalat. 

Átlagosan hogyan telt a gyerekek napja egy menekülttáborban? 

A tranzitzónák jelenleg zárt táborok. Korábban voltak nyitott táborok, ami teljesen más körülményeket jelentett, hiszen ekkor még ki-be lehetett közlekedni. Tranzitzónaként képzelj el egy 2-3 focipályányi területet, amely szektorokra van osztva, és az egész konténerekből áll. 10-15 lakókonténert helyeztek el U-alakban, szögesdróttal lezárva. A közrefogott, lemurvázott terület, benne esetleg egy hintával jelentette az életteret a gyerekek számára. Az oktatás meglehetősen hektikusan szerveződött, nem volt stratégia emögött, és valójában sokak szerint nem is lett volna értelme felépíteni, mert nem lehetett tudni, hogy ki mennyi ideig tartózkodik a tranzitzónában. Az egyik legnagyobb probléma az itt élő gyerekek esetében, hogy adott esteben éveken át kimaradnak az oktatásból.

Fotó: Sirius.help Facebook oldal

Mi volt a legnagyobb sikerélmény számodra a menekültekkel való foglalkozás kapcsán? 

Menekültekkel foglalkozni krízishelyzetben számomra inkább stresszt, mintsem sikerélményt jelentett. A legkiélezettebb helyzet a görögországi projekt volt, ahol a Törökország felől gumicsónakokkal érkezőknek segítettünk. A tengeri balesetek miatt ezen az útvonalon volt a legtöbb halott is, így ez igazán tragikus élmény volt, sok kritikus helyzettel szembesültünk.

Vannak viszont olyan családok itthon, akikkel nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki. Miután stabilizálódott a helyzetük itt Magyarországon, meghívtak bennünket ebédelni, vacsorázni. A kultúrákban, ahonnan ők jönnek, nagyon vendégszeretőek az emberek. Mi igyekszünk úgy dolgozni, hogy a családok ne érezzék azt, hogy bármiféle kötelezettségük van a mi irányunkban, vagy hogy az életük hátralévő részében bárrmilyen formában hálásnak kell lenniük, éppen ezért korlátozott mértékben szoktunk elfogadni ilyen jellegű meghívásokat. Ettől függetlenül vannak családok, akikkel mondhatni baráti kapcsolat alakult ki. Ez tekinthető pozitívumnak.

Kiemelt kép: Sirius.help Facebook oldal