„Ha megkérném a kezedet, igent mondanál?”

Szerző: Papp Kitti

Az esküdni vágyó, meleg pár tagjai általában egy polgári ceremónia után bejegyzett élettársakként folytatják közös útjukat. Ez azonban sok meleg párt nem akadályoz meg a tökéletes lagzi megszervezésében. Így van ezzel R. és D. is, akik már izgatottan várják őszi esküvőjüket.

Kezdjük a legelején: hogyan ismerkedtetek meg?

R: A nagyon népszerű Tinder applikáción keresztül ismertük meg egymást. Sokáig randevúztunk, de elég hamar eldőlt, hogy összepasszolunk, úgyhogy fél év után összekötöttük az életünket és összeköltöztünk. Körülbelül 3 éve élünk együtt.

Meséljetek kicsit a lánykérésről!

D: Tavaly februárban Thaiföldön voltunk pihenni. Már az odaúton gyanítottam, hogy mik a tervei, ugyanis a repülőgépen folyton olyan kérdésekkel bombázott, mint például: „Ha megkérném a kezedet, igent mondanál?”

R: Biztosra kellett mennem! Nem akartam beégni! (nevet)

D: Végül úgy történt, hogy egy csodás tengerparton voltunk, ahol nagyon szép volt a naplemente, úgyhogy R. elhatározta, hogy másnap is megnézzük majd, akármilyen is lesz, időjárástól függetlenül. Az egész napunkat úgy alakítottuk, hogy odaérjünk a naplementére. Mikor ott voltunk a parton, sétáltunk, és látszólag teljesen céltalanul bolyongtunk. Közben R. többször is azt mondta, hogy „Most álljunk meg!”, és meg is álltunk, néztünk körbe-körbe csendben, mert nem mondott semmit, aztán továbbindultunk. Utólag persze elmondta, hogy a tökéletes helyet kereste. Tehát bolyongtunk a parton, de R. közben amiatt is izgult, hogy hogy fogja előhúzni a gyűrűt, ami a hátizsákjában van. Kitalálta, hogy majd kér tőlem egy zsebkendőt, amiről tudta, hogy nem lesz nálam, nála viszont van, úgyhogy ez lesz a tökéletes alkalom. Ahogy egy tökéletesnek tűnő helyet találtunk, meg is kérdezte, hogy van-e nálam zsebkendő, majd közölte, hogy nála sincs, így tovább sétáltunk. De végül azért csak előkerült a gyűrű a tökéletes helyen, és nagyon romantikusan kérte meg a kezem. Páran még meg is tapsoltak!
Körülbelül fél évre rá, R. szülinapján én is megkértem az ő kezét. Ez már a karantén után történt, egy kirándulás keretében.

R: Nagyon meglepett, mert egyáltalán nem számítottam rá. Nagyon-nagyon örültem! Mindig is azt terveztem, hogy sírni fogok, ha ez megtörténik, de nem tudtam, mert annyira boldog voltam.

Hogyan fogadták a családjaitok?

R: Az anyukám már megbékélt ezzel, úgyhogy végül is jól. Jobban örülnének, ha egy fiúval lennék, de nekik az a lényeg, hogy boldog legyek.

D: Nálam azért kicsit más volt a helyzet, egy ideig nem is mondtam el nekik. A szüleim nagyon szeretik R.-t, de ez az esküvőtéma nekik sok. 

R., az interjú elején mesélted, hogy óvónő, illetve fociedző vagy, D., te pedig orvos. A munkahelyeiteken mennyire nyíltan beszéltek a magánéletetekről? Ahol esetleg elmondtátok, ért bármilyen negatív megkülönböztetés benneteket?

R: Én eddig nem nagyon mertem elmondani az ovikban, de szerintem a jelenlegi munkahelyemen mindenki tudja már. Van, akinek elmondtam, van, aki rájött. A szülőktől nagyon féltem, hogy ha megtudja valaki, kirúghatnak, de erre még nem volt példa. Szerencsére mindig az embert látják bennem, a jó tulajdonságaimat, nem azt, hogy meleg vagyok.

D: Én nem minden munkahelyemen mondtam el, mert sok helyen dolgozom, sokszor nem olyan mélyek a munkahelyi kapcsolataim, ezért nem feltétlen éreztem szükségét, hogy erről beszámoljak. De bárhol, ahol ez előkerült, nagyon pozitívan álltak hozzám, nem volt semmilyen negatív megkülönböztetés.

Fotó: Sophia Hernandez, Unsplash

Meséltétek, hogy szeretnétek esküvőt is. Hogy álltok a szervezéssel?

R: Megvan már a helyszín, a ruhánk, illetve a tervezője, a ceremóniamester, a DJ, igazából minden, már csak a dekorációk és a meghívók hiányoznak.

Hol képzelitek el az életeteket, Magyarországon vagy külföldön?

R: Ez már többször volt téma köztünk, és az a helyzet, hogy itt szeretnénk élni, mert itt vannak a barátaink, a családunk, de ha nem javul a helyzet itthon, lehet, hogy külföldre költözünk majd.

Hogy érted, hogy „nem javul a helyzet”?

R: Szerintem egy meleg család itt egyelőre nem érezheti biztonságban magát. Nem szeretném, hogy a gyermekeink úgy nőjenek fel, hogy csúfolják vagy bántják őket.

D: Én pont az ellenkezőjét érzem. Szerintem egyének szintjén nincs feltétlen óriási elutasítás, én személy szerint még nem találkoztam olyannal, aki ellenséges lett volna az életünkkel kapcsolatban, viszont úgy érzem, hogy most az LMBTQ közösség tagjait kifejezetten célkeresztbe állítják. Remélem, hogy ha ez már nem lesz médiaszenzáció, javulni fog a helyzet.

Kiemelt kép: Joseph Pearson, Unsplash