A hajléktalanság végletei

Szerző: Csibra-Kaizler Tamara

Ujfalusi Bettina, az Utcajogász Egyesület önkéntese elmeséli, hogy amikor még a Bánkitó fesztiválra járt ki az Egyesülettel érzékenyítő beszélgetéseket tartani, akkor mindig ugyanazokat a dolgokat mondták a résztvevők, ha hajléktalan emberekre gondoltak: alkoholista, utcán vagy földön fekszik, nem dolgozik, és nem is akar. Ám ez statisztikailag egyszerűen nem igaz, hiszen a hajléktalan emberek nagy része dolgozik, és nem az utcán él, azaz sajnos társadalmi szinten egy nagyon szélsőséges kép él a hajléktalanság fogalmáról. A beszélgetések során mindenkit megdöbbentettek a hazai hajléktalanságot meghatározó számok: a fővárosban közel 3000 ember él utcán, országos szinten 30.000 ember effektív hajléktalan, akik munkásszállókban, hajléktalanszállókban vagy kórházakban élnek, és nagyjából 3 millió ember él túlzsúfolt, rossz körülmények között, azaz lakhatási szegénységben.

A kép forrása: iStock

Hajléktalanság a járvány idején 

Az önkéntes Utcajogászok menetrendszerűen minden pénteken tartottak ügyfélfogadást a Blaha Lujza téren – persze a koronavírus-járvánnyal ez is megváltozott. Bettina szerint az utóbbi időkben nagyon átalakult az ügyfélkörük is: „egyre több szegény ember jelenik meg az ügyfélkörünkben, és már nem csak a lakhatási szegénységben élők jogi problémáival foglalkozunk”. Az ügyfélkörükbe számos egzisztenciáját vesztő középosztálybeli ember is beletartozik, akik az utóbbi évben elvesztették a munkájukat, és így már a lakhatásuk is kérdésessé vált. A legkiszolgáltatottabb csoportokat még inkább sújtotta a járvány és az ezt követő korlátozások, az utóbbi egy évben az Utcajogász ügyeinek jelentős részét a lakásvesztés előtt álló családok vagy a kijárási tilalom miatt megbírságolt hajléktalan emberek tették ki. Legutóbb a Nyugati pályaudvarnál bírságoltak meg egy férfit, mert este nyolc után is az utcán tartózkodott, s bár közölte a rendőrökkel, hogy nem rendelkezik bejelentett lakcímmel, mégis kiírtak neki egy 25 ezer forintos csekket. Hasonló nehézségeken mentek keresztül a kollégiumból kiparancsolt diákok is. Az Utcajogász egy másik önkéntese szerint az első hullám jelentette a legtöbb kihívást, hiszen minden nagyon hamar történt, gyakorlatilag egy hétvége alatt kellett összepakolniuk és elhagyni a kollégiumot, elintézni, hogy a cuccaikat hazajuttassák. De nem csak a lakhatással adódtak gondok, hanem a diákmunkákkal is, hiszen a hazaköltözés lehetetlenné tette, hogy egy másik városból járjanak be dolgozni. Így a hátrányos helyzetű diákok teljes egzisztenciája vált kérdésessé.

A 2020-as év előtt is minden napra akadt intézni való eset az Egyesület számára; gyakran munkajogi kérdésekben nyújtottak segítséget. Bettina kiemelte, hogy a közhiedelemmel ellentétben a hajléktalan emberek nem közveszélyes munkakerülők, hanem a rendszer és sokszor maguk a munkaadók is halmozottan megnehezítik a szerződéskötésüket: vagy a lakcímük hiányával van probléma, vagy egyszer példa volt már arra is, hogy a munkaadó felismerte, hogy a megadott tartózkodási hely egy hajléktalanszállóé, ezután a berögzült sztereotip skatulyák miatt egyből eltanácsolta a munkakeresőt. 

A kép forrása: Utcajogász

„A társadalom szintjén elfogadott és megszilárdult stigmák miatt gyakran kilátástalannak látják a helyzetüket az Utcajogászhoz forduló emberek” – mondja Bettina. Viszont az ügyfelek mindig boldogok, amikor aktívan részesei lehetnek az ügyintézésnek, főleg azért, mert ilyenkor gyakorolhatják állampolgári jogaikat – amelyek bár eredendően megilletik őket, a rendszer sokszor megfelejtkezik róluk. Az Egyesület biztosít számukra munkajogi kisokost is, hogy maradéktalanul tisztában legyenek, milyen jogaik vannak, és elkerüljék az esetleges kizsákmányoló helyzeteket.

Mit tehetünk?

A segítség rengeteg oldalról jöhet: civil szervezeteknél önkénteskedés, adományozás útján, de olyan átlagos cselekedetek is elősegíthetik a pozitív változást, mint egy nyitott, érdeklődő beszélgetés. Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy ez teljesen egyértelmű, azoknak feltenném a kérdést: volt már, hogy azért nem adott pénzt egy rászorulónak, mondván: biztosan majd italra vagy drogokra fogja költeni? Bettina kiemeli, hogy ez az atyáskodó szemlélet egyáltalán nem segít hozzá a hajléktalan emberek érvényesüléséhez. Mivel ha már valakinek pénzt adunk, mi alapon rendelkeznénk afelett, hogy mire költi? Ugyanolyan felnőtt ember, mint te vagy én, akinek joga van jó és rossz döntéseket hoznia.

Kiemelt kép: Családok szomszédos szobáikban a Menedék Családok Átmeneti Otthonában, Salgótarjánban 2017. január 11-én.  Fotó: Komka Péter / MTI